3 dolog, amit nagyra tartok az olaszokban

A Dél-Olaszországban eltöltött 10 hónap alatt rájöttem, miért édesebb, nyugodtabb, jobb itt élni, mint Magyarországon, ami köszönhető az olaszok viselkedésformáinak is.

1. Segítőkészség és emberségesség

Külföldiként főleg az ittlétem elején tapasztaltam sokszor, hogy mennyire segítőkészek, közvetlenek a dél-olaszok. Amikor még a boltban való bevásárlás is nehézséget okozott a nyelvi akadályok miatt, és leginkább csak angolul tudtam és mertem megszólalni, akkor éreztem főleg ezt a mérhetetlen elfogadást és megértést, s ha kellett, kézzel-lábbal mutogattak.

Talán ezek a tapasztalatok bátorítottak arra, hogy itt stoppoltam életemben először, többször is.

Noha a tömegközlekedés egy káosz, de fontos pozitívum, amit észrevettem, - mivel magam is naponta távolsági busszal utazom a munkahelyem és lakóhelyem között - hogy a sofőrök és jegyellenőrök sokkal emberségesebbek az utasokkal. Ha pl. valakinek nincs jegye, nem büntetik meg, hanem az útvonalon megáll a sofőr, hogy vehessen jegyet az utas (ezt kizárólag csak a kijelölt "tabaccheriak"-ban, azaz trafikokban teheti meg, a buszon nem) és megvárja míg visszaszáll (!) az utas. Ilyet Magyarországon nemigen tudok elképzelni!

Hazánkban szinte divat utálni a bevándorlókat és kiközösíteni őket, míg itt az olaszoknak külön projektjeik vannak, hogy miként integrálják be őket a társadalomba. Nem hallani erőszakos tevékenységekről egyik oldalon sem, viszont minden élelmiszerbolt előtt fekete kéregetők állnak reggeltől estig.

Nagyon sok olasz családdal látok fekete bőrű örökbefogadott kisgyereket, aminél talán semmi sem jelzi jobban a befogadást, hisz ez egyfajta kölcsönös segítségnyújtás.

2. Kutyaszeretet

A kutyáknak szabad bejárása van minden nyilvános helyre; bemehetnek az üzletekbe, trafikokba, egyéb helyekre, csak az élelmiszerboltokba nem. Nagyon sokszor láttam, hogy amikor egy üzlettulajdonosnak kutyája van, akkor magával viszi a munkahelyére, s így egész nap a gazdival lehet, de akár szabadon sétálhat is ki-be. Itt a kutyákon látszik, hogy hihetetlenül boldogok, kiegyensúlyozottak.

Nincs sok kóbor kutya, de azt a keveset is a város eteti, itatja, vízhatlan házikóval látja el.

A molfetta-i vasútállomáson pl. él egy Rufus nevű hatalmas öreg kóbor kutya, akinek saját Facebook-oldalt is készítettek, s ahol annak városi kalandjairól olvashatunk és láthatunk képeket.

3. Vallás és hagyományok tisztelete

Talán ez a legszembetűnőbb különbség köztünk és az olaszok között. Többszáz éves hagyományaik ma is élnek és érdekes módon a fiatalabb generáció is követi őket, habár a maguk módján. Mindenesetre a vallási események egyfajta családi és közösségi eseményekként élnek a mindennapokban. Ma is él az olaszokban az a tűz, szenvedély és mélység, amivel megélik és újraélik ezeket az eseményeket: több tonnás szent szobrokat cipelnek végig a városon órákon keresztül, ami nemcsak életveszélyes, hanem egy kívülálló számára érthetetlen. Engem mégis magával ragadtak sokszor az események, hihetetlen energiákat éreztem ilyenkor.

Fotó: Gősi Gabriella

De a mindennapokban is sokszor előfordulnak apró közösségi misék az olasz templomokban, a buszon keresztet vető emberekről, amikor elhaladunk egy szentély mellett, már ne is beszéljek.

Van ezekben a pillanatokban valami mérhetetlen hit, optimizmus és erő, amit nagyon nagyra tartok az olaszokban.

Gősi Gabriella