3 dolog, amit nagyra tartok az olaszokban
- Dátum: 2017.11.29., 10:40
- bevándorló, buszközlekedés, büntetés, dolce vita, ellenőr, emberségesség, hagyományok, jegyellenőr, kutya, kutyabarát, kutyaszeretet, migráció, migráns, migránsok, nyelvtudás, nyugodt élet, Olaszország, segítőkészség, tömegközlekedés, utazás, vallás
A Dél-Olaszországban eltöltött 10 hónap alatt rájöttem, miért édesebb, nyugodtabb, jobb itt élni, mint Magyarországon, ami köszönhető az olaszok viselkedésformáinak is.
1. Segítőkészség és emberségesség
Külföldiként főleg az ittlétem elején tapasztaltam sokszor, hogy mennyire segítőkészek, közvetlenek a dél-olaszok. Amikor még a boltban való bevásárlás is nehézséget okozott a nyelvi akadályok miatt, és leginkább csak angolul tudtam és mertem megszólalni, akkor éreztem főleg ezt a mérhetetlen elfogadást és megértést, s ha kellett, kézzel-lábbal mutogattak.
Talán ezek a tapasztalatok bátorítottak arra, hogy itt stoppoltam életemben először, többször is.
Noha a tömegközlekedés egy káosz, de fontos pozitívum, amit észrevettem, - mivel magam is naponta távolsági busszal utazom a munkahelyem és lakóhelyem között - hogy a sofőrök és jegyellenőrök sokkal emberségesebbek az utasokkal. Ha pl. valakinek nincs jegye, nem büntetik meg, hanem az útvonalon megáll a sofőr, hogy vehessen jegyet az utas (ezt kizárólag csak a kijelölt "tabaccheriak"-ban, azaz trafikokban teheti meg, a buszon nem) és megvárja míg visszaszáll (!) az utas. Ilyet Magyarországon nemigen tudok elképzelni!
Hazánkban szinte divat utálni a bevándorlókat és kiközösíteni őket, míg itt az olaszoknak külön projektjeik vannak, hogy miként integrálják be őket a társadalomba. Nem hallani erőszakos tevékenységekről egyik oldalon sem, viszont minden élelmiszerbolt előtt fekete kéregetők állnak reggeltől estig.
Nagyon sok olasz családdal látok fekete bőrű örökbefogadott kisgyereket, aminél talán semmi sem jelzi jobban a befogadást, hisz ez egyfajta kölcsönös segítségnyújtás.
2. Kutyaszeretet
A kutyáknak szabad bejárása van minden nyilvános helyre; bemehetnek az üzletekbe, trafikokba, egyéb helyekre, csak az élelmiszerboltokba nem. Nagyon sokszor láttam, hogy amikor egy üzlettulajdonosnak kutyája van, akkor magával viszi a munkahelyére, s így egész nap a gazdival lehet, de akár szabadon sétálhat is ki-be. Itt a kutyákon látszik, hogy hihetetlenül boldogok, kiegyensúlyozottak.
Nincs sok kóbor kutya, de azt a keveset is a város eteti, itatja, vízhatlan házikóval látja el.
A molfetta-i vasútállomáson pl. él egy Rufus nevű hatalmas öreg kóbor kutya, akinek saját Facebook-oldalt is készítettek, s ahol annak városi kalandjairól olvashatunk és láthatunk képeket.
3. Vallás és hagyományok tisztelete
Talán ez a legszembetűnőbb különbség köztünk és az olaszok között. Többszáz éves hagyományaik ma is élnek és érdekes módon a fiatalabb generáció is követi őket, habár a maguk módján. Mindenesetre a vallási események egyfajta családi és közösségi eseményekként élnek a mindennapokban. Ma is él az olaszokban az a tűz, szenvedély és mélység, amivel megélik és újraélik ezeket az eseményeket: több tonnás szent szobrokat cipelnek végig a városon órákon keresztül, ami nemcsak életveszélyes, hanem egy kívülálló számára érthetetlen. Engem mégis magával ragadtak sokszor az események, hihetetlen energiákat éreztem ilyenkor.
Fotó: Gősi Gabriella
De a mindennapokban is sokszor előfordulnak apró közösségi misék az olasz templomokban, a buszon keresztet vető emberekről, amikor elhaladunk egy szentély mellett, már ne is beszéljek.
Van ezekben a pillanatokban valami mérhetetlen hit, optimizmus és erő, amit nagyon nagyra tartok az olaszokban.
Gősi Gabriella
Karácsonyi meglepetések az irodába – amit imádnak majd a kollégák
Karácsony közeledtével minden irodában felmerül a nagy kérdés: mivel lehet úgy meglepni a kollégákat, hogy ne csak a kötelező kör legyen, hanem tényleg mosolyt csaljon az arcokra?
Advent: a lassulás művészete egy zajos világban
Ahogy közeledik az év vége, a városok fényei egyre élesebben rajzolódnak ki a korai sötétedésben, és velük együtt megérkezik az advent hangulata is. Ez az időszak eredetileg a várakozásról szólt – arról a csendes, bensőséges állapotról, amikor nem rohantunk, csak hagytuk, hogy megérkezzen az ünnep.
Négynapos munkahét – Feszített tempó vagy több pihenés?
A négynapos beosztás gondolata régóta kering a közbeszédben, de az utóbbi években lett igazán komoly alternatíva. A modell lényege, hogy hétfőtől csütörtökig tartanak a kötelező teendők, napi nyolc vagy tíz órában. A péntek szabad, a hétvége pedig ezáltal hosszabb és regenerálóbb. A kérdés az, hogy ez a gyakorlatban is működik-e, vagy csak egy jól hangzó ígéret.
Miért félünk mindattól, ami örömet hoz az életünkbe?
A legtöbbünk cipel valamilyen sérelmet, problémát a múltjából. Sokszor fel sem tűnik, hogy a döntéseinket egy régi, magunkban felépített élethelyzet irányítja, amely már ténylegesen nem rólunk szól. A mindennapi helyzetek során emiatt lépünk hátrébb mindattól, ami valaha boldoggá tett, csak hogy ne kelljen újra megélni azt a fájdalmat, amit a kudarc jelentett.
Miért hallgatunk még rádiót? – A hang, ami mindig visszatalál hozzánk
A streaming, a podcastok és a nonstop pörgő (rövid) videók korában könnyű azt hinni, hogy a rádió már csak poros relikvia, vagy legfeljebb az autózás kísérőzaja. Ez részben igaz is, azonban ennél sokkal izgalmasabb jelenségről van szó, hiszen rengetegen hallgatják ma is szabadidejükben vagy éppen munka közben.