Menü

Elismerés a munkában

Mi – és azt kell mondjam, ez a magyarokra még inkább jellemző – emberek gyakran hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a szenvedés, a rossz érzés együtt jár a felnőtt élettel. Azt hisszük a problémák maguktól jönnek, és habár tisztában vagyunk vele, hogy meg kell oldanunk őket, mégis feladat helyett teherként tekintünk rájuk. Vajon az élet különböző területein a saját elégedettségünkön kívül mi hat még ránk?

Sokaknak fontos, hogy a családjuk körében megbecsüljék, másoknak az számít, ha a barátaik, szerelmük elismerését ki tudják vívni. Ami viszont biztos, hogy mindenkinek kulcsfontosságú a hétköznapok során, az az, hogy a munkájukban elismeréshez jussanak.

Ha magunknak dolgozunk, például otthon vagy saját vállalkozásunk van, elég, ha elégedettek vagyunk a saját teljesítményünkkel, de ennek ugyanez lehet a hátránya is, hiszen kívülről nem mindig érkezik megerősítés vagy nem éppen attól a személytől, akitől várnánk. Ebben az esetben az számíthat sokat, ha a célközönségünk juttatja el hozzánk a pozitív visszajelzéseket.

Ha alkalmazottként dolgozunk, akkor viszont kifejezetten fontos lehet a megbecsülés és az elismerés a munkánk során. Ki érzi magát hasznosnak akkor, ha egy pozitív szót sem hall a felettesétől?

Az egészséges mértékű elismerésnek és a dicséretnek nélkülözhetetlennek kellene lennie a munkahelyeken. Ennek ellenére sok-sok munkahelyen nem alkalmazzák, mert attól félnek, a beosztottak elbízzák magukat. Pedig ha tudnák, hogy egy-egy kedves, dicsérő szóval vagy mondattal milyen eredményeket lehet elérni, ha csapatmunka folyik...! Számos tanulmány támasztja alá ezeket az eredményeket.

Nagyszerű tulajdonság, ha tisztában vagyunk a saját képességeinkkel, ha el tudunk vonatkoztatni a környezetünk véleményétől, ha elérjük azt a szintet, hogy a hangulatuk a miénket nem képes befolyásolni. Ennek ellenére azonban még mindig szükségünk van arra, ha másnak dolgozunk, külső forrásokból is elismerést nyerjünk. Ez is emelheti az energiaszintünket, amivel a napi feladatainkhoz állunk.

Lehet, hogy éppen egy olyan teendő áll előttünk, amelyhez nagyon nem fűlik a fogunk, és éppen akkor érkezik egy elismerő mondat a főnökünktől, ami olyan löketet képes adni, hogy könnyedén átverekedjük magunkat a nem kívánt feladaton. Nem könnyebb így?

Mindenképpen jó ezzel a szükséglettel is tisztában lenni, beosztottként értékelni az apró dicséreteket is, főnökként pedig átgondolni a lehetőségeket, amelyekkel motiválhatjuk az alkalmazottainkat.

Ez nemcsak az irodai dolgozókra vonatkozik, hiszen még egy gyárban is adódik lehetőség arra, hogy a műszak végén megköszönjük az embereinknek a munkájukat, és biztassuk őket arra, hogy továbbra is ugyanilyen minőségben folytassák azt!

Idővel kiderül, milyen irányt vesz a cégünk, gyárunk, szekciónk, részlegünk, ahol dolgozunk! Figyeljünk az apró változásokra is!

Overparenting, amikor a szülői szeretet túlzásba esik

Sokakban felmerül a kérdés, akik gyermeket nevelnek, hogy vajon elég, amit nyújtunk nekik, vagy éppen túl sokak vagyunk nekik?! Az overparenting egy túlzásba vitt gondoskodás.

A társasjáték terápiás ereje

A társasjátékok népszerűsége az utóbbi években hatalmasat nőtt – és nem véletlenül. A közös játék nemcsak szórakoztat, hanem kézzelfogható szociális és mentális előnyökkel is jár. Közelebb hozza az embereket egymáshoz, segít a stressz levezetésében, fejleszti a gondolkodást és támogatja a lelki jóllétet.

Hat jel, hogy magas EQ-val rendelkező vezetővel dolgozunk

A munkahelyi légkör egyik legmeghatározóbb tényezője az irányítók személyisége és viselkedése – nem feltétlenül csak a szakmai hozzáértés vagy a határozottság számít. Egészen más dimenzióban mozog az, aki igazán jól bánik a csapatával, felismeri a különbséget az „irányítok” és „inspirálok” között: ez nem más, mint a magas érzelmi intelligencia, vagyis a magas EQ.

Digitális detox: amikor a csend lesz a legnagyobb luxus

Egyre többen kapcsolnak ki – szó szerint – hogy újra önmagukra találjanak. Reggel az első mozdulat: a telefon után nyúlunk. Ellenőrizzük az értesítéseket, görgetjük a híreket, belenézünk a közösségi médiába, és máris mások életében kalandozunk, mielőtt a sajátunkat egyáltalán elkezdtük volna.

Lehet még szünetet tartani az online világtól?

Képzeld el, hogy egy nap felébredsz, és minden digitális nyomodat eltünteted. Nincs többé Facebook, Instagram, Gmail, YouTube-előzmény vagy keresési múlt. Egyetlen kattintás, és mintha soha nem is léteztél volna az internetes térben. Elsőre talán felszabadítónak hangzik, de a legtöbbünk már a gondolattól is feszültté válik, hiszen minden virtuális kényelmünk kámforrá válna.