Döntési nehézségek – mit tegyünk, hogy megtaláljuk a helyes utat?
- Dátum: 2015.07.12., 18:18
- Ábrahám Adrienn
- alvás, blog, döntés, döntéshelyzet, döntéskényszer, gyötrődés, intuíció, írás, jövő, kézírás, meditatív állapot, megérzés, napló, naplóírás, őrlődés, stressz, vágy
Mindannyian kerültünk már olyan élethelyzetbe, amikor döntenünk kellett két, vagy több lehetőség közül. Jobbra, vagy balra? Vele, vagy nélküle? Igen, vagy nem? Elfogadjam, vagy sem? Ésatöbbi. Ha komoly dologról van szó, akkor a döntéshelyzet, döntéskényszer akár gyötrő is lehet, és hosszantartó stresszt okozhat. Mit tehetünk azért, hogy könnyebben tudjunk dönteni, és az őrlődés helyett hatékony stratégiánk legyen döntéshelyzetben? Most induló cikksorozatunk a segítségére lehet!
Ha az életünket jelentősen befolyásoló kérdésről van szó, vagy olyan dologról, ami fontos a számunkra, akkor érezzük csak igazán a döntéseink súlyát. Várjuk, hátha megjön a helyes válasz, gondolkozunk, „agyalunk”… Ez idő alatt pedig adott esetben szenvedünk attól, hogy nem tudjuk, merre is induljunk el. Tippjeink segítségével Ön is konstruktív lépéseket tehet azért, hogy választani tudjon!
1. Aludj rá egyet és figyelj oda
A klasszikus módszer, amit már nagyanyáink is javasolni szoktak, hogy ha valami aznap nem megy, akkor várjunk másnapig, azaz aludjunk rá egyet. Persze egy igazán nehéz döntési helyzetet ez ritkán old meg, bár tény, hogy ez is működhet. Alvás közben ugyanis „átrendeződnek” a gondolataink, az álmaink pedig segítenek bennünket az események, gondolatok rendezésében, még akkor is, ha nem emlékszünk konkrétan az éjszakai álmunkra. Ami nagyon fontos, hogy elalvás előtt, valamint ébredés után sokkal intuitívabbak vagyunk, azaz jobban működnek a megérzéseink. Ebben a stádiumban gyakorlatilag meditatív állapotban van az agy, amikor sokkal jobban rá tudunk hangolódni a megérzéseinkre. Így érdemes rá tudatosan odafigyelni, hogy ebben az állapotban milyen gondolatok, gondolatfoszlányok „úsznak be” az agyunkba, mert több támpontot adhatnak, mint a napközbeni, reálisnak hitt gondolatok.

2. Írj! Naplót, blogot, táblázatot, feljegyzést…
Bizonyított tény, hogy az írás hatékony agyi funkciókat indít be. A kézírás megmozgatja a jobb agyféltekét, és segít bennünket az analóg gondolkodásban, de maga az írás is terápiás hatású: elősegíti a gondolataink rendezését. Kutatások szerint ha leírjuk a problémáinkat, kérdéseinket, azzal már 50%-ban meg is oldottuk, feloldottuk azokat! Ez döbbenetes arány, ugye? A hatás persze nem biztos, hogy azonnali, de bizony hosszú távon a segítségünkre lehet. Döntéshelyzetben megtehetjük, hogy mindegyik választási lehetőség érveit és ellenérveit felsoroljuk, és összehasonlítjuk azokat. A kevésbé analitikus gondolkodásúak számára viszont hatékonyabb lehet, ha egyszerűen csak napló-szerűen rendszeresen leírják, hogy mi foglalkoztatja őket. Ezeket az írásokat érdemes is visszaolvasni néhány nap, hét múlva, mintegy visszajelzésként. Továbbá fogjunk egy papírt, és fogalmazzuk meg, hogy hogyan képzeljük el magunkat a döntés után. Ne az eredményre, hanem az érzésre összpontosítsunk. Állítsunk fel általános célokat, amik a döntéshez kapcsolódóak, de túlmutatnak azon. Például ha döntenünk kell, hogy befektetjük-e a pénzünket a barátunkkal közös vállalkozásba, akkor képzeljük el és írjuk le, hogy milyen anyagi helyzetben szeretnénk lenni jövőre, valamint öt év múlva, milyen kapcsolatot szeretnénk ápolni a vállalkozni kívánó barátunkkal. Ezek a döntésen túlmutató vágyak akár rövid távon, de inkább hosszú távon segíthetnek minket a döntésben.
Jövő héten, cikksorozatunk következő részében további tippeket kaphat ahhoz, hogy döntési helyzetét könnyebbé tegye. Tartson velünk továbbra is!
Fotó:
Pixabay.com
„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában
A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.
A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény
Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.
A korkülönbség szerepe a párkapcsolatokban
A párkapcsolatok világában a korkülönbség gyakran túlhangsúlyozott tényező, miközben a kapcsolat valódi minőségét sokkal inkább az érzelmi érettség, az értékrend, a kommunikáció és az élethelyzet határozza meg. A társadalom hajlamos kimondott vagy kimondatlan szabályokat felállítani arra vonatkozóan, hogy „mekkora korkülönbség még elfogadható”, azonban ezek a normák nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket. Valójában két ember kapcsolata nem pusztán életkorok találkozása, hanem személyiségek, tapasztalatok és jövőképek összhangja.
A szellemi alkony első sugarai: a korai demencia felismerése és jelentősége
A demencia nem egyetlen konkrét betegség, hanem egy tünetegyüttes, amely az agyi funkciók fokozatos és visszafordíthatatlan hanyatlását jelzi. Bár gyakran az időskor természetes velejárójának tekintik, a korai szakaszban jelentkező jelek felismerése sorsdöntő lehet a beteg életminőségének megőrzése szempontjából.
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.