Feminista szótár sztereotípiák ellen
- Dátum: 2014.10.02., 20:06
- család, életszínvonal, esélyegyenlőség, feminista, feminizmus, férfiak, gender, GYED, GYES, hímsovinizmusz, karrier, kékharisnyások, nemi esélyegyenlőség, nők, Seneca Falls nőjogi konkgresszus, sztereotípia, társadalmi nem
„A feminista nők borzalmasak. Férfiasak, törtetőek és hímsoviniszták.” Ehhez hasonló megfogalmazásokkal találkozhatunk, ha a nők esélyegyenlősége kerül szóba. De vajon tényleg annyira életidegen és negatív ez a téma, vagy csak a sok ráépült sztereotípia miatt kaptak ezek a fogalmak negatív előjelet? Sajnos állíthatjuk, hogy az utóbbi az igaz, ezért ebben a cikkben tisztázzuk a feminizmus, és az ahhoz kapcsolódó szavak jelentését, hogy megvilágosodjon a kép, és a megdőljenek a kevés jogalapot tartalmazó hiedelmek.
Kezdjük rögtön azzal, hogy mi is egyáltalán a feminizmus? Fő célja a női egyenjogúság, de ma már számos területre kiterjedt a fogalom. A jó megfogalmazás szerint ez egy társadalmi program, amely az elnyomás összes megnyilvánulási formáját elítéli, és küzd ellene. Ezért van, hogy a mai feministák nem csak nők, valamint nem csak a nemi esélyegyenlőség eszméjét hirdetik, hanem a toleranciát, az elfogadást, a demokráciát, és az egyenlőséget, mint alapértékeket. Virginia Woolf szerint a feminizmus szó elavult, mivel a jellege kirekesztővé vált sokak szerint. Sajnos mindez igaz, mint ahogy az a negatív sztereotípiákból is látszik a feminizmus szó hallatán, jobbat azonban nem találtak ki helyette. A feminizmusra ráragasztották, hogy az ilyen elveket vallók férfigyűlölők, és anyaság-ellenesek. Mindez természetesen távol áll a valóságtól. Bármilyen eszméről beszélünk, mindegyik képviselői között találhatunk túlzottan szélsőségeset, amelyek sztereotípiákat táplálnak. Sajnálatos, hogy a pozitív értékeket, fontos társadalmi célokat megfogalmazó feminizmust valamiféle negatív női mozgalomként állítják be, és gyakorlatilag a kékharisnyásokkal azonosítják.
De kik is azok a kékharisnyások? Átvitt értelemben azokra mondják ezt a jelzőt, akik tudálékosak, fontoskodóak, de a hagyományos női szerepeket ellenzik, úgymint háztartás, vagy család. Eredetileg a kékharisnyás jelző a művészetekért és tudományokért rajongó nők jelzője volt. A blue stocking fogalmat pedig mindezelőtt Boscaven tengernagy használta egy olyan társaság tagjaira, ahol nők és férfiak közösen lehettek jelen szellemi szórakozás céljából. A fogalom az elnagyolt öltözékre utal, amikoris ezeken az összejöveteleken a hagyományos elvárásoktól ellentétesen kényelmes kék zoknit viseltek a fekete selyem öltözékek helyett. Érdekes módon ezt a fogalmat eredetileg egy férfi lelkészre alkalmazták, a nőkre később ragadt rá – ismételten csak negatív felhanggal.

A gender szó használata elég életidegen Magyarországon, a nyugati országokkal ellentétben. Itthon vagy nem ismerik a jelentését, vagy az előzőekhez hasonlóan szintén negatív képet kapcsolnak hozzá. A gender a társadalmi nemet jelenti az angol nyelvben, míg a sex a biológiai nemet jelöli. Utóbbi a biológiai adottságokat, különbségeket mutatja, míg előbb a szocializáció révén kialakított női, vagy férfi tulajdonságokat, értékeket foglalja magában. A gender-elmélet azért kap a mai napig negatív kritikát, mert sokan vallják, hogy a társadalmi nem csupán a visszajelzések, a neveltetés, a környezet révén alakul ki, és az embernek joga van eldönteni, hogy mik azok az elvárások, szerepek, amelyeket magára kíván venni, akár nő, akár férfi. Mindezt sokan kockázatosnak tartják, tekintve, hogy eltűnhetnek a hagyományos értékek, és ez a nézet veszélyezteti a családokat. Egészséges értelmezésben viszont arról lenne szó, hogy a társadalmi nem ne kényszerítse férfit és nőt túlságosan keretek közé szorított szerepekbe: egy nő is gondolhasson karrierre, akkor is, ha édesanya, és egy férfi is mehessen GYED-re, GYES-re anélkül, hogy közben a társadalom részéről a férfiasságán csorba esne.
A nemi esélyegyenlőség felé fontos és történelmi lépéseket tettek a szüfrazsettek. A mozgalom a Seneca Falls-i nőjogi kongresszussal kezdődött, ahol a nemek egyenlőségét taglaló kiáltványt fogalmaztak meg. Ennek célja a nők szavazati jogának bevezetése volt, valamint az oktatáshoz, munkához, fizetéshez való egyenlő jogok biztosítása. Az első világháború idején Emmeline Pankhurst úgy fogalmazott, hogy a céljuk az, hogy egy születendő kislány a fiútestvéreivel hasonló eséllyel vághasson neki az életnek.
Sajnos a történelem során, és napjainkban is néha vitathatóak a nők módszerei, ahogy egyenlőségükért küzdenek, bár kétségbeesésük talán érthető, ha megvizsgáljuk: Seneca Falls óta már több, mint 150 év telt el, az egyenlőség pedig még mindig sánta lábakon áll. A nők továbbra is negatív kritikákkal szembesülnek, ha anyai szerepük mellett a karrierjükre is szeretnének koncentrálni, de sok esetben a férfiak is szenvednek ezektől a skatulyáktól, akik esetében manapság a drága óra, nagy autó, és jelentős bankszámlaösszeg számít értéknek a társadalom részéről. Ennek megfelelően a férfi küzd, hogy megfeleljen, valamint megfelelő életszínvonalat biztosítson a családja részére – csakhogy emellett magára a családra nem jut annyi ideje, amennyit szeretne. A nemi egyenlőséget hirdetők sokszor kifelejtik, hogy nemcsak a nők küzdhetnek a kisebbség érzésével, hanem bizonyos területen a férfiak is. Tény és való, hogy a hölgyek hátrányai kézzelfoghatóbbak, hacsak a jóval alacsonyabb fizetéseket és nyugdíjakat nézzük.
Mindezen tények ismerete mellett vajon miért társítanak rögtön negatív érzéseket a nemi esélyegyenlőség témájához? Látható, hogy van még hová fejlődnünk, helyezzük erre a hangsúlyt ahelyett, hogy a szélsőségek miatt azonnal a szőnyeg alá söpörjük a témát.
Fotó:
pixabay.com
A karácsony üzenete a rohanó világban
A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.
Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében
A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat
Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít
Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”
Az ünnepi asztal csapdái
Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.
Kiegyensúlyozottság a karácsony előtti hetekben
Az év végi hajtás sokszor úgy ránt magával, mintha versenyt futnánk egy láthatatlan stopperrel. Pedig ezen időszaknak nem a rohanásról kellene szólni, hanem arról a csendes, mégis erős harmóniáról, amit mindenki meg tud teremteni magának, ha ráhangolódik az ünnepi időszakra. A kérdés az, hogyan tudunk közben egyensúlyban maradni önmagunkkal és a környezetünkkel.