A végtelen türelem buktatói

A türelem az egyik legfontosabb emberi erény. A régi erkölcstan-könyvekben bizonyára az első oldalakon szerepelt a fontossága, valamint a gyakorlásának módja, de manapság is nehezen lennénk meg nélküle.

Az emberek még jobban rohannának a dolgukra, több lenne a konfliktus, a baleset. A türelem tanulható, de leginkább alapvetően mindenkinek természetétől függ, hogy mennyire türelmes. Nem könnyű azonban a gyakorlása sem pozitív, sem negatív irányban. Aki türelmetlen, annak időbe telhet megtanulni, hogyan irányítsa magát, és bírja rá a személyiségét annak gyakorlására. De talán ennél is nehezebb dolga van a másik tábornak: azoknak, akik végtelenül türelmesek, és néha a saját jóságuk csapdájába esnek. Legtöbb esetben egyik fél sincs tudatában, hogy ezzel nem is biztos, hogy jót tesznek maguknak és a környezetüknek.

A türelem mintaképe ott áll autójával a körforgalomban, és várja, hogy valaki kiengedje, vagy egyszer csak ne legyen több kocsi, hogy ő is ki tudjon slisszolni. De a forgalom csak hömpölyög, senkinek eszébe sem jut illedelmesnek lenni iránta. Magának kéne kicsit előrébb araszolnia, hogy lássák a szándékát, de mivel ő türelmes, nem tesz ilyet. Nem lép. Előzékeny, mindenkivel. Mindenkinek meghagyja a mozgásteret. Mögötte már tülkölnek a kocsik, felgyűlt a sor. Tehát hiába próbált maga előtt türelmes lenni, ez mégis visszaüt, mert a mögötte lévőket tartotta fel vele. Ez még a jobbik eset, de a rosszabb, ha mindez az emberi kapcsolatokban jelentkezik. Mindkét fél szenvedő alany lehet.

A túlzottan türelmes ember jellemzője, hogy háttérbe szorítja magát. Ennek általában nincs is tudatában: ösztönösen cselekszik. Éveken át elvisel párjától, családjától, barátaitól mindent. Közben még a szolgálatukra is van, és mindenben segíti őket. Ha valami konfliktus merül fel, vagy környezetükben valaki nehezen elviselhetően viselkedik, ők akkor is türelmesek, tűrnek. Kedvelt mondataik: „Mit tehetnék? Ő ilyen, ilyennek kell elfogadnom. Csináljon, amit akar, ha neki ez így esik jól! Úgysem tudok megváltoztatni. Nem tehetek semmit. Hagyom őt szabadon az útján járni, nem avatkozhatok bele.” stb-stb. Csodálatos tolerancia, de nem biztos, hogy célravezető, hasznos, és előre visz.

A másik jellemző, hogy igen jól alkalmazkodnak az így kialakult helyzetekhez. Például ha férjük elzárkózik minden házimunkától, akkor ők hajlamosak elhinni magukról, hogy szinte házvezetőnőnek születtek, és nem érdekli őket a karrier, helyette szívesebben mosnak-főznek. Lehet, hogy eredetileg minden vágyuk volt egy titkárnői állás, na de ki emlékszik már erre! Vagy visszatérve az autós példára, ha feleségük fél egy sportos autóban, akkor beérik egy 1.1-es kis bevásárlóautóval, és még el is hiszik, hogy mindez fantasztikus, mert kedvező a fogyasztása. Hozzászoknak a bosszankodáshoz is, amit előzéskor éreznek (még a csigalassúságú traktor lehagyásához is ki kell kapcsolni a légkondit).

És hogy mi lesz ebből hosszú távon? Személyiségváltozás, egészségromlás, vagy robbanás. Ezek a túlzott türelem buktatói az egyik fél részéről. A behódoló jellemű ember hajlamos teljesen átváltoztatni magát, és úgy hajlítani személyiségét, hogy az kiválóan passzoljon a másikhoz. Ez a lappangó, ki nem mondott, nem kezelt feszültség pedig mindenféle testi, lelki betegségekben köszönhet vissza. Az is lehetséges, hogy egyszer csak kimerül a kifogyhatatlannak tűnő türelem. Betelik a pohár, és hirtelen lesz elege a türelmesnek. Akkor viszont borul minden, és nagyot robban a bomba. Hatalmas veszekedés kerekedik, és hirtelen változások szükségesek, mert onnantól viszont már képtelen többet magába fogadni, tovább tűrni, tovább hajlani.

És hogy mi jelentkezik annál, aki a végtelen türelmessel él? Mi hátránya is származhat ebből?

Például látja szenvedni a párját a testi, lelki betegségek miatt. Ápolja őt, elveszítheti, vagy viseli az ebből adódó nehézségeket. Arról fogalma sincs, hogy mindennek valamilyen lelki dolog lehet a hátterében, az adok-kapok egyensúly hiánya. Honnan is tudhatná? Sohasem fogalmazták meg neki.

Vagy döbbenten nézi végig, ahogy kifogy a türelem-raktár, és nem érti a hirtelen változást. „Hová tűnt az az ember, akit eddig ismertem? Megbolondult talán? Mi történhetett?” Mire eszmél, mire felfogja, hogy mi történik, mire képes cselekedni, más késő lehet, vagy a kapcsolatot a szakadék széléről kell visszahozni.

A másik probléma, hogy nem kap visszajelzést, hiteles reagálást a másiktól. Sem annak valós vágyairól, sem az önnön személyiségéről. Nincs tudatában annak, hogy mivel tehetné boldoggá a párját, és ezáltal élővé a kapcsolatukat. Nem fejlődik a személyisége, nem tud dolgozni a hibáin, hiszen mindent eltűrnek neki. Ennek legnagyobb szenvedője tudatlanul sokszor saját maga: talán nem is lenne ilyen morgós medve, vagy hisztis hölgyike, ha tudatják vele, hogy ez kellemetlen. Nem boldog ő sem ebben a negatív hangulatban.

Így talán egyikük sem tudja, vagy már csak későn tudatosul valamelyikükben: tehettek volna azért, hogy ne így alakuljanak a dolgok, de nem tettek semmit. Pedig ők csak jót akartak!

A végletesség itt sem célravezető, és a túlzott jóság, türelem is komoly buktatókat rejthet magában.

Fotó:
pixabay.com