Menü

Nem mindegy, ki, mennyire nárcisztikus

A nárcizmust a köztudat kimondottan negatív személyiségvonásként tartja számon. Pedig a szereplési vágy, és az önszeretet megnyilvánulásának negatív megbélyegzése nem minden esetben indokolt.

A nárcizmus ugyanis nem rendellenesség, hanem minden egészséges emberben fellelhető személyiségvonás. Természetesen a nárcizmus szintje az egyes emberekben nagyon eltérő lehet, de alapvetően az önbizalomról, az önszeretetről, és az elismerés iránti igényről van szó.

Természetesen, ha ez a vonás elhatalmasodik és uralni kezdi a személyiséget, akkor már jogosan beszélhetünk lelki zavarról. A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedők szélsőségesen eltúlozva értékelik saját tehetségüket, fontosságukat, és gyakran fantáziálnak korátlan hatalomról, és másoktól jövő feltétlen csodálatról.

Ez a típusú személyiségzavar többféle okból alakulhat ki, de sok esetben a kisgyermekkorra vezethető vissza. Amikor ugyanis a gyerekben a csecsemőkor végén tudatosul, hogy önálló, szuverén lény, akkor ezzel párhuzamosan megnő az igénye a személyiségével kapcsolatos pozitív visszajelzések iránt. A reális önértékelés kialakulását akadályozhatja, ha a szülők kiszámíthatatlanul, és következetlenül adnak pozitív visszajelzéseket, vagy elutasítóak ilyen szempontból. Ez okozhatja gyerek önértékelésének megrekedését a nárcizmus fázisában.

Alapvetően persze mindenkiben meg van az igény az elismerésre, a sikerre. A nárcizmus foka befolyásolhatja azt is milyen pályát választunk. A celebek, sztárok, énekesek személyiségében minden bizonnyal fellelhető a nárcizmus magasabb mértéke, de ez még nem jelent személyiségtorzulást. Bár gyakran lehetünk szemtanúi a médiában végbemenő radikálisnak tűnő személyiség változásoknak (lásd tehetségkutatók sztárjai), valójában a legtöbb esetben nincs szó az „ártatlan” személyiségek bedarálásáról. Azoknál az embereknél, akikben magas fokú szereplés vágy munkál, általában ezek az élesnek tűnő változások jól megférnek személyiségükben.

Fotó:
pixabay.com

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.

Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké

Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.

A lelki bántalmazás láthatatlan pszichológiája

A bántalmazás nem mindig jár kiabálással, fenyegetéssel vagy fizikai erőszakkal. Néha éppen a csend válik a legfájdalmasabb fegyverré. A kimondatlan szavak, a szándékos elutasítás, az érzelmi megvonás és a következetes semmibevétel olyan mély lelki sebeket okozhatnak, amelyek kívülről láthatatlanok. A pszichológia ezt a jelenséget többek között érzelmi bántalmazásként, illetve büntető hallgatásként (silent treatment) írja le.

6 jel, hogy valaki csak akkor keres, amikor szüksége van rád – így ismerheted fel az érdekkapcsolatokat

Vannak emberek, akiknek mindig van egy kedves szavuk hozzánk, de valahogy csak akkor jutunk eszükbe, amikor szükségük van valamire. Egy szívességre, egy jó tanácsra, egy kis segítségre vagy egyszerűen valakire, aki meghallgatja őket. Amíg adni tudunk, fontosak vagyunk számukra, ám amikor nekünk lenne szükségünk támogatásra, hirtelen elfogynak a hívások és az üzenetek. Az egyoldalú kapcsolatok felismerése nem mindig könnyű, de néhány árulkodó jel segíthet tisztábban látni.

Van kiút a kizsákmányolásból – így segít a Névtelen Utak Alapítvány

Egyetlen mondattal könnyű lezárni egy történetet: „Miért nem lép ki?” A valóság azonban sokkal bonyolultabb. A kizsákmányolásból való szabadulás nem egyetlen döntés, hanem gyakran hosszú és nehéz út. A Névtelen Utak Alapítvány olyan nőkkel dolgozik, akik a prostitúció és az emberkereskedelem áldozataivá váltak, és abban segíti őket, hogy újra biztonságban érezhessék magukat, és esélyt kapjanak egy másik életre.