Menü

Amiről nem divat beszélni az első randin

Bár a vallás és hit nagyon fontos része lehet személyiségünknek és életünknek, mégis gyakran legbelsőbb magánügyként kezeljük, pedig párkapcsolat szempontjából is nagyon meghatározó lehet a felek spirituális beállítódása.

A vallásosság egyébként több szempontból is átörökíthető, egyrészt van genetikai alapja is, hogy ki mennyire nyitott a természetfeletti világ felé, másrészt a nevelés és a hagyományok révén életünk részévé válik. Ilyen módon persze lehet, hogy a vallási szokások és kérdések olyan természetes részei életünknek, hogy fel sem tűnik, ha esetleg mások számára ez nem olyan egyértelmű.

Amerikai kutatások felhívják a figyelmet arra, hogy a lelki kérdésekben való egyetértés, épp olyan fontos alkotóelme egy jól működő házasságnak, mint mondjuk a hatékony konfliktuskezelés, vagy a kielégítő szexualitás.

Régen, amikor a házasságok többnyire felekezeteken belül kötettek, nem jelentet problémát a hitélet, és az ezzel kapcsolatos ünnepi szokások összehangolása a családban. Ma azonban ez nem olyan egyértelmű már, ezért párválasztásnál gondot kell fordítani arra is, hogy megismerjük a másik spirituális beállítódását, és saját vallásos meggyőzéseinket is feltárjuk még a legelején.

Éppen ezért érdemes beszélni, hogy ki hogyan viszonyul a valláshoz, és arról is, hogy az élete során ennek milyen állomásai voltak, családi neveltetésből fakad-e, vagy önmaga talált rá erre az útra. Ezeknek a kérdéseknek a tisztázása segít abban, hogy a másik fél jobban megértse a motivációt, a meggyőződés mértékét, és az ebből fakadó világnézetet is. Vita esetén nem szabad a másik vallásával kapcsolatos célzásokat, érveléseket megfogalmazni, az súlyos visszaélés, mely mély sebeket ejthet.

Párunk akadályozása vallásosságának megélésében szintén hiba, hiszen ez éppen úgy személyiségének része, és ha nincs meg a teljes elfogadás, akkor hosszú távon nem egy építő kapcsolatról van szó. Ennek fordítottját is érdemes szem előtt tartani, vagyis önmagunknak is tartozunk azzal, hogy saját vallásunkat, hitünket nem rejtegetjük, hanem megéljük és büszkén vállaljuk.

Fotó:
pixabay.com

Túl sok veszekedés egy párkapcsolatban – Mi áll az állandó konfliktusok hátterében?

A párkapcsolatok természetes velejárói a nézeteltérések, hiszen két különböző személyiség, eltérő szokásokkal, értékrenddel és érzelmi szükségletekkel próbál közös életet kialakítani. Azonban amikor a viták mindennapossá válnak, és már a legapróbb dolgokból is komoly veszekedés alakul ki, érdemes megvizsgálni, mi húzódhat meg a háttérben. A túl sok veszekedés gyakran nem maga a probléma, hanem egy mélyebb kapcsolati nehézség tünete.

Miért bántjuk azokat, akiket a legjobban szeretünk?

Az emberi kapcsolatok egyik legkülönösebb ellentmondása, hogy sokszor éppen azoknak okozzuk a legnagyobb fájdalmat, akik a legtöbbet jelentik számunkra.

A kétszínűség valódi arca

A kétszínűség az egyik legkiábrándítóbb emberi tulajdonság. Nem azért, mert az emberek néha hibáznak, vagy mert nem mindig merik kimondani, amit gondolnak. Hanem azért, mert a kétszínű ember tudatosan mást mutat kifelé, mint amit valójában érez, gondol vagy tesz. Szemtől szemben mosolyog, kedveskedik, támogatásáról biztosít, majd a hátad mögött éppen az ellenkezőjét teszi.

Amikor a munkahelyed lassan felemészt

A munkahely ideális esetben nemcsak a megélhetésünket biztosítja, hanem a mindennapjaink fontos része is. Olyan hely, ahol értékesnek érezhetjük magunkat, ahol számít a véleményünk, és ahol a közös munka sikerélményt ad. A valóság azonban nem mindig ilyen. De honnan tudhatjuk, hogy egyszerűen csak nehezebb időszakot élünk át, vagy valóban mérgező munkahelyi környezetben dolgozunk?

Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki

Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?