Amiről nem divat beszélni az első randin
- Dátum: 2014.01.02., 13:00
- házasság, hit, párkapcsolat, spiritualitás, vallás
Bár a vallás és hit nagyon fontos része lehet személyiségünknek és életünknek, mégis gyakran legbelsőbb magánügyként kezeljük, pedig párkapcsolat szempontjából is nagyon meghatározó lehet a felek spirituális beállítódása.
A vallásosság egyébként több szempontból is átörökíthető, egyrészt van genetikai alapja is, hogy ki mennyire nyitott a természetfeletti világ felé, másrészt a nevelés és a hagyományok révén életünk részévé válik. Ilyen módon persze lehet, hogy a vallási szokások és kérdések olyan természetes részei életünknek, hogy fel sem tűnik, ha esetleg mások számára ez nem olyan egyértelmű.
Amerikai kutatások felhívják a figyelmet arra, hogy a lelki kérdésekben való egyetértés, épp olyan fontos alkotóelme egy jól működő házasságnak, mint mondjuk a hatékony konfliktuskezelés, vagy a kielégítő szexualitás.
Régen, amikor a házasságok többnyire felekezeteken belül kötettek, nem jelentet problémát a hitélet, és az ezzel kapcsolatos ünnepi szokások összehangolása a családban. Ma azonban ez nem olyan egyértelmű már, ezért párválasztásnál gondot kell fordítani arra is, hogy megismerjük a másik spirituális beállítódását, és saját vallásos meggyőzéseinket is feltárjuk még a legelején.
Éppen ezért érdemes beszélni, hogy ki hogyan viszonyul a valláshoz, és arról is, hogy az élete során ennek milyen állomásai voltak, családi neveltetésből fakad-e, vagy önmaga talált rá erre az útra. Ezeknek a kérdéseknek a tisztázása segít abban, hogy a másik fél jobban megértse a motivációt, a meggyőződés mértékét, és az ebből fakadó világnézetet is. Vita esetén nem szabad a másik vallásával kapcsolatos célzásokat, érveléseket megfogalmazni, az súlyos visszaélés, mely mély sebeket ejthet.
Párunk akadályozása vallásosságának megélésében szintén hiba, hiszen ez éppen úgy személyiségének része, és ha nincs meg a teljes elfogadás, akkor hosszú távon nem egy építő kapcsolatról van szó. Ennek fordítottját is érdemes szem előtt tartani, vagyis önmagunknak is tartozunk azzal, hogy saját vallásunkat, hitünket nem rejtegetjük, hanem megéljük és büszkén vállaljuk.
Fotó:
pixabay.com
A mindfulness ereje a mindennapokban
Az állandó online jelenlét és a megfelelési kényszer miatt egyre többen érzik úgy, hogy mentálisan kimerültek. Akkor is zakatol az agyunk, amikor végre lenne időnk pihenni. A tudatos jelenlét ebben nyújthat kapaszkodót, ugyanis segít visszatalálni a jelen pillanathoz, lelassítani a belső zajt és nyugodtabban kezelni a mentális túlterheltséget.
A passzív-agresszív viselkedés 7 tipikus jele
A passzív-agresszív viselkedés sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, mégis nehéz felismerni. Az ilyen emberek általában nem nyíltan fejezik ki a haragjukat vagy sértettségüket, hanem burkolt módon kommunikálnak. Emiatt a másik fél sokszor csak azt érzi, hogy valami nincs rendben, mégsem tudja pontosan megfogalmazni, mi bántja. A passzív-agresszió párkapcsolatokban, családon belül és munkahelyen is komoly feszültséget okozhat.
„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában
A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.
A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény
Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.
A korkülönbség szerepe a párkapcsolatokban
A párkapcsolatok világában a korkülönbség gyakran túlhangsúlyozott tényező, miközben a kapcsolat valódi minőségét sokkal inkább az érzelmi érettség, az értékrend, a kommunikáció és az élethelyzet határozza meg. A társadalom hajlamos kimondott vagy kimondatlan szabályokat felállítani arra vonatkozóan, hogy „mekkora korkülönbség még elfogadható”, azonban ezek a normák nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket. Valójában két ember kapcsolata nem pusztán életkorok találkozása, hanem személyiségek, tapasztalatok és jövőképek összhangja.