Amiről nem divat beszélni az első randin
- Dátum: 2014.01.02., 13:00
- házasság, hit, párkapcsolat, spiritualitás, vallás
Bár a vallás és hit nagyon fontos része lehet személyiségünknek és életünknek, mégis gyakran legbelsőbb magánügyként kezeljük, pedig párkapcsolat szempontjából is nagyon meghatározó lehet a felek spirituális beállítódása.
A vallásosság egyébként több szempontból is átörökíthető, egyrészt van genetikai alapja is, hogy ki mennyire nyitott a természetfeletti világ felé, másrészt a nevelés és a hagyományok révén életünk részévé válik. Ilyen módon persze lehet, hogy a vallási szokások és kérdések olyan természetes részei életünknek, hogy fel sem tűnik, ha esetleg mások számára ez nem olyan egyértelmű.

Amerikai kutatások felhívják a figyelmet arra, hogy a lelki kérdésekben való egyetértés, épp olyan fontos alkotóelme egy jól működő házasságnak, mint mondjuk a hatékony konfliktuskezelés, vagy a kielégítő szexualitás.
Régen, amikor a házasságok többnyire felekezeteken belül kötettek, nem jelentet problémát a hitélet, és az ezzel kapcsolatos ünnepi szokások összehangolása a családban. Ma azonban ez nem olyan egyértelmű már, ezért párválasztásnál gondot kell fordítani arra is, hogy megismerjük a másik spirituális beállítódását, és saját vallásos meggyőzéseinket is feltárjuk még a legelején.
Éppen ezért érdemes beszélni, hogy ki hogyan viszonyul a valláshoz, és arról is, hogy az élete során ennek milyen állomásai voltak, családi neveltetésből fakad-e, vagy önmaga talált rá erre az útra. Ezeknek a kérdéseknek a tisztázása segít abban, hogy a másik fél jobban megértse a motivációt, a meggyőződés mértékét, és az ebből fakadó világnézetet is. Vita esetén nem szabad a másik vallásával kapcsolatos célzásokat, érveléseket megfogalmazni, az súlyos visszaélés, mely mély sebeket ejthet.
Párunk akadályozása vallásosságának megélésében szintén hiba, hiszen ez éppen úgy személyiségének része, és ha nincs meg a teljes elfogadás, akkor hosszú távon nem egy építő kapcsolatról van szó. Ennek fordítottját is érdemes szem előtt tartani, vagyis önmagunknak is tartozunk azzal, hogy saját vallásunkat, hitünket nem rejtegetjük, hanem megéljük és büszkén vállaljuk.
Fotó:
pixabay.com
Mit jelent a tudatos jelenlét, és miért érdemes gyakorolni?
Nagyon sokat hallani azt, hogy mennyire fontos a tudatos hójelenlét az életünk minden területén, de ez vajon mit jelent és miért van szükségünk rá?
Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?
Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.
Az edzőtermi szorongás lélektana
Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.
Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?
A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.
„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?
Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?