Veszélyes hódító – a cukor

Felfedezése után kissé lassan, de biztosan népszerűvé vált, „lefőzte” a mézet, és most a fosszilis üzemanyagok helyére is pályázik. Sokak szerint méreg, ennek ellenére az emberiség jelentős része alaposan túladagolja.

Hazánkban átlagosan egy ember 35-40 kilogramm cukrot fogyaszt el egy évben. Ez az adat rá is mutat az édesítőszer elsődleges veszélyességére: ennek a mennyiségnek körülbelül egy tizedére van szükségünk. Azaz a cukrot hajlamosak vagyunk, a legtöbb esetben tudattalanul, túladagolni, aminek komoly következményei vannak. A cukor egyébként fontos energiaforrás, ha odafigyelünk a mennyiségre, nincs baj vele. Persze az sem mindegy melyik formáját használjuk.

Térjünk vissza kicsit a kezdetekhez. A cukor fogyasztása, mint oly sok minden más, nagyon sokáig csak a gazdagok privilégiuma volt, az átlagemberek elsősorban mézet használtak édesítésre. Cukornádat először Indiában kezdtek termeszteni, perzsa és arab kereskedők segítségével onnan jutott el Európába. Dél-Európába a 10., Angliába a 14. században kezdtek megismerkedni a nádcukorral, hazánkban a 15. században jegyezték fel először. Amerika felfedezésével új fejezet íródott a növény történetében, a cukornádtermesztés hatalmas haszonnal kecsegtetett, az ültetvényeken dolgozó rabszolgák és más munkások életét viszont a végletekig keserítette.

A cukornád a trópusi éghajlatot, a csapadékos időjárást kedveli. A hosszú, széles levelű, magasra növő, nedvdús belsejű növényt aratása után zúzzák és főzik. Így keletkezik a nyers, fekete cukor, amelyből különböző finomítási fokozatok után jön létre a barna, sárga és végül a fehér változat.A cukor történetének következő fontos fordulópontja a répacukorgyártás megismerése és elterjedése volt. A 18. század derekán Németországban találtak először cukrot a cukorrépában, a termelés a 19. század közepére alaposan felfutott Európában, ami a korábbi gazdasági-kereskedelmi viszonyokra is komoly hatással volt.A cukornádból és a cukorrépából nemcsak élelmiszert állítanak elő, hanem többek között üzemanyagot is. A bioetanol csökkenti a széndioxid-kibocsátást, ám az erdőirtások miatt környezetkímélő hatékonysága megkérdőjelezhető.

A cukorfajták közül épp a legtöbbet használt fehér cukor (kristálycukor, porcukor, kockacukor) a legegészségtelenebb.  A barna cukor jobb választás, de csak akkor, ha valódi nyerscukorról van szó, ugyanis több kereskedelmi forgalomban kapható fajta – finomított háztartási cukor színezésével - nyeri el formáját. A túlzott cukorfogyasztás felelős lehet szív- és érrendszeri megbetegedésekért, elhízást, cukorbetegséget okozhat, ezek mellett többek között emésztőszervi panaszok, vitaminhiány és fáradékonyság írható a számlájára. Nem véletlenül emlegetik méreg jelzővel, vagy „fehér halál” kifejezéssel.

Fotó:
sxc.hu