Miért tüsszentünk? – A szervezet egyik leggyorsabb védekező reflexe

A tüsszentés mindennapos jelenség, mindenkivel megtörténik, de miért is?

Néha csak egyszer tüsszentünk egy kis por miatt, máskor pedig egymás után többször is, például allergiaszezonban vagy megfázás idején. Bár sokan bosszantónak tartják, valójában a tüsszentés az emberi szervezet egyik leghatékonyabb védekező mechanizmusa. Segít megszabadulni azoktól az apró részecskéktől, kórokozóktól vagy irritáló anyagoktól, amelyek az orrba kerültek, és veszélyeztethetik a légutakat. A tüsszentés egy akaratlan reflex. Ez azt jelenti, hogy az idegrendszernek van egy automatikus válasza egy ingerre.

Amikor az orrnyálkahártyát valamilyen irritáló, mondhatnám, zavaró anyag éri, az ott található érzőidegek jelet küldenek az agytörzsbe. Az agy ezután néhány ezredmásodperc alatt összehangolja a folyamatot, majd mély levegőt veszünk, a mellkas és a has izmai megfeszülnek, a hangrés rövid időre bezárul, majd hirtelen kinyílik. Ennek következtében a levegő nagy sebességgel áramlik ki az orron és a szájon keresztül, magával sodorva a kellemetlenül zavaró részecskéket. Ez az egész folyamat olyan gyors, hogy szinte észre sem vesszük, mégis rendkívül összetett idegi és izomműködés áll mögötte.

A legtöbben a port vagy a polleneket okolják a tüsszentésért, de valójában ennél sokkal több kiváltó oka lehet. A leggyakoribb okok közé tartozik a por és háziporatka, a virágporok és egyéb allergének, az állatszőr és állati hámsejtek, a vírusos megfázás vagy akár egy influenza, de okozhatja egy erős illat, tisztítószerek szaga, hirtelen hideg levegő, na meg az orrba került apró idegen testek. Kevesebben tudják, hogy egyes embereknél az erős napfény is tüsszentést válthat ki. Ezt fénytüsszentési reflexnek nevezik.

Becslések szerint az emberek 10–35 százalékánál fordul elő, és örökletes tulajdonságnak számít. Sokan tapasztalják, hogy nem egyszer, hanem kettőt, hármat vagy akár ötöt is tüsszentenek egymás után, ami teljesen normális jelenség. Ennek az az oka, hogy az első tüsszentés nem mindig távolítja el az összes zavaró anyagot az orrból, így az idegrendszer addig ismétli a reflexet, amíg az orrnyálkahártya már nem érzékeli az ingerlést. Allergiásoknál ez különösen gyakori, hiszen a nyálkahártya ilyenkor eleve érzékenyebb. A tüsszentés során kilélegzett levegő rendkívül gyorsan távozik, a modern mérések szerint a tényleges sebesség ennél változóbb, általában néhány tíz és körülbelül 80 km/óra közé esik.

A levegővel együtt apró nyálcseppek is távoznak, amelyek vírusokat vagy baktériumokat is tartalmazhatnak, ezért olyan nagyon fontos, hogy tüsszentéskor ne a kezünkbe, hanem papír zsebkendőbe vagy a behajlított könyökhajlatunkba tüsszentsünk. Jelentősen csökkenthető a fertőzések továbbadásának esélye. Sokszor előfordul, hogy udvariasságból vagy kellemetlen helyzetben megpróbálják visszatartani a tüsszentést úgy, hogy befogják az orrukat és összezárják a szájukat. Ez viszont egy nagyon rossz ötlet.

Ilyenkor a nagy nyomással távozó levegő nem tud kijutni, ezért a nyomás a légutakban és a középfül felé terelődik. Ritka esetekben ez okozhat dobhártyasérülést, arcüregi panaszokat, a szem apró ereinek megrepedését vagy más sérüléseket. A legjobb megoldás, ha zsebkendőbe vagy a könyökhajlatunkba tüsszentünk, majd kezet mosunk. Orvosi vizsgálat indokolt, ha a tüsszentést magas láz, nehézlégzés, erős arcfájdalom vagy elhúzódó, gennyes orrfolyás kíséri, mert ezek fertőzésre vagy más kezelést igénylő betegségre utalhatnak.

A tüsszentés a szervezet egyik legfontosabb védekező reflexe. Segítségével az orr és a légutak megszabadulnak a portól, pollentől, kórokozóktól és más irritáló anyagoktól.