Történetek a rendetlenségben – A cluttercore jelenség

A minimalista szemlélet hosszú ideig uralta a lakberendezési és életmódtrendeket, ám manapság egy új irányzat kezd elterjedni, amelyet cluttercore-nak hívnak. A letisztult terek, az üres polcok és a kapszulagardróbok korábban mind azt sugallták, hogy a boldogság a mértéktartásban rejlik. Csakhogy egy idő után az egyszerűségből éppen a személyesség és az egyediség érzése veszett el.

A cluttercore azt mondja, hogy szükségtelen eltüntetni mindent, ami nem hasznos. A tárgyak értéke sokszor emocionális, és kevésbé a praktikusságon alapszik. Sokunk tudatosan ragaszkodik dolgokhoz. Legyen szó egy koncertjegyről, egy régi fényképről vagy egy ajándék bögréről, ezen tárgyak történeteket mesélnek. Az agyunk az ilyen holmikat „érzelmi horgonyként” kezeli. Elég egyetlen pillantás, és máris átéljük a hozzájuk kapcsolódó nosztalgiát, biztonságérzetet vagy éppen motivációt. Az apró tárgyak így képesek stabilitást nyújtani egy bizonytalan környezetben, különösen egy olyan korban, ahol az élmények gyakran csak képernyőkön léteznek, majd néhány perc alatt a feledésbe merülnek. A fizikai dolgok viszont megmaradnak. Kézzelfoghatók, jelen vannak, és emiatt erősebben kötődünk hozzájuk.

A felhalmozás mint önkifejezési forma

A cluttercore egyik legérdekesebb aspektusa, hogy átértelmezi a rend fogalmát. Ami kívülről káosznak tűnik, az belülről nézve sajátos, személyes rendszer. Például egy polc tele könyvekkel, jegyzetekkel és egyéb apróságokkal – ez idegenként nézve halmozásnak tűnik. Azonban a tárgyak mögött az egyén motivációi és érdeklődése áll. Minden egyes darab hozzáad valamit ahhoz, ahogy magunkat látjuk. A szobánk valójában a személyiségünk kézzelfogható kivetülése. Egyfajta vizuális napló, ahol nem csak az számít, hogy mi van jelen, hanem az is, hogy miért.

Az apróságok mögött gyakran ott van a kontroll iránti vágy is. Amikor a külvilág kiszámíthatatlan, az emberek ösztönösen keresnek valamilyen irányítható pontot. A saját környezetük pedig pontosan ilyen. Jól megfigyelhető, hogy stresszes időszakokban sokan elkezdenek dekorálni, rendszerezni vagy éppen vásárolni. Ez egyfajta megküzdési stratégia, amivel biztonságosabbá és otthonosabbá tesszük az életünket, miközben visszanyerjük az irányítást a hétköznapok felett.

Kacat vagy érték?

Fontos különbséget tenni a cluttercore és a kényszeres felhalmozás között. Az előbbi tudatos és örömöt ad. Az utóbbi kontrollvesztett és gyakran szorongással jár. Ha egy tárgyhoz pozitív érzés köt, és valóban hozzátesz a mindennapjaidhoz, akkor helye van körülötted. Ha viszont csak megszokásból tartod meg, akkor felesleges teher. A végső cél az, hogy az maradjon velünk, ami igazán számít, és valódi értéket képvisel. Nem a mennyiség vagy a birtoklás a lényeg, hanem az adott holmihoz fűződő kötődés.

A cluttercore egy olyan korszakban született szemléletváltás, amelyben a „kevesebb több” elve már szinte alapelvárássá vált. Ez az új megközelítés éppen arra ösztönöz, hogy újraértékeljük a kapcsolatunkat a tárgyainkkal, valamint rajtuk keresztül önmagunkkal is. A világban, ahol minden gyorsan cserélődik, az apró dolgok jelentik az állandóságot. Nem tökéletesek, nem letisztultak, de hitelesek. Néha pedig pont erre van szükség – több emlékre, történetre és személyességre.