Menü

Az antihősök új dimenziója a Marvel-univerzumban

Az idén videón is már megjelent Mennydörgők* egy olyan társaság története, amelyet nem külső kényszer, hanem a saját változni akarásuk húz egy irányba. Mindannyian cipelik a maguk hibáit, traumáit, de mégis egymás mellett találják meg azt a ritmust, ami a sztori végére valódi csapattá formálja őket. A hangulat és a dinamika könnyen felidézheti A galaxis őrzőit, de a fókusz itt jóval személyesebb, valamint sokkal inkább szól a szereplők közötti dinamikáról.

A film cselekménye szerint a CIA igazgatója, Valentina Allegra de Fontaine (Julia Louis-Dreyfus) összehívja a szedett-vedett szuperhős csapatot egy akcióra, azon mögöttes szándékkal, hogy megszabaduljon tőlük. Yelena Belova (Florence Pugh), aki kiégett és céltalan életét éli, hamar ráébred, hogy a társak mindegyike valamilyen formában pszichológiai traumát hordoz. A sztori elején feléledő Bob (Lewis Pullman) egyszerű figurája, Bucky Barnes (Sebastian Stan) politikai ambíciói, John Walker (Wyatt Russell) elhanyagolt családi kapcsolatai vagy Alexei Shostakov (David Harbour) reflektorfény utáni vágya mind hozzájárulnak a karakterek mélyebb árnyalásához. Az alkotás fő erőssége épp abban rejlik, hogy a szereplők különleges képességeik ellenére hétköznapi problémákkal – magány, depresszió és céltalanság – küzdenek.

Érzelmek a szuperhősök mögött

A film dramaturgiai íve ügyesen vegyíti a humoros akciót a drámai pillanatokkal. Jake Schreier rendező, – a korábban debütált A robot és Frank, illetve a Papírvárosok készítője – és az írói stáb nemcsak könnyed szórakozást kínálnak, hanem a hősök lelki sebeit is képesek kezelni. A pszichológiai komplexitást pedig egyszerű szimbólumokon és kliséken keresztül kommunikálják a közönség felé. A csapat dinamikája, illetve a szereplők közötti kémia, különösen Pugh és David Harbour alakítása, hiteles, valamint gyakran megható. Ezzel együtt a Marvelre jellemző túlzottan naiv viccelődés és a látványos vizuális effektusok ellensúlyozzák a figurák keserűségét, így a sztori sosem válik nyomasztóvá.

Valójában minden karakter megjelenése tükrözi a múltját és az identitását. Ráadásul a narratíva a traumák és a mentális problémák kezelése terén is újszerű, szórakoztató és érzelmes. A műbéli megmentők sötét és sokszor negatív múltja nem gátja, hanem eszköze annak, hogy az egyéni és a kollektív fejlődést bemutassa. A történet azt mutatja meg, hogy a fény, illetve a sötétség mindannyiunkban jelen van. Végső soron pedig a környezetünk, az emberek körülöttünk és a helyzetek, amelyekbe kerülünk, döntik el, hogy melyik oldal kap nagyobb teret.

Stílusos akció, markáns képi világ

Jake Schreier ügyesen egyensúlyoz a lendületes akció és a sablonos, de hihető érzelmi ív között. Andrew Droz Palermo operatőri munkája dinamikus, mégis áttekinthető. A harcjelenetek koreográfiája ötletes, a közelharc pazar és életszerű, valamint a fény-árnyék játék kiemeli a szereplők belső konfliktusát. A sablonos világjáró helyszínek, a praktikus effektek és a CGI harmonikus együttműködése a rendező saját stílusát juttatja érvényre, miközben az MCU látványvilágát is megtartja.

A Mennydörgők* egy új irányt képvisel a Marvel-moziuniverzum részeként, ugyanis a megszokott sablonok megtartása mellett mélyebb, emberibb narratívát mesél el, ahol a sérült, sebezhető karakterekből verbuválódik egy szerethető és izgalmas gárda. A film nemcsak az antihősöknek, hanem a rajongóknak is reményt ad és azt mutatja, hogy az MCU minőségi hullámvölgye lassan emelkedő fázisba lép, ahol a dramaturgia, a jól kidolgozott figurák és a szórakoztató moziélmény kerülnek a fókuszba.

Az idei hősök nem robbantak be úgy a köztudatba, mint a Bosszúállók ikonikus alakjai, de a potenciáljuk messze túlmutat a jelenlegi felvonáson. Valójában ők adhatják egy modern szupercsapat alapjait – a magyar fordításban Bosszúállócskák, eredeti verzióban pedig Avengerz néven. Megemlíthető, hogy előbbi igencsak viccesre vagy akár félreérthetőre sikerült, de lehet ez a jövőbeli filmek során változni fog. Nem lehet elmenni amellett sem, hogy a történet vége többször is előrevetíti a jövő év végén érkező Bosszúállók: Ítéletnapot, ami a legendás Thanos és a Végjáték után méltó folytatásnak ígérkezik, miközben a Mennydörgők* által lefektetett új dinamika is izgalmas lehetőségeket vetít előre.

A tomboló csend anatómiája

Csehov Sirálya igazi klasszikus. Régóta finomra hangolja lelkünk az orosz vidék és az egyetemes hétköznapjaink dilemmáira. A roppant tehetséges grúz rendező, David Doiasvili által levezényelt feldolgozása a Vígszínházban emberpróbáló, 16-os karikás, majd három és fél órája hatalmas energiákat mozgat meg, miközben tradicionálisabb vonalvezetőségűnek definiálja magát. Nézzük, mennyire sikerült.

Igazából színdarab

A robotika és a mesterséges intelligencia emberi érzelmi kalandokba keverése hálás téma volt már a 90-es évek végén is. A brit Sir Alan Ayckbourn világsikerű színdarabjának tavaly téli, Pesti Színházbeli magyar bemutatója nem kerülte el a honi műértő színházszeretőket. Az Igazából komédiában egy robot színész pergő öntudatra ébredését követhetjük végig remek karakterekkel, kiváló helyzetkomikai és improvizációs csomagolásban. Igazi csemege, rengeteg ötletes ruhával és díszlettel. A szerelem vajon felülírja a kibervilág törvényeit is?

Brad Pitt és kutyája a túlélésért küzd Alaszka zord vidékén

Egy egykori katona és hűséges németjuhásza egy repülőgép-szerencsétlenség után Alaszka távoli vidékén reked. A civilizációtól elszigetelve, telefon és GPS nélkül kell megtalálniuk a kiutat, miközben a rideg környezet folyamatosan próbára teszi őket.

Big, Bigger...Digger

Alejandro G. Iñárritu (21 Gramm, Babel) egy epikus rendező, nem mellékesen ő volt az első Oscar-jelölt mexikói direktor. Filmjei nem szokványos füzérei az emberi sorsoknak, amelyek szép lassan egy egységes képpé válnak bennünk. Ezúttal egy megaköltségvetéssel és részben saját sztorijával egy maró fekete komédiát/szatírát vázol elénk, ami egyszerre tűnt az elmaszkírozott Tom Cruise-zal (Magnólia, Mission Impossible) az év mozgóképes eseményének, komoly Musk- és Trump-paródiának, valamint a történelem legmeghökkentőbb sci-fijének(?). Lássuk a részleteket.

Családi dráma a gyilkos árnyékában

Nyomasztó atmoszférájával a Netflix új krimi-thrillere a kilencvenes évek sorozatgyilkos-történeteinek hangulatát idézi meg. James Ashcroft filmje izgalmas szereposztással és lendületes történetvezetéssel kínál szórakoztató kikapcsolódást, még ha akadnak is benne kihasználatlan lehetőségek.