A hősiesség és a kilátástalanság egy helyre vezet
- Dátum: 2026.08.08., 06:57
- Vass Attila
- eposz, film, görög, Homérosz, kritika, Odüsszeusz, történelmi
Christopher Nolan nem tud hibázni. A brit-amerikai rendező koncepciói, víziói tűpontosan átjönnek grandiózus filmjeiben (A tökéletes trükk, Batman-feldolgozások, Dunkirk). Most sincs másképp, mikor a klasszikus Odüsszeia feldolgozása robban be ellentmondást nem tűrően a mozikba. Hatalmas díszletek, remek filmzene, igazi görög mitikus hangulat és 3 óra játékidő egy olyan históriavilágban, ahol a hősiesség és a kilátástalanság kéz a kézben jár. Egy harcos hadvezér vesszőfutását követhetjük nyomon az ismert történet méltó feldolgozásában, aki hazájáért kiugró harci sikert ért el Trójánál, majd ennek súlyos, romlott következménye kiégeti az életét, értékrendjét. Hova tovább? Mi végre a haza szolgálata, a haladás, ha pusztítást hoz? Jól gondoljátok, az alkotók korábbi sikere, az Oppenheimer gondolatkörére nagyon is tudatosan rárezonál az Odüsszeia.

A címszerepben Matt Damonnak a megszokott összeszedett játékát és fizikai átalakulását nézhetjük, ahogy, mint oly sokszor a vásznon, bejáratott sztori „brandjének” megfelelően haza akar jutni (Ryan közlegény megmentése, Mars mentőakció, Interstellar) mindenáron. A főhőst otthona, Itaka és feleségének való ígérete hívogatja. A remek díszletekben a színészek igyekeznek megteremteni a hiteles hangulatot, miközben az idősíkok között bolyongunk, megtudjuk mi is történt Trójában, illetve, hogyan is lesznek lassan, de biztosan a túlvilág lakói Odüsszeusz legénységének tagjai. A középiskolából ismert kalandok során (Küklopsz, szirének, boszorkány, szörnyek) egyszerre izgulunk a látottakon és igyekszünk megérteni, hogy a háború és az emberek békébe vetett hitét kijátszó nyílt erőszak milyen következményekkel jár egy közösség és egy ember életében.
A kissé megosztó casting igazából hozza, amit kell: Charlize Theron Kalüpszóként, illetve Robert Pattinson ármánykodó kérőként például tökéletes. Tom Holland (alias Pókember) illetve Anne Hathaway (Nyomorultak, A sötét lovag - felemelkedés) is kellően riadtan tud nézni, hogy elhiggyem a komoly családi drámát. A lassabb kezdés után pörögnek az események, mindenkit le tud kötni. Erre találták fel a nagyvásznat, és gondolom az IMAX termeket is. Ami még fontos, hogy néha tényleg 16-os karikás a mozi, illetve, hogy a feliratos változatban, a magyar szöveg messze cizelláltabb, mint az angol, már-már röhejes szinten feljavítja azt.

Kapunk tehát egy frenetikus feldolgozást, amelybe némely kritikus a Trump-éra fegyverkezését látja bele, pedig az Odüsszeia már emberemlékezet óta a mesebeli kalandok közepette is a háború, a harcbeli és az életünk során megtett tetteink következményeiről szóló vitairat egyben. Igazi lényege és erénye, hogy egy férfiúról szóló mese, aki a saját életében bolyongott. A film végső üzenete maradjon, a mozinézők privilégiuma. Nolan megcselekedte, amit kellett. Homérosz eposzainak történetszálai pedig továbbra is elgondolkoztatnak minket.
Egy tündérmese örök nosztalgiája
Imádtuk Julie Roberts és Richard Gere párosát a 90-es évek nagy romantikus klasszikusában, a Micsoda nőben. Aki nem akarja ismét rongyosra nézi a filmet, annak adott a Madách Színházban újraalkotott musicalváltozat. Érdekesség, hogy a zenei világért eredetileg Bryan Adams felelt. A non-replica, sajátos magyar változat jobb szöveget, kellemes hangulatot és folyamatos pörgést ígért Szirtes Tamás rendezése. Nézzük sikerült-e?
Minden családban van egy örökség
Sajnos a legkifinomultabb, nyugdíjasokat érintő átverések aranykorát éljük. Erről és egy diszfunkcionális család dinamikájáról írt egy remek forgatókönyvet Tasnádi István de hosszú, hosszú évekig nem talált finanszírozóra, így a Vígszínháznak készített színdarab lett belőle (Apa szeme fénye címmel). Azonban hála istennek a pszicho-thriller kamaradarab filmként végül alig 2 hét forgatással, rengeteg kreatív megoldással elkészült, és immáron vezeti a honi nézői listákat. Vajon Mucsi apakaraktere vagy az ezer éve együtt szereplő Molnár Áron, Lengyel Tamás fiatal páros közti összhang ennek az oka vagy a film erős, kissé tabusított témája?
A férfiak is tudnak magukon nevetni!
Az egykor Bafta (angolok Oscarja) és számos más európai filmdíjat bezsebelő, 1997-es Alul semmi brit-amerikai közismert vígjátékot is elérte a humoros emberdrámák evolúciója, színpadra álmodták. A magyarországi ősbemutatót elkövető Thália Színház még bőszen műsorra tűzi a hat sheffieldi munkanélküli pasi kálváriáját ahogy férfi sztriptízzel próbálnak egy kis pénzt szerezni és egyúttal visszaszerezni önbizalmukat. De vajon a remek alapanyag, a vicces jelenetek, Szabó Győzővel a címszerepben élvezhető-e a mai kor színpadán?
A tomboló csend anatómiája
Csehov Sirálya igazi klasszikus. Régóta finomra hangolja lelkünk az orosz vidék és az egyetemes hétköznapjaink dilemmáira. A roppant tehetséges grúz rendező, David Doiasvili által levezényelt feldolgozása a Vígszínházban emberpróbáló, 16-os karikás, majd három és fél órája hatalmas energiákat mozgat meg, miközben tradicionálisabb vonalvezetőségűnek definiálja magát. Nézzük, mennyire sikerült.
Igazából színdarab
A robotika és a mesterséges intelligencia emberi érzelmi kalandokba keverése hálás téma volt már a 90-es évek végén is. A brit Sir Alan Ayckbourn világsikerű színdarabjának tavaly téli, Pesti Színházbeli magyar bemutatója nem kerülte el a honi műértő színházszeretőket. Az Igazából komédiában egy robot színész pergő öntudatra ébredését követhetjük végig remek karakterekkel, kiváló helyzetkomikai és improvizációs csomagolásban. Igazi csemege, rengeteg ötletes ruhával és díszlettel. A szerelem vajon felülírja a kibervilág törvényeit is?