Menü

A haza és az emberség kötelez

Pár napja bemutatták a nagy állami támogatással megtolt Sárkányok Kabul felettet, amely a roppant vérszegény magyar akciófilm zsánerba igyekszik friss vért pumpálni miközben az afganisztáni békefenntartóink humanitárius munkájának állít emléket. Pörgős csatajeleneteket legalább profi díszletekkel és kameramunkával ígért a trailer. Ezek után (remélem) egy emberként reméltük, hogy politikai terheltsége ellenére egy szórakoztató film készül majd el.

Kezdjük az alapoknál. Engem nem érdekel, egy film mennyibe kerül, még akkor is, ha ezúttal milliárdos nagyságrendű állami dotációról beszélhetünk. Nyilván ez a Honvédelmi tárca presztízsberuházása, önreklámja, saját munkájának propagandája, szóval értitek. De nekem, a nézőnek ez egy mozi, nagy betűvel, és a túltolt honi zászlólibegtetések mellett a történelem kis szelete érdekes, amit megmutat, illetve maga az összélmény a vásznon, ami átjön.

Mindkét szinten apró hibái ellenére Dyga Zsombor nagyjátékfilmje átvitte a képzeletbeli lécet. A film nemhogy hitelesnek hatott, hanem egyenesen beszippantott és a kissé didaktikus szerkezete, a főbb karakterek kevésbé felvázolt háttere ellenére is kifejezetten szórakoztató. Az akciójelenetek simán hozzák az etalonnak tartott amerikai szintet (gondolok itt az ideológiai jóízlés és agyhalál definíciójára a Sólyom végveszélybenre, valamint társaira). A kameramunka és a díszletek tanítani valóak, a színészek hozzák, amit kell. A sztori váza, egy bátor katona (Jászberényi Gábor) és egy orvosnő (Mészáros Blanka) románca azonban fájóan nincs kibontva, de legalább a mozi menetidejére nem lehet emiatt se panasz. Tökéletes passzol a Kabul tálibok általi újra elfoglalásakor magyar katonai segítséggel lezajlott diplomaták kimentésének történetéhez a bő száz perc.

A film élménye rendben van, egy pillanatig sem éreztem üresnek a látottakat. Nincs felesleges zászlólengetés, sem politikai lózung, csak pár bátor hazafi, aki tette a dolgát. Ez a Sárkányok Kabul felett legmélyebb alapkoncepciója is egyben. Azon kevés magyar film egyikére leltem a moziban, amely nemcsak szórakoztató, edukatív, hanem izgulni is lehet rajta honfitársainkért. Én már alig várom a rendezői változatot, amely talán jobban bemutatja a szereplők mozgatórugóit. Ha ez a mozi amerikaiakról, egy amerikai történetről amerikaiaknak szólna, gyanítom sokkal többen néznék meg itthon a nagyvásznon, sajnos. Ez azonban egy jelenség, egy kulturális anomália, ami nem kell, hogy levonjon bármit is ennek a remek magyar akciófilmnek az értékéből.

Humorral figyelmeztet a Pixar új kalandja

Daniel Chong első Pixar-rendezése egyszerre vicces, megható és aktuális. Az Agyugrász nemcsak az év egyik legszórakoztatóbb animációs filmje, hanem egy fontos figyelmeztetés is arról, hogy milyen világot építünk fel és hagyunk magunk után.

Chopin zenéje megküzd a halállal is

A híres zeneszerzők, zenészek életéről készült tradicionálisabb felfogású, európaibb szemléletű film témájának keresve se lehetett volna jobbat találni Chopin, párizsi, XIX. század közepi, utolsó éveinél. A küzdelme a tüdőbajjal és a felületes kapcsolatokkal egyszerre megindítónak és felemelőnek ígérkezett, mikor a lengyelek végre vászonra álmodták az élettörténetének ezt a szeletét. A Chopin-film kissé felkavaró haláltusát ígért korhű díszletekkel, Közép-Európában kiemelkedő büdzsével és profizmussal. Lássuk, hát, hogy a most mozijainkban elstartoló Chopin - Párizsi szonáta kiemelkedik-e a biográfiai eredetű tévéfilmek erdejéből, vagy csak egy túltolt marketing piruett?

Harcra született: Mortal Kombatra fel!

Az egyik kedvelt 90-es évekbeli videójátékunk adaptációja újra visszatért a vászonra. A Mortal Kombat fénykorában egy generáció egyik meghatározó élménye volt. A készítők ugyanazok, mint a 2021-es remake esetében, itt azonban nagyobb a tét és a költségvetés. Szkeptikusan vártuk a második részt, de remek trükköket, fényképezést és véres küzdelmet joggal reméltünk az új kalandtól. Lássuk megfelelnek-e a látottak az elvárásainknak!

Michael Jackson legendájának nyomában

Michael Jackson nagyon megosztó életutat hagyott maga után. Minden idők egyik legkiemelkedőbb táncosának és énekesének története rengeteg megfilmesíthető motívumot tartalmazott. Az örökséget felügyelők pedig elérkezettnek látták az időt egy egész estét filmmel elvinni minket egy nosztalgiavasútra, megnyerték rendezőnek a biztoskezű Antoine Fuqua-t (Kiképzés, A nap könnyei). A főszerepben Jaafar Jackson (a legenda unokaöccse) mindenkit meglepett, a zene kolosszális, mega reklám promóció, a hangulat adott. A zajos kezdeti sikerek mellett itt volt az ideje, hogy utána nézzünk a film valós értékének.

Az emberi teremtés tragédiája

Az elvakult kutató orvos által holtból élő ember teremtésének legendája, Mary Shelley angol romantikus regénye, a Frankenstein, rengeteg feldolgozást megélt már vásznon és a világot jelentő deszkákon egyaránt. Azonban a Vígszínházban két hónapja sikerrel futó adaptáció, a Frankenstein – A modern Prométheusz mégis különleges élményt ígért. Hatalmas díszletek, alapmű íránti tisztelettel teli átiratot, ami követi a regényt de újabb vetületekkel gazdagítja is azt. A Garai Judit és Hegymegi Máté (egyben rendező) által írt darab különleges, kiemelt esemény, efelől nem volt kétség. Lássuk a részleteket.