Menü

Katyvaszos montázs ikonikus elemekből

Játékbeli elemmel indítva az írást, a hétköznapi viccelődés az bohóckodás, de amit az Egy Minecraft film csinál, viszont gyémánt. Leginkább egy abszurdista alkotásnak lehet tekinteni a művet, amit komolyan egyáltalán nem lehet venni. Viszont a játék kedvelőinek szórakoztató lehet, hiszen szinte egy montázst állít össze annak elemeiből.

A Minecrafttal 2024 decemberében több mint 200 millióan játszottak. Eddig bő 300 millió példányt adtak el belőle. Ez volt az első olyan videójáték, ami elérte ezt az eladott mennyiséget. A fejlesztésére létrehozott Mojang nevű stúdió, valamint később a Microsoft telepakolta tartalommal. Érkeztek hozzá fejlesztések, új karakterek és egy laza történet is, a hangsúly azonban még a mai napig is a kreativitáson van. A Microsoft egy idő után könyvek, képregények és merch termékek egész hadával célozta meg a legnagyobb vásárlóerővel rendelkező réteget: a gyerekeket és közvetve az ő szüleiket. Idén a Minecraft univerzum új, nem sokak által kért, vagy várt elemmel bővült, ugyanis nemrégiben megjelent az Egy Minecraft film című, élőszereplős alkotás.

A történet szerint Jack Black, Jason Momoa, a Wednesday-ből ismert Emma Myers és Danielle Brooks egy bizarr kristálynak hála az ikonikus univerzumban kötnek ki, ahol mindenféle kalandok várnak rájuk. A csapat háttérsztorijával nem bohóckodik túl sokat az alkotás: a narratíva szerint Steve (Jack Black) gyerekkora óta a bányába vágyik, majd amikor végre eléri célját, rátalál az említett kristályra, ami megnyit egy portált a Minecraft-univerzumba. Innen aztán egy ponton a Netherbe, a játékbeli alvilágba keveredik, ahol az ott élő disznóharcosok – őket angolul piglineknek, vagy hoglinoknak nevezzük –, elrabolják tőle a kristályt. Ezt végül visszaszerzi, majd kutyájával visszaküldi a valóságba, nehogy a disznók átjöjjenek a mi világunkba. A kristály így kerül a kiégett, Guberáló becenévre hallgató videójáték-boltoshoz (Jason Momoa), valamint a vele összebarátkozó Henryhez (Sebastian Hansen) és nővéréhez (Emma Myers). Hozzájuk csapódik még a testvérpár ingatlanosa (Danielle Brooks), mert miért ne. Ők így együtt kelnek át a Minecraft világába vezető kapun, ahol aztán a cselekmény jó része játszódik.

Történet egy fonal mentén

A film nem veti meg a felnőtteknek szóló humort és az erőszakot sem, igaz, utóbbi ugyan a játékban is megjelenik, de annyira stilizált módon, hogy fel sem tűnik annak, aki játszik. Mondjuk úgy, hogy az egész sztori próbálja hitelesen eladni magát a Minecraft univerzumában, de a figurák egy idő után súlytalanok lesznek. Steve személyiségéről annyit tudunk meg, hogy szeret bányászni és valamiféle gyerekkori megfontolásból ez lett a munkája. Jack Black alakítása számomra tetszett és szórakoztató volt, de egy idő után csak folyamatos panaszkodásnak érződik, amit csinál. Jason Momoa pedig hozza a szokásos maszkulin, kemény fiús karaktert.

A filmet Jared Hess rendezte, akinek talán a legismertebb munkája a nálunk kevésbé ismert, Nevetséges Napóleon. Jellemző rá, hogy groteszk, kifacsart módon alkot meg történeteket. Könnyen lehet, hogy az Egy Minecraft film valójában egy szerzői mű, ami mögött van valamilyen tudatos koncepció, csak nézőként nehéz felismerni. A cselekmény követi a játék vonalvezetését és tucatnyi humoros, szórakoztató elemet vonultat fel. Felbukkannak olyan emblematikus tárgyak és karakterek, mint a repülésre használható Elytra, vagy a nagyon ritka, rózsaszín bárány, de legalább ennyi dolgot fölöslegesen ki is találnak. A legnagyobb gond, hogy az alkotás ész nélkül végigrohan a cselekményen, a sablonos szereplőkhöz pedig nagyon nehéz kötődnie a nézőnek. Nem segítenek ezen a rövid dalok sem, amiket valamilyen érthetetlen módon beletuszkoltak a filmbe, és bár nincs belőlük sok, de remekül alkalmasak arra, hogy kizökkentsék az embert.

Szokatlan, de érdekes képi világ

Az animáció nem néz ki rosszul, de egyáltalán nem illik a játék atmoszférájához. A Minecraftnak már van egy animált arculata, ezzel mutatják be például az új frissítéseket is, de a film eltér ettől és létrehoz inkább egy sajátot. Azt meg kell hagyni, hogy a képi megvalósítás esztétikus, letisztult és nézőként segít bevonódni a történetbe. Még az élőszereplős karakterek is illeszkednek a Minecraft kocka világába. Azonban, amint lenne egy komolyabban felépített jelenet, akkor az alkotók bedobnak valamilyen vizuális bohóckodást és az addigi drámai jelenetet kidobják egy rossz viccért.

Az Egy Minecraft filmben van potenciál, a vége azonban egy közepes produkció lett, ami maximum a nagyon fiatal rajongók és nézők kívánalmait tudja kielégíteni. Egyértelmű, hogy az alkotás alapvetően a gyerekeknek készült, de ez nem változtat azon, hogy a történet klisés. Elvették a mászkálás és a hatalmas világ adta szabadságot a szereplőktől egy olyan játékban, aminek a végtelen tér az alapja. A film egy szimpla narratíva mentén viszi végig a cselekményt, a karakterek humorosak, az animációt meg lehet szokni, a sztori viszont egysíkú és ez korlátok közé szorítja az egész művet a felnőtt néző számára.

Chopin zenéje megküzd a halállal is

A híres zeneszerzők, zenészek életéről készült tradicionálisabb felfogású, európaibb szemléletű film témájának keresve se lehetett volna jobbat találni Chopin, párizsi, XIX. század közepi, utolsó éveinél. A küzdelme a tüdőbajjal és a felületes kapcsolatokkal egyszerre megindítónak és felemelőnek ígérkezett, mikor a lengyelek végre vászonra álmodták az élettörténetének ezt a szeletét. A Chopin-film kissé felkavaró haláltusát ígért korhű díszletekkel, Közép-Európában kiemelkedő büdzsével és profizmussal. Lássuk, hát, hogy a most mozijainkban elstartoló Chopin - Párizsi szonáta kiemelkedik-e a biográfiai eredetű tévéfilmek erdejéből, vagy csak egy túltolt marketing piruett?

Harcra született: Mortal Kombatra fel!

Az egyik kedvelt 90-es évekbeli videójátékunk adaptációja újra visszatért a vászonra. A Mortal Kombat fénykorában egy generáció egyik meghatározó élménye volt. A készítők ugyanazok, mint a 2021-es remake esetében, itt azonban nagyobb a tét és a költségvetés. Szkeptikusan vártuk a második részt, de remek trükköket, fényképezést és véres küzdelmet joggal reméltünk az új kalandtól. Lássuk megfelelnek-e a látottak az elvárásainknak!

Michael Jackson legendájának nyomában

Michael Jackson nagyon megosztó életutat hagyott maga után. Minden idők egyik legkiemelkedőbb táncosának és énekesének története rengeteg megfilmesíthető motívumot tartalmazott. Az örökséget felügyelők pedig elérkezettnek látták az időt egy egész estét filmmel elvinni minket egy nosztalgiavasútra, megnyerték rendezőnek a biztoskezű Antoine Fuqua-t (Kiképzés, A nap könnyei). A főszerepben Jaafar Jackson (a legenda unokaöccse) mindenkit meglepett, a zene kolosszális, mega reklám promóció, a hangulat adott. A zajos kezdeti sikerek mellett itt volt az ideje, hogy utána nézzünk a film valós értékének.

Az emberi teremtés tragédiája

Az elvakult kutató orvos által holtból élő ember teremtésének legendája, Mary Shelley angol romantikus regénye, a Frankenstein, rengeteg feldolgozást megélt már vásznon és a világot jelentő deszkákon egyaránt. Azonban a Vígszínházban két hónapja sikerrel futó adaptáció, a Frankenstein – A modern Prométheusz mégis különleges élményt ígért. Hatalmas díszletek, alapmű íránti tisztelettel teli átiratot, ami követi a regényt de újabb vetületekkel gazdagítja is azt. A Garai Judit és Hegymegi Máté (egyben rendező) által írt darab különleges, kiemelt esemény, efelől nem volt kétség. Lássuk a részleteket.

A bömballban minden lehetséges

A kosárlabdáról eddig is igyekeztek rajzfilmszerű keretek között vicces meséket elmesélni (legismertebb a Space Jam I-II). Ezek nem mellékelték a humort, de valahogy nem nagyon sikerült összekötni a labdás sportot az amerikai filmek egyik legfelkapottabb momentumával, jelesül a lesajnált, jólelkű „amatőr” felemelkedés történetével. Itt volt az ideje a Goat - Will, a bajnok befutásának a műfaj kánonjában. Egy kis kecske, Will üstökösszerű sportsikereinek kellemes perceit ígérte a mozi a legkisebbeknek és a nagyobb, gyereklelkű NBA-rajongóknak egyaránt.