Menü

Mindenkinek kell egy hobbi, ami önbizalmat ad

A magabiztosság nem velünk született adottság, sokkal inkább egy olyan készség, amelyet az élet során fejleszthetünk. Egy meglepően hatékony és gyakran alábecsült módszer erre a rendszeres hobbi gyakorlása. Legyen szó festésről, futásról, túrázásról vagy kertészkedésről, a szenvedéllyel űzött szabadidős tevékenységek nemcsak örömet nyújtanak, hanem hosszú távon hozzájárulnak önmagunk jobb megismeréséhez és önértékelésünk növeléséhez is.

Amikor valaki visszatérően foglalkozik egy hobbival, idővel fejlődést tapasztal benne. Egy kezdő festő talán eleinte csak egyszerű vonalakat rajzol, de hónapok múlva már árnyékolással, színkompozícióval is kísérletezik. Ez a kézzelfogható fejlődés azt üzeni az agynak, hogy képes vagyok valamire. A sikerélmény nemcsak a konkrét tevékenységre, hanem az élet más területeire is kihat: magabiztosabbá válunk a munkánkban, a társas kapcsolatainkban, sőt, új kihívásokkal is bátrabban nézünk szembe.

Egy kedvtelés gyakorlása sokszor rutinszerűvé válik, hiszen mindig ugyanakkor csináljuk és sokszor még az adott napon belül a napszak is megvan, hogy például mindig este futunk. Ez a rendszeresség stabilitást visz az életbe és megteremti a kontroll érzetét. Ha valaki úgy érzi, hogy legalább egy területet ő maga irányít, az növeli az önbecsülését és az énhatékonyság érzését – vagyis azt a hitet, hogy képes alakítani az életét.

A hibák megtanulása erősíti a rugalmasságot

Egy kedvtelés során elkerülhetetlenek a hibák. Elrontott sütemények, egy túra, amin nagyon elfáradunk vagy például egy rosszul megfestett kép is részei a tanulásnak. Azonban mivel a hobbink nem tétre megy, megtanuljuk, hogy a hibázás nem végzetes és nem is végleges. Ez segít abban, hogy más területeken is kevésbé féljünk a kudarctól, ezáltal bátrabbá váljunk.

Emellett sokan a szenvedélyük révén közösségeket is találnak, legyen ez online fórumokon, klubokban vagy tanfolyamokon. Egy-egy dicséret vagy elismerés – akár csak egy „Gratulálok!” – jelentős mértékben hozzájárulhat az önértékelés növekedéséhez. Ráadásul az is erősítő érzés, ha olyan emberekkel kapcsolódunk, akik ugyanaz iránt lelkesednek, mint mi.

A másokkal való összehasonlítás gyakran torzítja az önképünket. Mindenki egyedi személyiség, egyedi történet, egyéni hobbikkal így összehasonlítani magunkat másokkal nem igazságos. A saját eredményeinkre és fejlődésünkre való összpontosítás segít elkerülni a negatív érzéseket. Mások sikereit inspirációnak kell tekinteni, nem pedig egyfajta beteges mércének. Ez viszont nagyon nem könnyű manapság, hiszen a legtöbb közösségi média oldal azt mutatja meg nekünk emberfeletti mennyiségben, hogy ismerőseink vagy vadidegen mások látszólag fantasztikusan érzik magukat, nagyon szerelmesek, rendkívül szexisek, menők és menő helyeken nyaralnak.

Mindenek előtt pedig boldog és teljes az életük. Az igazság azonban ennél árnyaltabb, olykor sötétebb. Tudjuk is ezt persze, de a látvány kiváltotta érzés hamarabb ér el hozzánk, mint a racionális gondolat. Saját utunk megbecsülése és követése az, ami növeli az önbizalmat.

Önazonosság és identitásépítés

A szabadidős tevékenységek segíthetnek abban, hogy definiáljuk önmagunkat. Az olyan önmeghatározások, miszerint: „én zenélek”; „én szoktam fotózni”; „én kertészkedem”; „én túrázok”. Ezek a kijelentések identitást adnak, és ennek megerősítése a magabiztosság alapja. A határozottság az egyénben rejlő bátorság forrása. Ez a belső hajtóerő teszi lehetővé, hogy merünk nagyobb célokat kitűzni, kihívásokkal szembenézni és kiállni magunkért. Azonban az önbecsülés nem mindig természetes adottság. Sokszor nekünk magunknak kell felépíteni, olykor fáradtságos munkával. Viszont néha hobbikkal is lehet önértékelést építeni, amelyek nem kimondottan valamilyen szakmai fejlődést jelentenek, de attól még rengeteget hozzáadnak egy ember életéhez a mindennapokban.

Nem a jóga, hanem az erdő hódít

Van, amikor nem egy edzőterem, nem egy jógamatrac, hanem egyszerűen az erdő jelenti a legjobb kikapcsolódást. A fák között sétálva, a madarak hangját hallgatva és a természet apró részleteire figyelve sokan tapasztalják meg, milyen érzés igazán lelassulni. Az erdőfürdőzés, vagyis a japán eredetű sinrin-joku egyre népszerűbb a világban, és nem véletlenül: a természet közelsége a testi-lelki feltöltődésben is segíthet.

A fájdalom, amelynek nincs határideje – október 15. a perinatális gyász világnapja

Vannak veszteségek, amelyekről nehéz beszélni, amelyekre sokszor nincsenek megfelelő szavak, és amelyek fájdalma évekkel később is ugyanúgy ott élhet a szülők szívében. Október 15-én a perinatális gyász világnapján azokra a gyermekekre emlékezünk, akiknek túl rövid idő jutott ezen a világon, és azokra a családokra, akiknek meg kellett tapasztalniuk a gyermekük elvesztésével járó felfoghatatlan fájdalmat.

5000 lépés az emberkereskedelem áldozataiért – amikor a csendes séta fontos üzenetet hordoz

Vannak problémák, amelyekről könnyebb azt gondolni, hogy messze történnek tőlünk. Az emberkereskedelem sokak fejében még mindig a filmekből ismert, szélsőséges helyzeteket jelenti: bezárt ajtókat, láncokat, erőszakot. A valóság azonban ennél sokkal összetettebb.

Így teszi tönkre a sok mobilozás a nyaki gerincet

Egy üzenet, egy gyors videó, néhány perc közösségi média – aztán máris eltelt fél óra. A telefon ma már szinte mindenhová velünk tart, sokan pedig naponta több órán keresztül nézik a kijelzőt. Ennek azonban nemcsak a szemünk és a figyelmünk láthatja kárát. A helytelen testtartás miatt a nyaki gerincünk is komoly terhelésnek lehet kitéve.

Watson-coaching

A coach szó a mai világban már teljesen mindennapos, de nem mindegy, hogy melyik fajtájáról beszélünk.