Passzív agresszió a baráti kapcsolatokban

Duzzogás, nyöszörgés, pofavágás, büntető hűvösség, egy jól időzített beszólás – csak hogy párat említsünk azokból az eszközökből, amelyek a passzív-agresszív emberek kommunikációs készletében megtalálhatók. Ezeket a megnyilvánulásokat a kevésbé szerencsések akár napi szinten megtapasztalhatják egy baráti kapcsolatban, és emiatt egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben.

A passzív agresszív személyiség demonstratívan, mégis „nyájasan“ tudja kinyilvánítani nemtetszését: nem mondja meg szemtől-szembe, hogy nem fog együttműködni, inkább csendben szabotálja a hadműveletet. Ha úgy vesszük a hozzáállása célravezető: így ugyanis egy szava sem lehet a barátnak, hiszen közvetlenül nem szegül szembe a másik akaratával, akit viszont ez a viselkedés szép lassan az őrületbe kerget. Adódik a kérdés, hogy hogyan lehet kikeveredni ebből az ördögi spirálból?

A passzív-agressziónak több válfaja is létezik: a fagyos hangulatban kommunikáló típus mellett van, aki a konfliktusos helyzetet nem őszinteséggel, hanem állandó kiskapu kereséssel próbálja megoldani. Ha például egy ember a saját feje után megy és hibázik, akkor valahogy mindig sikerül a mentségére egy önigazoló, mások számára is elfogadható indokot kreálnia. Mindezzel csak azt éri el, hogy sosem tanul meg felelősséget vállalni a döntéseiért, mindig lesz egy újabb, fifikásabb kitaláció, azaz egy könnyebb út ahelyett, hogy őszintén szembenézne a hibáival, vagy nyíltan felvállalná a konfliktusos helyzeteket.

A toxikus barátra jellemző lehet, hogy egy kérdéses döntéshelyzetben látványosan háttérbe húzódik a megbeszélésen, hogy aztán kávézás, sörözés vagy ebéd közben sokat sejtető megjegyzésekkel adja a többiek tudtára, hogy „ő aztán igazán nem akar beleszólni, és nem az ő dolga, de ha a megbeszéltek szerint mennek a dolgok, az úgy biztosan nem lesz jó…”

Mitévők legyünk?

A passzív-agresszív személyek még a legtürelmesebb embereket is képesek pillanatok alatt kihozni a sodrukból. Bár nagy lehet a kísértés, hogy ilyenkor rájuk kiabáljunk, hogy „bökd már ki végre mi a bajod!“, mégis az a legcélravezetőbb, ha erőt veszünk magunkon, és az adott szituációban jó technikákat használunk. Ha kiszolgálod az igényét, azaz a mentegetőzései előtt „meghajolva“ inkább ráhagyod a dolgokat, akkor biztosra veheted, hogy legközelebb is ugyanitt fogtok tartani. Annak érdekében, hogy ezt megelőzd, próbáld meg visszajelezni, hogy mennyire frusztráló tud lenni ez a fajta viselkedés és kérdezd meg, hogy őszintén/pontosan mi az, amire vágyna.

A passzív-agresszív emberekkel folytatott kommunikáció során gyakran lehet az az érzésünk, hogy kinyílik az a bizonyos bicska a zsebünkben. Ilyenkor nagy önuralomra van szükség annak érdekében, hogy ne kezdjük el a másikat sértegetni, számonkérni. Azonban a vádaskodással vagy azáltal, hogy támadásba lendülünk, csak saját magunk alatt vágjuk a fát. Így ugyanis a velünk szemben álló személyt megerősítjük az áldozatszerepében, aminek további hozadéka lehet, hogy ő erre reagálva ránk ragasztja az agresszor címkét.

Értsétek meg egymást

Fontos, hogy szavaiddal megértést tükrözz, ne pedig azt, hogy feltétel nélküli elfogadást vársz tőle. Kritizálás helyett elismerést sugallj. Például elmondhatod, hogy értékeled, amit eddig tett, és mutass rá finoman, hogy hogyan lehetne mindezt még jobban csinálni. Így olyan módon motiválhatod, amit nem utasít el csípőből és ráveheted olyan feladat elvégzésére is, amit már rég meg kellett volna oldania – de ha elég ügyesen bánsz a szavakkal, jó kedvvel fog nekilátni. Sokszor nehéz érzelmileg nyíltan, őszintén és jól fogalmazni, holott ez a legfontosabb. A passzív-agresszív személyt rá kell vezetni, hogy saját helytelen viselkedésével nem csak neked okoz gondot, hanem magának is: ha megtanulja azt, hogy „hibázni“ lehet, de a vele járó következményekért, és annak kijavításáért ő a felelős, akkor egy idő után jobban oda fog figyelni és jobban igyekszik majd.

A passzív-agresszió megnyilvánulásának sokféle eszköze van, és ezeket – tetszik nem tetszik – időnként szinte mindannyian használjuk, igazából egy egyszerű kijelentés is előhozhatja ezt a fajta modort. Amikor ilyen szúrós sündisznóvá változunk – érdemes végig gondolni, hogy milyen helyzet vagy szituáció idézte elő bennünk ezt a viselkedést, kire, mire, miért reagálok így, mitől félek? Ha felismertük saját magunkon a passzív-agresszió jeleit, próbáljunk magunkon erőt venni, rossz érzéseinkkel megbirkózni és tudatosítani, hogy a pozitív gondolkodás sokkal kifizetődőbb tud lenni mind saját magunk, mind a környezetünk számára.