Menü

Melyek a verbális bántalmazás jelei?

Rengetegen válnak életük során szóbeli bántalmazás áldozatává, sokakban azonban nem is tudatosul, pedig a verbális bántalmazást fontos időben felismerni. Milyen jelei vannak?

Szinte mindenki életében vannak mérgező emberek, csak nem ismerik fel őket. Pedig fontos lenne, mert rendkívül rossz hatással vannak másokra. A szóbeli bántalmazás sajnos az élet összes területén előfordulhat, éppúgy a magánéletben, mint a munkahelyen. Szinte mindenki találkozott már ilyennel élete során.

Mit jelent a verbális abúzus?

A verbális abúzus rendkívül káros hatást gyakorol az azt elszenvedőkre. Önbizalomhiányt, önértékelési problémákat, állandó bűntudatot, szorongást és depressziót okozhat, de súlyosabb esetekben testi bántalmazássá is fajulhat, ezért soha nem szabad félvállról venni, időben fel kell ismerni.

Mi utal verbális bántalmazásra?

Például a lekicsinylő jelzők, a gúnyos becenevek és megszólítások, melyek rendkívül megalázóak lehetnek.

Hibáztatás. A bántalmazók sosem vállalják a felelősséget tetteikért, szavaikért, hanem mindent másra hárítanak, másokat hibáztatnak, ők semmiről sem tehetnek, sosem hibásak. Előfordul, hogy alaptalanul kötekednek másokkal és utána azt éreztetik a másik provokálta őket.

Hazugsággal vádolnak, bűntudatot próbálnak kelteni.

A verbális bántalmazók mérgező viselkedésükkel igyekeznek elérni, hogy a másik bűnösnek érezze magát, ezzel manipulálva őt. A bántalmazók általában lekezelő viselkedést és megszégyenítést is alkalmaznak, hogy kellemetlen helyzetbe hozzák a másikat. Nem ritka a fenyegetőzés sem.

Mit tehetünk, ha szóbeli bántalmazást tapasztalunk, hallunk a környezetünkben vagy épp mi szenvedjük el?

Ha valaki szóbeli bántalmazást tapasztal, fontos, hogy tisztában legyen a helyzettel, tudatosítsa magában, hogy ez nem normális magatartás és semmiféleképp nem szabad eltűrni, tolerálni az ilyet. Fontos tudni, hogy nem az ő hibájából történik a bántalmazás.

Ekkor beszélni kell elsődlegesen az illetővel, a bántalmazóval a viselkedése okáról annak felismeréséről és kezeléséről.

Sajnos az esetek nagy részében ez nem vezet eredményre és nem bizonyul elegendőnek, ilyenkor - ha nincs változás -, érdemes minél kevesebb időt tölteni a mérgező személlyel, el kell kerülni, le kell építeni őt, amennyire lehetséges. Legjobb megszakítani a kapcsolatot az ilyen emberrel, épp ezért nagyon fontos, hogy felismerjük őket mielőbb és tudjuk kezelni a viselkedésüket, ugyanis hosszú távon komoly lelki és később egészségügyi problémákat is okozhatnak.

Az elmúlás emlékezete – a múltban és a jelenben

Minden ősz végén, amikor elérkezik november elseje, a temetőkben lassan feltűnnek a gyertyafények. Virágárusok lepik el a sarkokat, a bejáratnál mécsesek sora csillog. A látvány egyszerre meghitt és ismétlődő, valami, amit már megszoktunk. Azonban miben változott ez az időszak az elmúlt évekhez képest?

Logoterápia – hogy megtaláljuk a boldogságot

Sokféle terápiát ismerünk, amivel könnyebbé vagy jobbá tehetjük az életünket, de van egy igazán különleges ezek között. Ez a logterápia.

Utazás önmagunkhoz - A pszichodrámáról

Nemrég belevágtam egy nagy utazásba önmagamhoz. Ez nem volt más, mint egy másfél éves pszichodráma tanfolyam, ahol remek társasággal igazán mély pillanatokat élhettünk át. Egyértelműen jó téma ez egy interjúra. A pszichodráma alapvetően nem más, mint egy személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul. Az egyik volt segítőmmel, Schneider Zsófiával beszélgettem egy jót erről a kaland lehetőségről.

A hipochondria lélektana

A sokak által emlegetett betegségfóbia nem egyszerűen túlzott aggódás az egészség miatt, hanem egy mélyen gyökerező pszichés állapot. Ilyen esetekben a félelem a betegségektől önálló életre kel és teljesen eluralhatja az ember gondolkodását, mindennapjait. A kérdés, hogy miért alakul ki ez a szorongás, és hogyan képes fizikai szinten is valóságossá válni.

Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?

Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?