A sánta gengszter
A 2022-es Batman film Robert Pattinson főszereplésével hatalmas sikert aratott, sajátos komor hangulatával egyaránt lenyűgözte a régi DC rajongókat és az újonnan belépőket is. Egyfajta eredetsztoriként funkcionált az egész film, amihez kapcsolódóan most érkezett is egy sorozat, amely a filmben még kicsit gyerekcipőben járó kisebbségi komplexusos gengszterről, Pingvinről szól.
Meglepő változatosság, hogy végre egy „gonosz” karakter kerül reflektorfénybe, bár a DC-től nem lehet eltagadni, hogy kiváló főgonoszokat tud gyártani. A HBO által elrendelt nyolc részes sorozatnak ezen a héten jött ki az első, pilot epizódja, melynek a Batman filmben is látott Colin Farrell a főszereplője. Ha valaki máshonnan ismeri a színészt lehet, hogy elsőre fel sem ismeri a sánta gengszterként, hiszen igazán jó munkát végzett Mike Marino sminkmester, az egyébként sármos színészből egy visszataszító karaktert sikerült varázsolnia.

A képregény és a korábbi Batman filmek kedvelőinek furának tűnhet, hogy itt még egy viszonylag kisstílű bűnöző, de a sorozat első része arra enged következtetni, hogy pont az ő felemelkedését láthatjuk majd. A történet körülbelül egy héttel a film végén látott események után kezdődik, Gotham szegény negyedei víz alatt vannak, Falcone halott, és az alvilágban emiatt káosz alakult ki.
A vizuális része a sorozatnak az elejétől kezdve szép, megfelelően hozza Gotham hangulatát, és más szuperhős történetekhez képest sokkal realisztikusabb. Az egész rész során nem érzékeljük azt, hogy egy olyan világban vagyunk, ahol léteznek emberek különleges képességekkel.
Mint már említettem a főszereplőnk antipatikus, visszataszító egyaránt a külseje és a belső tulajdonságai, és néhol tényleg elgondolkozunk, hogy mennyit képes egy ember megtenni egy hatalomért. A Batman filmhez képest ebben a körülbelül egy órában nagyon sok plusz információt kapunk Pingvin karakteréhez. Nem kedveskednek az írók, bemutatják, hogy a saját élete érdekében hideg vérrel végig nézi, hogy valaki mást megölnek, és mesterien manipulál nála magasabb pozícióban álló embereket.
A hangulat egy kicsit az olasz maffiafilmekre hajaz, érződik, hogy inspirálódott a Keresztapából és a Maffiózókból is, de jól áll a sorozatnak ez, egy igazi régivágású, lassabb tempójú gengsztersorozatot kaphatunk. Semmiképp ne várjunk egy pörgős, effektekkel teli részt sok minden történik, ami bevonzza a nézőt, de nem az akciófilmek túltelítettségével, hanem a különböző helyzetek drámai ábrázolásával, és a pszichés hatással.

Aki ebben a sorozatban őrült, az tényleg az és az alkotók nem féltek ábrázolni ezt, ami megint hű marad a DC világához. A mellékkarakterek is nagyon bíztatóak, például az Arkhamból elengedett Sofia Falcone angyali arca ellenére igazán hátborzongató. A színészi játék nem csak nála, de általában mindenkinél kiemelkedő, panasz erre sem érkezhet.
Kiváló első rész volt, ami felkelti a néző figyelmét, és kíváncsivá teszi a következőre. Már – már annak is nosztalgikus érzete van, hogy a HBO nem egy évadot ad ki egészben, hanem hetente jönnek az új részek. Ha az egész sorozat olyan lesz, mint a pilot, akkor lehetséges, hogy az év egyik legjobb sorozatát kapjuk meg. Ráadásul őszintén szólva kellemes kikapcsolódás, hogy végre a rosszfiúk szemszögéből látunk valamit, és nem mindig a jó és gonosz harcát kell figyelni.
Az emberi teremtés tragédiája
Az elvakult kutató orvos által holtból élő ember teremtésének legendája, Mary Shelley angol romantikus regénye, a Frankenstein, rengeteg feldolgozást megélt már vásznon és a világot jelentő deszkákon egyaránt. Azonban a Vígszínházban két hónapja sikerrel futó adaptáció, a Frankenstein – A modern Prométheusz mégis különleges élményt ígért. Hatalmas díszletek, alapmű íránti tisztelettel teli átiratot, ami követi a regényt de újabb vetületekkel gazdagítja is azt. A Garai Judit és Hegymegi Máté (egyben rendező) által írt darab különleges, kiemelt esemény, efelől nem volt kétség. Lássuk a részleteket.
A bömballban minden lehetséges
A kosárlabdáról eddig is igyekeztek rajzfilmszerű keretek között vicces meséket elmesélni (legismertebb a Space Jam I-II). Ezek nem mellékelték a humort, de valahogy nem nagyon sikerült összekötni a labdás sportot az amerikai filmek egyik legfelkapottabb momentumával, jelesül a lesajnált, jólelkű „amatőr” felemelkedés történetével. Itt volt az ideje a Goat - Will, a bajnok befutásának a műfaj kánonjában. Egy kis kecske, Will üstökösszerű sportsikereinek kellemes perceit ígérte a mozi a legkisebbeknek és a nagyobb, gyereklelkű NBA-rajongóknak egyaránt.
Egy ipari tragédia és az igazság ára
A Netflix év elején megjelent lengyel minisorozata, az Ólomgyerekek, az 1970-es évek egyik legsötétebb ipari tragédiáját hozza felszínre. A megtörtént eseményeken alapuló produkció egy nyomasztó korrajz, amelyben az emberi lelkiismeret csap össze a pártállami érdekekkel.
Hűtlenek: kapcsolati pszichodráma haladóknak!
A Hűtlenek Ingmar Bergman egy kevésbé ismert, még egy, a híres Liv Ullmann (a szerző volt élettársa) vezényelte filmes feldolgozást is megélt darabja. A színház a színházban koncepcióra építkező kapcsolati dráma egy megcsalást és annak utóéletét tárja elénk, ahol az érzelmeket hitelesen mutatja meg a saját múltbeli árnyaival őrlődő narrátor. A darabot a Radnóti Színház tavaly október óta adja elő. Egy fiatal, roppant tehetséges rendező, Bagossy Júlia vitte színre. Erős érzelmeket, dinamikus játékot és meghitt, igaz emberi pillanatokat vártam, nem csalódtam.
Vér, hit és blues
A 2025-ben bemutatott, angolul Sinners címen futó Bűnösöket lehetetlen egyetlen műfajba beszorítani. Egyszerre történelmi lenyomat, karakterközpontú dráma és vérben úszó horror, amelynek minden dobbanása a bluesból táplálkozik. Ryan Coogler alkotása felépít egy világot, amit aztán könyörtelenül darabokra szed, miközben végig ott zakatol a kérdés, hogy az összeomlás mögött fellelhető-e a megváltás ígérete.