Az elengedés dinamikája
- Dátum: 2024.09.13., 10:01
- Udvari Fanni
- pexels.com
- boldogság, család, elengedés, munkahely, párkapcsolat, pszichológia, sérülés, vélemény
A szó, amit nem szívesen mondunk ki manapság (ha egyáltalán kimondjuk), az a „feladom”. A neveltetésünk, egyáltalán a korszellem ellen való a vallomás, hogy én bizony most bedobom a törülközőt, nem küzdök tovább, vagy divatosan, eufemizálva az aktust: „elengedem” a problémát. A gyerekeinknek is azt tanítjuk, tartsanak ki, legyenek szívósak, eltökéltek, és ne veszítsék el soha, de soha a reményt.
Pedig a szélesebb látószögű sikerhez, a boldogsághoz és olykor a túléléshez magához is pont arra van szükség, hogy néha lemondjuk egy álomról, leszámoljunk egy tervvel, befejezzük az ábrándozást, és összeszorított fogakkal való létezés helyett lelazuljunk és újratervezzünk.
Az emberek többsége nehezen mer kilépni bizonyos helyzetekből. Akármennyire kényelmetlen, akármennyire frusztráló, akármennyire sok negatív élménnyel jár, valahogy mégis nehezen tudunk kitörni. Hiába nem épít, hiába nem okoz örömet, valamiért mégsem megy.

Ennek oka általában az, hogy félünk a változástól. Tartunk attól, hogy ennél csak rosszabb lesz. Félünk attól, mit hoz az ismeretlen. Vagy talán úgy gondoljuk, nem érdemlünk ennél jobbat. Nekünk csak ennyi jár, hát itt az ideje megbékélni ezzel.
Ez nem így van! Mindenki megérdemli a boldogságot- de ezért bizony tenni kell. Például az elengedéssel!
Bármennyire is igyekszünk, sosem lesz olyan, hogy egyetlen nehéz napunk sem lesz. Nincs az a munkahely, nincs az a barátság, nincs az a szerelem, ahol időnként nem merülnek fel problémák, ahol minden egyes napot boldogságban töltünk el. Ezzel nem tudunk mit kezdeni, csak elfogadni.
A gond ott kezdődik, ha már egyetlen olyan nap sincs, amikor nem érezzük rosszul magunkat. Amikor minden egyes napnál azt várjuk, hogy csak vége legyen. Amikor már előre tartunk attól, hogy mi fog várni a munkahelyen vagy milyen lesz találkozni azzal a bizonyos személlyel. Amikor az ilyen napok végén teljesen kimerülten zuhanunk ágyba.
Sajnos az ezzel együtt járó negatív érzelmek nincsenek jó hatással lelkünkre. Ha olyan helyzetekben vagyunk minden egyes napon, ami nem kedvez nekünk, akkor az hosszú távon krónikus stresszt, szorongást, depressziót válthat ki.

Nem lenne jobb szabadnak lenni? Nem lenne jobb megtanulni, hogyan szabadulhatunk meg mindentől, ami káros? Nem lenne jobb, ha végre teret tudnánk adni valaminek, ami sokkal jobb?
Ne tartsunk attól, hogy mit fognak majd gondolni mások! Ha magunk mögött hagyunk egy rossz barátságot, párkapcsolatot vagy munkahelyet, akkor ne féljünk mások véleményétől! A saját boldogságunk a tét, nem mások élik a mi életünket, hanem mi magunk. Nincs joguk beleszólni abba, hogy számunkra mi a jó.
Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki
Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?
Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van
Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?
A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.