Menü

Az elengedés dinamikája

A szó, amit nem szívesen mondunk ki manapság (ha egyáltalán kimondjuk), az a „feladom”. A neveltetésünk, egyáltalán a korszellem ellen való a vallomás, hogy én bizony most bedobom a törülközőt, nem küzdök tovább, vagy divatosan, eufemizálva az aktust: „elengedem” a problémát. A gyerekeinknek is azt tanítjuk, tartsanak ki, legyenek szívósak, eltökéltek, és ne veszítsék el soha, de soha a reményt.

Pedig a szélesebb látószögű sikerhez, a boldogsághoz és olykor a túléléshez magához is pont arra van szükség, hogy néha lemondjuk egy álomról, leszámoljunk egy tervvel, befejezzük az ábrándozást, és összeszorított fogakkal való létezés helyett lelazuljunk és újratervezzünk.

Az emberek többsége nehezen mer kilépni bizonyos helyzetekből. Akármennyire kényelmetlen, akármennyire frusztráló, akármennyire sok negatív élménnyel jár, valahogy mégis nehezen tudunk kitörni. Hiába nem épít, hiába nem okoz örömet, valamiért mégsem megy.

Ennek oka általában az, hogy félünk a változástól. Tartunk attól, hogy ennél csak rosszabb lesz. Félünk attól, mit hoz az ismeretlen. Vagy talán úgy gondoljuk, nem érdemlünk ennél jobbat. Nekünk csak ennyi jár, hát itt az ideje megbékélni ezzel.

Ez nem így van! Mindenki megérdemli a boldogságot- de ezért bizony tenni kell. Például az elengedéssel!

Bármennyire is igyekszünk, sosem lesz olyan, hogy egyetlen nehéz napunk sem lesz. Nincs az a munkahely, nincs az a barátság, nincs az a szerelem, ahol időnként nem merülnek fel problémák, ahol minden egyes napot boldogságban töltünk el. Ezzel nem tudunk mit kezdeni, csak elfogadni.

A gond ott kezdődik, ha már egyetlen olyan nap sincs, amikor nem érezzük rosszul magunkat. Amikor minden egyes napnál azt várjuk, hogy csak vége legyen. Amikor már előre tartunk attól, hogy mi fog várni a munkahelyen vagy milyen lesz találkozni azzal a bizonyos személlyel. Amikor az ilyen napok végén teljesen kimerülten zuhanunk ágyba.

Sajnos az ezzel együtt járó negatív érzelmek nincsenek jó hatással lelkünkre. Ha olyan helyzetekben vagyunk minden egyes napon, ami nem kedvez nekünk, akkor az hosszú távon krónikus stresszt, szorongást, depressziót válthat ki.

Nem lenne jobb szabadnak lenni? Nem lenne jobb megtanulni, hogyan szabadulhatunk meg mindentől, ami káros? Nem lenne jobb, ha végre teret tudnánk adni valaminek, ami sokkal jobb?

Ne tartsunk attól, hogy mit fognak majd gondolni mások! Ha magunk mögött hagyunk egy rossz barátságot, párkapcsolatot vagy munkahelyet, akkor ne féljünk mások véleményétől! A saját boldogságunk a tét, nem mások élik a mi életünket, hanem mi magunk. Nincs joguk beleszólni abba, hogy számunkra mi a jó.

„Ha neki szabad, nekem miért nem?” – avagy a testvérkonfliktus

A testvérek vagy szövetségesek, vagy ellenségek, sokszor a két véglet között ritka az átmenet, így a közöttük lévő konfliktusok kezelése nem könnyű feladat a szülők, nagyszülők számára.

Rossz szokások, amik károsan hatnak az agyunkra

Ki ne szeretne minden nap friss és üde gondolkodással állni az életéhez, legyen az munka, magánélet, vagy bármi más. Íme pár tipp, miket érdemes elkerülni a nap folyamán.

Elérhetetlen gyermekpszichiátriai ellátás

Sokszor halljuk a pszichológus, pszichiáter szavakat. Viszont bele sem gondolunk, hogy a pszichiátriának van egy kimondott gyerekekkel foglalkozó ága. Milyen problémákat kell kezelniük az itt dolgozó orvosoknak, ki kivel áll kapcsolatban, és milyen kezelési formákat alkalmaznak? Az alábbi cikkben a gyermekpszichiáterek munkájáról tudhatunk meg többet.

Vállalkozni vagy alkalmazottnak lenni?

Vállalkozó vagy alkalmazott – Hogyan lehet biztos jövőképem? Gyakran halljuk, hogy jó lenne vállalkozni valamivel, és függetlennek lenni a főnöktől, vezetőktől. Valamint, hogy az üzletemberek jól keresnek. A valóságban azonban ez a kép sokkal árnyaltabb. De mi is az alapvető különbség a kettő között? Egyéni szinten mely választás lehet jobb?

Mit jelent az idegen nyelvi szorongás?

Beszélem a nyelvet, csak épp megszólalni nem merek – valahol itt kezdődik az idegen nyelvi szorongás.