Feszültséglevezetés? - Mire jó a stressz?

Azt hihetjük, hogy szükségünk van a stresszre, de közben mégis egyfajta negatív tényezőként gondolunk rá. Holott ha épp megfelelő nyomás helyezkedik ránk, az erőforrásainkat is jobban tudjuk beosztani. Nem utolsó sorban, a stresszes légkörben elért sikereink azok, amelyekre szívesen visszagondolunk: ezek a legnagyobb győzelmeink.

A stressz mint teljesítményfokozó

A minket érő stresszhatások sokféle reakciót válthatnak ki belőlünk. A szó hagyományosabb értelmében negatív, kerülendő élményeket szoktuk illetni ezzel a kifejezéssel. Kevésbé ismert tény, hogy igen kellemes, motiváló élményeket is különböző folyamatokon keresztül élhetünk meg. Minden olyan élmény, ami valamilyen alkalmazkodásra kényszerít minket, stressznek nevezhető. Tehát ez lehet a teljesítményfokozásra, vagy alkotásra serkentő hatás is, vagy akár egy vészhelyzetre adott válasz. Egészséges mértékű stresszre a minőségi munkavégzéshez nagyon nagy szükség van. Sejthető azonban, hogy a mérték pontos eltalálása afféle arany középútként igen nehezen meghatározható. Ha a stresszállapot nem tud elmúlni, az károssá válhat, mert túlpörgeti a szervezetet, mely idővel betegséghez vezethet.

Az izgulás jótékony hatását a stresszfejlődés jelenségében kell keresnünk. A feszültség nélküli, felhőtlen, gondtalan állapotban nyilván mindenki képes kiemelkedő teljesítményre. Az igazán jó munkaerőt azonban épp az teszi különlegessé, hogy képes nyomás alatt jól megválasztani a helyzetre adott reakcióját. Egyszerűen megfogalmazva: a stresszkezelésben jártas személy nem fenyegetésként, hanem kihívásként éli meg a rá nehezedő terheket, így ez egyfajta tanulási folyamattá válik.

A kiváltó inger

A túlzott mértékű káros idegesség mögött ún. stresszor áll, maga a feszült helyzetet kiváltó inger. Ez a tudatos problémakezelést megelőzően olyannyira kimozdíthatatlannak tűnik, hogy amikor a személy rájön, hogy ez megváltoztatható, már a tudat maga is csökkenthet a stresszválasz súlyosságán. Emögött a jelenség mögött az ember kiszolgáltatottságtól való félelme áll, így a helyzet befolyásolásának lehetősége némiképp oldhat az adott állapoton. Az első lépés tehát mindig az, hogy megértsük: tudunk aktívan tenni a stresszmentesebb munkakörnyezetért.

A megküzdési stratégiákat két fő csoportba sorolhatjuk. Egyrészt az egyén megközelítheti a helyzetet problémafókuszú módszerekkel. Ez esetben tudatosan a stresszorral fordul szembe a személy, igyekszik felismerni a valódi feszültségforrást és saját lehetőségeit azok megszüntetésében. Másrészt gyakoribb, de nem mindig tudatos stratégia, mikor érzelmi oldalról igyekszik hatni az egyén a helyzetre, s nem a forrást, hanem az eredményt igyekszik kezelni. Jó példa erre a meditáció, különböző fizikai mozgást igénylő módszerek, amelyek bár látványosan javíthatják a közérzetet, a valódi problémákat nem oldják meg. Mielőtt bármelyik mellett letennénk a voksunkat, érdemes inkább megérteni, hogy mindkét stratégia elengedhetetlenül fontos a hatékony stresszkezelésben. A mélyebb, hosszabb ideig fennálló ingerültséget feloldani csak problémafókuszú módszerekkel lehet, de a feltáró módszert nem lehet minden esetben sikerre vinni annak idő- és energiaigénye miatt.

Milyen módszert, és mikor érdemes bevetni?

Először találkozva a különböző stresszkezelési technikákkal, kaotikusnak tűnhet, hogy mikor mely módszert érdemes alkalmazni. Az ellene való küzdelem első lépéseként érdemes egyszerűen csak tanácsot kérni, megnézni, mások mit és hogyan tesznek hasonló helyzetekben. Egyeztetés a párunkkal, a családdal, a barátokkal erre kiváló lehetőséget nyújtanak. Akár egyedül, akár csoportban a jövő fókuszú hozzáállással folyamatos akcióra serkentve tudunk fejlődést elérni, és lendületet nyerni az előttünk álló kihívások és a nehézségek leküzdéséhez. Sok esetben a fizikai jóllét is rengeteg támogatást nyújt: a megfelelő mennyiségű folyadék, a minőségi táplálkozás szerepét sokan alábecsülik a stresszoldásban.

Megküzdési módszerek

Rendszeres mozgás

A sok energiával rendelkező, belső feszültségekkel terhelt gyerek izegni-mozogni fog az iskolapadban, futkározni és fogócskázni fog a szünetekben, és az utcán. A kisgyerek egyszerűen csak él, és örül annak, hogy élhet és mozoghat. Azon gyerekek, majd később felnőttek, akik folyamatosan mozgásban vannak, élnek és élni akarnak. Nem kötik gúzsba őket a felnőttek világából átvett viselkedési szokások. Ahelyett, hogy belehülyülnének az életüket ért nyomásba, levezetik azt a rengeteg mozgással. A sok energiával megáldott felnőttek olyan munkát fognak csinálni, mely rengeteg mozgással jár. Ha a sok mozgást igénylő munka valami miatt nem volt számukra vonzó, a szabadidejük nagy részét fogják mozgással tölteni.

Nagy mennyiségű beszéd

A belső feszültségeink levezetésének egyik igen gyakori formája a folyamatos beszéd. Inkább nőknél gyakori, amikor az élet apró-cseprő dolgait a barátnők megbeszélik egymással, kiadva a helyzetekből adódó problémákat. De ugyanez a történet jelentkezik akkor is, ha valaki nem tud titkot tartani, pletykál, kikotyog dolgokat. Ugyanaz a minta, csak akkor nem a mi dolgaink okoznak kérdéseket bennünk, hanem mások tettei és élethelyzete, amivel nem tudunk mit kezdeni. A beszéd által tudunk túllépni a legkülönfélébb problémákon az életben. Életkortól, nemtől függetlenül mindenkinek szüksége van arra, hogy a beszéd útján kiadja magából a konfliktusokat.

Konfliktusok és veszekedés

A veszekedés, a vita, az érzelmi feszültségkeltés talán a legrombolóbb minden stresszkezelő technika közül. Hatalmas adrenalinlöketeket okoz, de a környezet is kap belőle rendesen. Mely hosszabb távon az energiáink teljes elvesztését is okozhatja. Rengeteg család életét tönkreteszi a folyamatos idegesség és konfliktus. Hosszútávon ez nem megoldás (igazából rövidtávon sem), tehát alternatív utat érdemes találni a bennünk szunnyadó energiák levezetésére.

A veszekedés veszélyes, mert az érzések elkezdenek bennünk tombolni, és a harag, a féltékenység, a büszkeség ártó hatása nagyon hamar tönkreteheti a kapcsolatainkat. A túl nagy és folyamatos stressz hatására kiégünk. Ennek eredménye pedig pontosan olyan, mint egy kiégett ház. Vagyis semmi érték nem marad, csak a ház falai (életünk keretei). Minden értéket felemészt a tűz, s gyakorlatilag mindent az elejéről kell utána felépíteni, ha újra minőségi életet szeretnénk élni.

Evés és túlsúly

Az energiáink kordába tartásához többlet terhelésre van sokaknak szüksége. Aki harcol a kilóival, az önmaga védőmechanizmusait akarja felszámolni. A többletsúly a bennünk felhalmozott feszültségek „elégetéséhez” szükséges. Egyszerűen a többlet súlyt cipelni, mozgatni energiát igényel, és ez a megszerzésére is igaz. Viszont a fogyókúrázás végigkíséri sok ember életét, amely során meg fog jelenni az az érzelmi frusztráció, aminek csökkentésére lett rajtunk a súlytöbblet. Sokan ezt nem tudják elviselni, feladják a fogyókúrát, s visszaszedik a kilókat. Ha a belső érzelmi frusztrációnkkal kezdünk valamit, akkor az egész témakört sokkal hatékonyabban, és eltökéltebben csinálhatjuk.

A drogok használata

A mindennapi drogok, a cigaretta, az alkohol, a kávé, a tea, a kóla, hogy csak a legelterjedtebb dolgokkal kezdjük. A szűken vett drogok ezektől csak intenzitásukban és társadalmi/gazdasági hátterükben térnek el. Az érzelmi hatásuk nagyon hasonló, ha nem is feltétlen annyira intenzív. Rajtuk keresztül az ember elengedi a feszültségeit, fájdalmait és frusztrációit. Biológiai szinten mindegyik olyan kémiai anyag, mely a bennünk meglévő érzések blokkjait időlegesen feloldja a testi és a mentális kontroll ellazítása révén. A kiváltó okot ugyan nem oldják fel ezek a szerek, de öröm a felhalmozódott terhek egy részétől megszabadulni. A másnaposság utáni levertség ugyanolyan betegség állapot, mint egy rendes betegség után. A kémia szerekkel viszont az a helyzet, hogy fizikai és érzelmi függőséget okoznak, s a szabad választás lehetősége korlátozódik, elvész. Hiába segítenek ezen dolgok levezetni a feszültséget, ha utána függőséget, és még több problémát okoznak.

Összességében a stressz az életünk minden pontján jelen van. Ugyan az életünket veszélyeztető helyzetek nem minden nap jönnek szembe, de az emberi kapcsolódásaink, főleg egy nagyvárosban, simán ugyanekkora hatást jelenthetnek a számunkra. A fő gond viszont ennél összetettebb. A tünetek mindenkinél nagyon hasonlóak, míg a belső megélésünk érdemben eltérő. Van, aki folyamatosan a jövőjére figyel, s minden erőfeszítése ehhez kötődik, valaki a kapcsolatai miatt aggódik folyton, s mindent ennek kapcsán ítél jónak vagy rossznak, míg mások az élet itt és most pillanatai miatt érzik jól, vagy rosszul magukat. Amikor az egyéni megoldási módjaink kerülnek előtérbe, illetve az alapvető félelmeink, akkor kezdjük meglelni azt a pontot, amitől az élet minősége jobbá válhat számunkra. Pontosabban ennek révén láthatjuk meg azt, hol vannak elrejtve azon félelmeink, amikkel sosem mertünk szembenézni.