Stressznyelvek

Mindannyiunk életében előfordul, hogy vitába keveredünk másokkal, és sokszor ezek a viták parttalannak tűnnek, mintha nem is egy nyelven beszélnénk. Ennek az az oka, hogy nem egy stressznyelvet beszélünk.

Közismert tény, hogy a szeretetnek is vannak nyelvei, ezek az elismerő szavak, a minőségi idő, az ajándékozás, a szívességek és a testi érintés. Amikor két ember kapcsolatba kezd egymással, rá kell hangolódniuk egymás szeretetnyelvére, hiszen ezzel fejezik a másik iránt érzett pozitív érzelmeiket. Ugyanígy a stresszes helyzetekben való kommunikációnak is vannak nyelvei, és ha képesek vagyunk felismerni a másik által beszélt stressznyelvet, könnyebben és gyorsabban rendezni tudjuk nézeteltéréseinket is.

Chantal Donelly stresszkutató vizsgálta azt, hogy amikor stresszes helyzetben kerülünk, akkor a homloklebenyünket elhagyja az ott keringő vér egy része, majd ez a vérmennyiség átirányul a többi testrészünk felé. A homloklebeny felelős az önkontrollunk, az érzéseink és a gondolkodás irányításáért. Amikor ez a vérmennyiség mondhatni eltűnik onnan, nem biztos, hogy megfelelőpen tudunk kommunikálni, azaz leblokkolunk, nem értjük meg a másik felet. Ezt a helyzetet a kutatók öt különböző osztályba sorolták be, melyeknek határvonala nem éles, azaz többféle stressznyelvi csoportba is tartozhatunk egyszerre.

Az első ilyen csoport a lefagyó típusok, akik úgy reagálnak az őket ért negatív szituációra, hogy teljesen leblokkolnak, válaszképtelenek, reménytelenek és tehetetlennek érzik magukat. Vannak a megoldó típusok, ami inkább a nőkre jellemző. Ők inkább engedékenyek, alkalmazkodók, megpróbálják megnyugtatni a szemben álló felet, próbálnak a másik kedvében járni, akár még a határokat is képesek ez miatt átlépni. Vannak azok, akik egyből robbannak. Ezek az emberek általában frusztráltak, dühösek, szinte kirobbannak a helyzetből, és a „harcolj, vagy menekülj” elvét követik.

Az sem kizárt, hogy kilépnek az adott helyzetből, és szó nélkül faképnél hagyják a vitapartnert, mert nem érzik azt, hogy heves reakciójukkal meg tudják győzni a másikat. Ebbe a három típusba tartozók általában zsigerből válaszolnak, nem befolyásolja őket semmilyen stratégia, ami viszont az utolsó két típusra jellemző. A negyedik a tagadó típus, aki végtelen optimizmusával próbálja elkendőzni a helyzet valódiságát. Végül az ötödik típus az egyik legveszélyesebb a szervezetre nézve, ez pedig az önzsibbasztók tábora. Ezek a személyek valamilyen szer alkalmazásával - legyen az alkohol, drog-, vagy valamilyen tevékenységbe való belevetéssel –túlzásba vitt sport, szerencsejáték- próbálják elfelejteni a negatív élményt. Ez addikciót, vagyis függőséget okoz.

Fontos megismernünk önmagunkat, hogy a kellemetlen helyzeteket megfelelően tudjuk kezelni, hogy a későbbiekben ne legyen káros hatása szervezetünkre vagy emberi kapcsolatainkra.

A stressznyelvek bármelyikét használhatjuk éppen egyedi állapotunk alapján is, érdemes időt és energiát fordítani erre, hiszen nem csak önmagunkat ismerjük meg jobban, hanem képesek leszünk normális mederbe terelni bizonyos stresszkezelési technikákkal a negatív helyzetekre adott válaszainkat is.