Menü

Amikor a házikedvencünket gyászoljuk

Tegnap még nem gondoltam, hogy ma erről fogok írni, de sajnos este elpusztult az eddigi első és egyetlen háziállatunk, a mindenki kedvencévé vált kishörcsög. Középső fiam vigasztalhatatlan.

A házikedvenc elvesztése kapcsán kialakult gyász egy teljesen természetes reakció. Vannak olyan gazdik, akiknek nagyon nehéz túltenniük magukat háziállatuk elvesztésén, de kisgyerekek esetében azt gondolom ez fokozottan nehéz.

Ha egy ismerősünk, családtagunk hal meg, akkor mindenki együttérző, de ha szeretett kisállatunk pusztul el, akkor olyan megjegyzéseket hallani, hogy „majd lesz másik”, „csak egy macska volt” – ám ezzel csak fokozzuk a szomorúságot.

Hogyan zajlik a gyász?

Tudjuk, hogy a gyász egy rendkívül összetett lelki folyamat, bonyolult érzésekkel és érzelmekkel, mely egyénenként változó, eltarthat néhány hónapig, de néhány évig is.

Gyermekünk számára szeretett kisállata elvesztése nagy bánatot jelent, nekik ez hatalmas veszteség, ilyenkor, ha beszélünk róla és meghallgatjuk őt, azzal sokat segíthetünk rajta. Ha nem egyértelmű, hogy elpusztult az állat, mert nem ismert a halál oka, például elveszett vagy elkóborolt az állat, esetleg ellopták, akkor az tovább nehezíti a helyzetet, hiszen reménykedünk, hogy épségben előkerül és ez a bizonytalanság érzés nem engedi lezárni a folyamatot. A veszteség ebben az estben is bűntudattal párosul, s emiatt feldolgozása sokkal nehezebb és összetettebb.

Hogy segíthetünk a gyermekünknek feldolgozni a gyászt?

Ha egy gyermek sokat mesél vagy rajzot készít az elveszített kisállatról, ezzel már kifejezi a bánatát, és hamarabb gyógyul a kis lelke. Vannak olyan körülmények is, amelyek fokozzák a bánatot. Ha a kisállat olyan betegségben halt meg, amin nem tudtunk segíteni, akkor még jobban megvisel az elmúlás tudata.

Egy fontos tanácsot szívleljünk meg!

Mindig legyünk őszinték gyermekekkel, ha elpusztul házikedvence! Nekem azt mondták „miért nem cserélted ki gyorsan a hörcsögöt egy másikra?”

Egyrészt mert a gyerek nem hülye, nem lehet és nem is akarom átverni, másrészt, ha észreveszi, még nagyobbat csalódik, ráadásul a bűntudat sem épp kellemes érzés szülőként, ezt a fajta „jótanácsot” ne fogadjuk meg, a gyerekkel őszintén beszéljünk, ne próbáljuk átverni.

Ha kiderül a csalás, még nehezebben tudja feldolgozni majd a gyászt, és úgy érzi, nem bízhat szüleiben akkor, amikor szüksége lenne rájuk.

Mit tegyünk, ha már látni, hogy az állat beteg, nincs jól?

Ha az állat haldoklik, és van rá lehetőség, tudassuk a gyermekkel, mi várható. Ebben az esetben is legyünk őszinték, ne hallgassunk el semmit, joga van a gyermeknek is tisztán látni, joga van az őszinteséghez.

A kisállat elaltatása is komoly lelki traumát okoz a gyereknek. Magyarázzuk el neki, hogy azért altatják el egy fájdalommentes injekcióval, hogy ne szenvedjen tovább!

Hogyan reagálnak kedvencük elvesztésére a gyerekek a különböző életkorokban?

A pici két-hároméves gyerekek, tipegők még nem értik, hogy a halál állandó állapot. Meg kell értetni velük, hogy a kisállat nem fog felébredni vagy hazajönni. Természetes, hogy tele vannak kérdésekkel és szomorúak.

Iskolás gyerekek már tudják, hogy a halál visszafordíthatatlan. Sok kérdés merül fel bennük is, ezekre igyekezzünk őszinte válaszokat adni.

Nagyobbak hosszú idő alatt dolgozzák fel a gyászt, a kamaszok például életkori sajátosságaik miatt ebben a korban zárkózottak, nem beszélnek az érzéseikről, így nem tudni, mennyire szenvednek.

Háziállatuk elvesztése nemcsak a gyerekeket viseli meg, az időseknek is komoly tragédiát jelent, pláne, ha egyetlen társuk volt a szeretett állat. Ha túl hosszú ideig éltünk együtt egy kisállattal, akkor annak elvesztése még nagyobb fájdalommal jár.

Rögtön vegyünk másik kisállatot?

Egyes emberek szinte azonnal szeretnék pótolni az elvesztett állatot, ez megosztó megoldás, van, akinek gyógyírt jelent, másoknak időre van szükségük. Túl gyorsan pótolni az elvesztett állatot a gyermekben bűntudatot vált ki, úgy érzi, hogy hűtlen a régihez.

Milyen sportszakkört válasszunk a gyereknek?

Az iskolakezdés nemcsak a tanórák és a tankönyvek világát hozza el a fiatalok számára, hanem egyben a sportélet újra indulását is. A nyári szünet után ismét megtelnek a sportpályák, csarnokok és uszodák: kezdődnek a délutáni sportkörök, edzések, és a bajnokságokban is felpörög az idény.

„Me-time” mini szokások – 10 perces énidő, ami csodákra képes

A mindennapok rohanásában olyan könnyen elfelejtjük, hogy mi is emberek vagyunk, nem csak feladatokat teljesítő gépek. Pedig néha elég 10 perc énidő, és mintha újraindítanánk a lelkünket.

Szüreti mulatságok Magyarországon – hagyomány, közösség és bor ünnepe

Az ősz beköszöntével, amikor a szőlőfürtök megérnek, és a természet színei aranyba, vörösbe és barnába öltöztetik a tájat, elérkezik a szüret ideje. Magyarországon a szőlő és a bor kultúrája évszázadokra nyúlik vissza, így a szüreti időszak nem csupán a termés betakarításáról szól, hanem a közösségek egyik legfontosabb ünnepe is.

Autó helyett bicikli és séta – új szemléletet hoz a Mobilitási Hét

A lakóhelyemen működő sportegyesület idén is aktívan bekapcsolódott az Európai Mobilitási Hét programsorozatába, amelyet szeptember 16. és 22. között rendeznek meg szerte Európában. Az esemény célja, hogy felhívja a figyelmet a környezetbarát, fenntartható közlekedési formákra – így természetesen a kerékpározásra is.

Mennyire fontos a súly az ismerkedésnél?

Ez talán az egyik legfontosabb kérdés – és a válasz az, hogy nem, vagy legalábbis nem kellene. Az, hogy valaki ennyire konkrét számokhoz köti a vonzalmat, egyfajta filterezés, ami persze praktikus lehet egy ismerkedős oldalon vagy csoportban – de veszélyesen leszűkítheti a valódi kapcsolódások esélyét. A szerelem ugyanis legtöbbször nem mérhető centiben, kilóban, vagy bicepszméretben. Az első benyomás talán igen, de az érzelmi kötődés, a mély szeretet és a társas harmónia teljesen más síkon mozog.