A sötétség ébredése – Az akolitus

A Star Wars egyelőre nem tudott elszakadni a Skywalker korszaktól sorozatok szintjén sem, az Andor és az Ahsoka is felidézték azt. A nemrég megjelent Az akolitus a köztársaság fénykorába kalauzolja el a nézőket, és üde színfoltja a Star Wars élőszereplős világának. Kicsit krimi, kicsit fantasy, és persze némi drámával is fűszerezik az alkotást, a kezdés nagyon ígéretes, viszont kérdéses, hogy mit hoz az évad többi része.

Miről szól? A Köztársaság utolsó fénykora…

A Köztársaság Fénykora egy új korszak, amit főleg regények és képregények mutattak be eddig. Ez a Baljós árnyak eseményeit előzi meg, több száz évet ölel fel, és mint azt a neve is sejteti, ekkor még virágzott a galaktikus demokrácia, a Jedi Rend ereje teljében volt. Az akolitus ennek az érának az alkonyán veszi fel a fonalat. Indara mester (Carrie-Anne Moss) békében iszogat egy kocsmában, ám egy sinobira emlékeztető orgyilkos, bizonyos Mae (Amandla Stenberg) rátámad, és egy trükkel megöli. A Jeditanács nyomozást indít az elkövetőhöz több szállal kötődő Sol mester (I Dzsongdzse), és Yord lovag (Charlie Barnett) vezetésével, és gyorsan rá is bukkannak a gyanúsítottra, ám őt Oshának (szintén Stenberg) nevezik és ártatlannak vallja magát. Majd, mint kiderül az elkövető a húga, az elkapott jedinek. Innen pedig egyfajta hajtóvadászat, vagyis inkább játszma indul a jedik, és a gonosz erő között.

Bevállalós jelenetek

A sorozat lényegében véve úgy kezdődik, hogy az orgyilkos besétál egy bárba, és élet-halál küzdelemre szólít fel egy Jedi-mestert. Ez nagyjából le is festi a galaxis akkori állapotát, ugyanis amint az Amandla Stenberg által játszott Mae párbajra hívja a megbecsült és köztiszteletben álló Indarát (Carrie-Anne Moss), a körülötte ülők mind hangos röhögésben törnek ki. Akkoriban béke honolt a galaxisban, és szokatlan volt ilyen párbajokat vívni, viszont ahogyan az első rész elején lévő szöveg is megjegyzi, ez az időszak valójában egy hosszú-hosszú háborús konfliktus kezdete, amihez az kell, hogy az alkotás néha szürreális jelenetekkel ábrázolja karaktereinket.

Az akolitusban előkerülnek olyan klasszikus témák, mint: az erő érzékeny ikrek, vagy éppen a sötét oldalra áttévelygő éjnővérek. Ugyanakkor annak ellenére, hogy ismert típusokra épít, a rendező, Leslye Headland bátran újít a mostanra sokak által megunt Star Wars-formulán. A sztori nyomozós krimiként igyekszik más lenni, mint a korábbi sorozatok, mivel egy csapat Jedi szegődik a sorozatgyilkos és az árnyakban rejtőzködő mestere nyomába. Úgymond egyszerre látjuk a Jedik világát, de közben a sötét oldal is megjelenik. Ez az alapvetés tényleg lebilincselő és képes fenntartani az érdeklődést, valamint karakterek is bőven akadnak mindkét oldalról.

A főszereplők közül egyértelműen ki kell emelni a mindig nyugodt, sztoikus, de azért harcra kész Sol mestert alakító Lee Jung-jae-t, akit korábban a Squid Game főhőseként láthattuk. Bár ebben a Star Wars-sorozatban alig lehet ráismerni, de sűrűn lopja a show-t a többiek elől. Az akolitust ő, na meg a kettős szerepben látható Amandla Stenberg tartják a víz felett. A két színész valósággal lubickol a szerepeikben.

Rövid, pörgős részek

Az akolitusról elmondható, hogy viszonylag rövid részek vannak, és ez érződik a történetmesélésen is. Egyszerűen a mellékszereplők, például az amúgy izgalmasnak tűnő csempész, a sötét oldallal kacérkodó Qimir (Manny Jacinto), vagy a vuki jedi, Kelnacca (Joonas Suotamo) sem kapnak elég teret a kibontakozásra, ráadásul nézőként egy-egy párbeszéd között is csak kapkodjuk a tekintetünket. Az első epizódban, amelyet Headland írt, a párbeszédek még nagyon minőségiek és jól átgondoltak, viszont a második résztől kezdve megbomlanak a dialógusok, és azok lendülete is. A sorozat ezzel együtt néha egy helyben toporog, viszont a látvány, és a hangulat is kiváló, a kosztümök, vagyis inkább jelmezek jól adnak hozzá az atmoszférához. Valamint a zenei aláfestés is jól működik, különösen a többi Star Wars sorozathoz képest.

A sorozat első két része alapján valamivel kidolgozottabb kezdésre számíthattunk, viszont ezzel szemben nagyon “pörgősen” kezd mindkét rész. A sztori visz magával, a “főgonosz” persze egy fénykarddal pózol már a legelső részben, és az arcát nem látjuk. Valamint a főhős és Sol mester közös drámájában is van potenciál, a krimi része is ötletes a sorozatnak, a karakterek pedig csak mennek előre a rejtélyes világban, és küzdenek önmaguk igazáért. A kisebb logikai hiányosságok, és a klisés karakterek ellenére, a krimi rész nagyon jó, erős jelenetekkel indított mindkét rész, valamint nézői szempontból is egyértelmű, hogy itt előbb-utóbb Palpatine hatalomra jutása lesz a végkifejlet. Az Akolitus hosszú távú sikere abban rejlik, hogy majd pontosan milyen irányba viszik tovább a sorozatot, ha egy kicsit is rajongunk a Star Wars univerzumért, akkor mindenképp megéri belenézni.