Kik azok a helikopter szülők?

A helikopterszülőség évtizedek óta létező fogalom. Kik azok a helikopter szülők? Honnan jött ez a kifejezés és mit jelent?

Aki szülő, jól tudja, hogy milyen érzés állandóan félteni a gyermekeinket, izgulni és aggódni értük, valamennyire ez természetes dolog, azonban van egy határ. Ezt lépik át a helikopter szülők.

A helikopter szülők olyan szülők, akik túlságosan féltik a gyerekeiket a rájuk leselkedő veszélyektől, óvják őket az élet minden területén, túlzottan figyelemmel kísérik a mindennapokban. Szinte követik gyermekeik minden lépését, sokszor megoldják helyettük az iskolai feladatokat, nem hagyva őket önálló döntéseket hozni.

A helikopterszülők gyermekük összes lépéséről tudni szeretnének, többek között a közösségi oldalakon a belépési jelszavakat is kezelik, szinte életük minden pillanatában osztozni akarnak.

Mivel az ilyen szülő nem engedi, hogy gyermeke hibázzon, ezért az így felnövő gyerekek jó eséllyel később önállótlanok, döntésképtelenek, bizonytalanok lesznek, nem fejlődik a problémamegoldó és konfliktuskezelési képessége és nem lesz elegendő önbizalma sem.

A helikopter szülő kifejezése Haim Ginott izraeli gyermekpszichológus egyik 969‑ben írt könyvében jelent meg először, de a szó maga nem az ő találmánya, hanem egy tinédzseré, aki anyját egy a feje felett köröző helikopterhez hasonlította és így vált közismertté.

A fent említett túlóvó szülői tulajdonságok következményeit pszichológusok vizsgálták és arra jutottak, hogy bár a szülőt elégedetté teszi a folyamatos ellenőrző szerep, a gyermek esetében azonban ez a túlzott gondoskodás negatív következményekkel járhat, különösen a gyermek személyiségének fejlődésére nézve. Az ilyen túlféltett gyermek félő, hogy a későbbiekben egyedül nem lesz képes megoldani a dolgait, hiszen nem tanul függetlenséget és önállóságot és mindig valakitől függeni fog.

Mivel az így nevelt gyermekek nem találkoznak megoldandó feladatokkal és akadályokkal, így nem alakul ki bennük igény a saját harcaik megvívására, hiszen problémákkal sem szembesülnek.

A szülői helikopterezés miatt a gyerekeknek a későbbi életükre is rányomja a bélyegét, hiszen a jövőben folyamatos megerősítésre lesz szükségük és állandó teljesítménykényszerrel néznek szembe.

Honnan tudhatjuk, hogy mi is ilyen szülőkként viselkedünk?

Ha szinte állandóan járőrözünk a gyermekeink felett, belenézünk az üzeneteikbe, mindig a sarkukban vagyunk, megoldjuk helyettük a feladataikat, szinte árnyékként követjük és túlféltjük őket, akkor magunkra egy egyre nehezedő nyomást teszünk, gyermekeinknek pedig nem adjuk meg a személyes teret, nem fognak boldogulni nélkülünk és nem találják fel magukat a különböző helyzetekben felnőttként.

Ha ezt tapasztaljuk, ideje kicsit lazábban venni a szülői feladatokat, így nekünk is stresszmentesebb életünk lesz és a gyerek is kiegyensúlyozottabbá válik.