Menü

A gyerekednek ártasz azzal, ha túl engedékeny vagy vele

A gyerek irányába tanúsított állandó és érzékeny válasz- és szolgálatkészségünk természetes, szeretetteljes és odaadó magatartásnak tűnik, éppen ezért olyan könnyű beleesni a csapdájába. Kutatások szerint ugyanis az engedékeny szülők gyerekei éretlenek, önállótlanok és gyakran agresszívek is lehetnek.

Napjainkban a gyereknevelés sok tekintetben rugalmasabb az elmúlt évszázadok gyakorlatához képest. Merev időbeosztások és szabályok helyett egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az igényszerű szükségletkielégítések és gondozási folyamatok. Ma már a síró csecsemőt ölbe vesszük, a két étkezési idő között megéhező gyereket pedig megetetjük. Ez a fajta szülői alkalmazkodás teszi lehetővé, különösen az első évben, hogy a gyerek érezze jó válaszkészségünket, és általa megerősödjön a kettőnk közötti kötelék.

Az állandó és minden helyzetre érvényes rugalmasságunknak ugyanakkor megvannak a hátulütői is, amivel ritkán számolunk. Bár az igényszerű szükségletkielégítések bizonyos helyzetekben egyértelmű előnyökkel járnak, túlzott alkalmazkodásunk a gyerek számára bizonytalanságot is tükrözhet, ami megingathatja a belénk vetett bizalmát. Ő még nem ismeri a világot, ezért nem elvárható, hogy biztosan tudja, mikor mire van szüksége. Számára az ismert keretek teremtik meg a kiszámíthatóság és biztonság érzését, ezeket pedig a szülők által gondosan végiggondolt és magabiztosan felállított szabályok alkotják. A gyerekeknek szükségük van szabályokra, hogy biztonságban érezhessék magukat és megtanuljanak alkalmazkodni az őket körülvevő környezethez, a társadalom normáihoz és kultúrájához.

Az engedékenység ártalmai

A múlt ismeretében nagy hangsúly kerül a túlságosan szigorú, irányító, autokrata nevelési stílus elkerülésére, miközben keveset hallunk az engedékeny nevelés szélsőségeinek hatásairól és jelentőségéről. Különösen azok választják könnyen (tudatosan vagy sem) a túlzottan megengedő szülői hozzáállást, akik megtapasztalták a szigorú, figyelmet és kompromisszumot nem ismerő nevelési attitűdöt.

Bizonytalan csapongások

Legtöbben persze tudatában vagyunk annak, hogy a túlzott engedékenység legalább annyira nem jó, mint a túlzott szigor. Valahol az arany középutat kellene megtalálni, ez azonban nehezebb, mint gondolná az ember. Hogy miként kezelünk egy helyzetet, függhet az aktuális környezeti feltételektől, a gyerek viselkedésétől és a mi hangulatunktól is.

Néha engedékenyek vagyunk azért, hogy elkerüljük a kínos helyzeteket, máskor meg éppen túl számonkérők és szigorúak, hogy valahogyan kiharcoljuk a nekünk járó tiszteletet.

Miért fáj annyira a kamaszok izomzata?

Ha ezt a témát választottam, annak az oka, hogy aggasztónak találtam: a kamaszfiam egyre többször panaszkodik izomfájdalomra. Természetesen felkerestem a gyerekorvost, és utánajártam, miért ilyen gyakori ez a serdülőknél.

A rágógumizás titkai: stresszoldás vagy csak rossz szokás?

A rágógumizás napjaink mindennapjainak szerves része, és sokan úgy vélik, hogy nemcsak az éhség csillapítására szolgál, hanem a stressz csökkentésében is hatékony lehet. De vajon tényleg olyan jótékony hatású a rágózás, mint ahogy a közvélekedés tartja?

Három vészhelyzet, amire fel kell készíteni a 6–10 éves gyerekeket

A világ nem mindig kiszámítható, és bár minden szülő igyekszik megóvni gyermekét a veszélyektől, vannak helyzetek, amikor a gyereknek önállóan kell helytállnia. Nem az a cél, hogy félelmet keltsünk bennük, hanem hogy megtanítsuk: van, amit megtehetnek, ha bajba kerülnek. Három alapvető helyzetre érdemes minden 6–10 éves gyereket felkészíteni – szakértők segítségével.

Hétköznap vagy mindennap? A munkarendek harca a 21. században

A modern multi cégek korszakában egyre több vita bontakozik ki arról, hogy melyik beosztás szolgálja jobban az ember és a gazdaság érdekeit. A klasszikus, állandó 8–4 és 9–5 rendszer, vagy a rugalmasabb, akár hétvégi műszakokat is magába foglaló struktúra. Bár mindkettő ugyanarra a 8 órára épül, a különbség nemcsak az órák számában, hanem az életstílusban és a mentális hatásokban is rejlik.

Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?

Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?