Menü

A gyerekednek ártasz azzal, ha túl engedékeny vagy vele

A gyerek irányába tanúsított állandó és érzékeny válasz- és szolgálatkészségünk természetes, szeretetteljes és odaadó magatartásnak tűnik, éppen ezért olyan könnyű beleesni a csapdájába. Kutatások szerint ugyanis az engedékeny szülők gyerekei éretlenek, önállótlanok és gyakran agresszívek is lehetnek.

Napjainkban a gyereknevelés sok tekintetben rugalmasabb az elmúlt évszázadok gyakorlatához képest. Merev időbeosztások és szabályok helyett egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az igényszerű szükségletkielégítések és gondozási folyamatok. Ma már a síró csecsemőt ölbe vesszük, a két étkezési idő között megéhező gyereket pedig megetetjük. Ez a fajta szülői alkalmazkodás teszi lehetővé, különösen az első évben, hogy a gyerek érezze jó válaszkészségünket, és általa megerősödjön a kettőnk közötti kötelék.

Az állandó és minden helyzetre érvényes rugalmasságunknak ugyanakkor megvannak a hátulütői is, amivel ritkán számolunk. Bár az igényszerű szükségletkielégítések bizonyos helyzetekben egyértelmű előnyökkel járnak, túlzott alkalmazkodásunk a gyerek számára bizonytalanságot is tükrözhet, ami megingathatja a belénk vetett bizalmát. Ő még nem ismeri a világot, ezért nem elvárható, hogy biztosan tudja, mikor mire van szüksége. Számára az ismert keretek teremtik meg a kiszámíthatóság és biztonság érzését, ezeket pedig a szülők által gondosan végiggondolt és magabiztosan felállított szabályok alkotják. A gyerekeknek szükségük van szabályokra, hogy biztonságban érezhessék magukat és megtanuljanak alkalmazkodni az őket körülvevő környezethez, a társadalom normáihoz és kultúrájához.

Az engedékenység ártalmai

A múlt ismeretében nagy hangsúly kerül a túlságosan szigorú, irányító, autokrata nevelési stílus elkerülésére, miközben keveset hallunk az engedékeny nevelés szélsőségeinek hatásairól és jelentőségéről. Különösen azok választják könnyen (tudatosan vagy sem) a túlzottan megengedő szülői hozzáállást, akik megtapasztalták a szigorú, figyelmet és kompromisszumot nem ismerő nevelési attitűdöt.

Bizonytalan csapongások

Legtöbben persze tudatában vagyunk annak, hogy a túlzott engedékenység legalább annyira nem jó, mint a túlzott szigor. Valahol az arany középutat kellene megtalálni, ez azonban nehezebb, mint gondolná az ember. Hogy miként kezelünk egy helyzetet, függhet az aktuális környezeti feltételektől, a gyerek viselkedésétől és a mi hangulatunktól is.

Néha engedékenyek vagyunk azért, hogy elkerüljük a kínos helyzeteket, máskor meg éppen túl számonkérők és szigorúak, hogy valahogyan kiharcoljuk a nekünk járó tiszteletet.

A megfelelési kényszer lélektana, avagy a belső elvárások csapdájában

A megfelelési kényszer a modern társadalom egyik leggyakoribb, mégis legtöbbször rejtve maradó lelki jelensége. Lényege, hogy az ember állandó belső nyomást érez arra, hogy mások elvárásainak megfeleljen, akkor is, ha ez a saját igényei, határai vagy jólléte rovására megy. Bár a köznyelv néha „kényszernek” nevezi, valójában nem kényszerbetegség, hanem egy szorongásból, önértékelési bizonytalanságból és korai tanult mintákból kialakuló működésmód.

Magány az ünnepek alatt: Ne a ChatGPT-vel töltse az ünnepeket

Az ünnepek időszaka sokak számára meghitt, családias hangulatú periódus, másoknak viszont fájón kiélezheti a magány érzését. És igen, bármennyire is cuki társaság tud lenni elsőre egy chatgpt, teljesen jogos a cikk címe: az ünnepek nem arról kell szóljanak, hogy valaki kizárólag egy mesterséges intelligenciával beszélgessen.

A nonverbális nevelési trükkök, amikkel segítheted a mindennapokat

Ahány ember, annyiféleképpen neveljük a gyermekeinket. Az elvek mindenkinél mások, de egy dologban mind egyezünk, az pedig a testünk kommunikációja.

Miért lehetünk hálásak az év végén?

Ahogy bekúszik a tél a mindennapokba, és a karácsonyi fények lassan visszaverik a sötétséget, érdemes megállni egy pillanatra. Nem kell nagy szavakat pufogtatni, csak végig gondolni, hogy mi az, amiért idén tényleg köszönettel tartozunk. Emellett fontos látnunk azt, hogy hogyan tudjuk úgy lezárni az évet, hogy legyen benne lélek, tartás és egy kis remény a jövőre nézve.

Miért félünk mindattól, ami örömet hoz az életünkbe?

A legtöbbünk cipel valamilyen sérelmet, problémát a múltjából. Sokszor fel sem tűnik, hogy a döntéseinket egy régi, magunkban felépített élethelyzet irányítja, amely már ténylegesen nem rólunk szól. A mindennapi helyzetek során emiatt lépünk hátrébb mindattól, ami valaha boldoggá tett, csak hogy ne kelljen újra megélni azt a fájdalmat, amit a kudarc jelentett.