Menü

A gyerekednek ártasz azzal, ha túl engedékeny vagy vele

A gyerek irányába tanúsított állandó és érzékeny válasz- és szolgálatkészségünk természetes, szeretetteljes és odaadó magatartásnak tűnik, éppen ezért olyan könnyű beleesni a csapdájába. Kutatások szerint ugyanis az engedékeny szülők gyerekei éretlenek, önállótlanok és gyakran agresszívek is lehetnek.

Napjainkban a gyereknevelés sok tekintetben rugalmasabb az elmúlt évszázadok gyakorlatához képest. Merev időbeosztások és szabályok helyett egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az igényszerű szükségletkielégítések és gondozási folyamatok. Ma már a síró csecsemőt ölbe vesszük, a két étkezési idő között megéhező gyereket pedig megetetjük. Ez a fajta szülői alkalmazkodás teszi lehetővé, különösen az első évben, hogy a gyerek érezze jó válaszkészségünket, és általa megerősödjön a kettőnk közötti kötelék.

Az állandó és minden helyzetre érvényes rugalmasságunknak ugyanakkor megvannak a hátulütői is, amivel ritkán számolunk. Bár az igényszerű szükségletkielégítések bizonyos helyzetekben egyértelmű előnyökkel járnak, túlzott alkalmazkodásunk a gyerek számára bizonytalanságot is tükrözhet, ami megingathatja a belénk vetett bizalmát. Ő még nem ismeri a világot, ezért nem elvárható, hogy biztosan tudja, mikor mire van szüksége. Számára az ismert keretek teremtik meg a kiszámíthatóság és biztonság érzését, ezeket pedig a szülők által gondosan végiggondolt és magabiztosan felállított szabályok alkotják. A gyerekeknek szükségük van szabályokra, hogy biztonságban érezhessék magukat és megtanuljanak alkalmazkodni az őket körülvevő környezethez, a társadalom normáihoz és kultúrájához.

Az engedékenység ártalmai

A múlt ismeretében nagy hangsúly kerül a túlságosan szigorú, irányító, autokrata nevelési stílus elkerülésére, miközben keveset hallunk az engedékeny nevelés szélsőségeinek hatásairól és jelentőségéről. Különösen azok választják könnyen (tudatosan vagy sem) a túlzottan megengedő szülői hozzáállást, akik megtapasztalták a szigorú, figyelmet és kompromisszumot nem ismerő nevelési attitűdöt.

Bizonytalan csapongások

Legtöbben persze tudatában vagyunk annak, hogy a túlzott engedékenység legalább annyira nem jó, mint a túlzott szigor. Valahol az arany középutat kellene megtalálni, ez azonban nehezebb, mint gondolná az ember. Hogy miként kezelünk egy helyzetet, függhet az aktuális környezeti feltételektől, a gyerek viselkedésétől és a mi hangulatunktól is.

Néha engedékenyek vagyunk azért, hogy elkerüljük a kínos helyzeteket, máskor meg éppen túl számonkérők és szigorúak, hogy valahogyan kiharcoljuk a nekünk járó tiszteletet.

A ballagás pillanatai

Májusban valami véget ér. Elballagnak a végzős középiskolás gyerekek. Nem is annyira gyerekek már talán. A padokat csend öleli körbe, és a falak között még visszhangzik a múlt. Ballagunk. Bár több, mint húsz éve tanárként tekintek rá, mint a ballagási műsor megszervezője és lebonyolítója, ám idén a végzősök búcsúja után a saját nagyfiam is elballag az általános iskolából. A ballagás több mint egy iskolai szertartás,1870 óta tartjuk számon a magyar diákélet egyik legfontosabb rítusaként.

Az örökké negatív testkép kamaszkorban

A serdülőkor egyik legfontosabb feladata az identitás alakítása, amelynek része nemcsak a jövőképpel való foglalkozás, de az önmagáról kialakított kép változása is. Intenzíven foglalkoztatja a kamaszokat, hogy kik ők, merre tartanak, milyen személyiségük van, és hogy, hogy néznek ki, azaz elég szépek-e, elég hasonlóak vagy éppen különbözőek a kortársaikhoz képest.

Tavaszi szünet gyerekekkel

Mindig kihívást jelent a szülőknek a szünidőben lekötni a gyermekeket, tartalmas programmal kitölteni a szünetet. Ha egy gyerek unatkozik, rosszalkodni kezd, „nyűglődni”, testvéreivel veszekedni vagy a szüleit nyúzni, ezt elkerülendő a következő tippekkel készültem!

Milyen veszélyekkel jár a digitális tér a gyerekekre nézve?

A digitális tér veszélyeiről beszélgettünk a helyi rádiónk egyik adásában, ez pedig különösen aktuális és fontos téma, hiszen a gyerekek számára számos különböző aspektust érintenek.

Miért szeretjük, ha fáj? – A tragédia vonzereje

Furcsa kijelenteni, hogy szeretjük a szenvedést. Nem a saját életünkben persze, hanem amikor olvasunk, filmet nézünk vagy hallgatunk. Egy hős elesik, egy szerelem elvérzik, egy álom összeomlik és mi ott ülünk, lenyűgözve, néha könnyezve, néha csak csendben. Miért keresünk ilyen történeteket? Miért érezzük katartikusnak a veszteséget?