Szociopátia tünetei és kezelése

A szociopátia, vagy más néven antiszociális személyiségzavar a társadalomba való beilleszkedés súlyos zavara. Az antiszociális személyiség a "nem szeret, nem szorong, nem tanul" negatív triásszal írható le a legrövidebben. Elnevezése változott az évek során: pszichopata, majd szociopata, végül az antiszociális személyiségzavar lett.

E zavart a társadalmi kötelezettségek figyelmen kívül hagyása jellemzi, a hűvös közömbösség mások érzéseivel szemben. Az érintettek frusztrációtoleranciája alacsony, agressziójuk, így erőszakosságuk nagyon könnyen megnyilvánul. Másokat hibáztatnak azért, illetve hihető módon racionalizálják azt a viselkedést, amely miatt konfliktusba kerültek a közösséggel, illetve a társadalommal. A többi embert tárgynak tekintik, akiket manipulálnak és kihasználnak. Ugyan ezt megjátszhatják, de a szociopata nem érez empátiát, szégyent vagy megbánást visszaélései miatt. Nem tudja magát különféle érzelmi helyzetekbe beleélni, mások helyébe képzelni.

Ennek következtében általában sikeres, hiszen céljait keményen, sőt kíméletlenül megvalósítja. Általában sima modorú, gyakran vonzó és spontán személyiségről van szó, akinek meggyőző a beszélőkészsége. Rosszul viseli a monotóniát, hamar elunja magát, állandó szükséglete van különböző impulzusokra, ami felelőtlenséggel párosul. Hazudozó, manipulálja a többieket, nincs lelkiismeret-furdalása, gyenge az emocionális élete, érzéketlen, impulzív, azaz csekély mértékben képes kontrollálni viselkedését. Azt a tényt, hogy csak saját céljaikat követi, a legtöbb érintett jól tudja titkolni, illetve el tudja altatni a gyanakvást. Gyakran csak a közvetlen környezete van azzal tisztában, hogy "valami nincs rendben".

A szociopátia előfordulása

Különböző diagnosztikai módszerek léteznek, ezek alapján nagyon eltérő a szociopátia előfordulása. Például a bebörtönzötteknél a mentális betegségek diagnosztikus kézikönyve (DSM) szerinti antiszociális személyiségzavar gyakorisága 50-80 százalékosra tehető. Hare módosított pszichopátia katalógusa alapján (PCL-R) ugyanez a szám csak 25 százalékos. Azt ugyanakkor tudni kell, hogy utóbbi inkább külső megfigyelésen alapul, és olyan tulajdonságokat vesz figyelembe, mint például a felelőtlenség, a célok hiánya, a promiszkuitás, a parazitaság, a bűntudat hiánya, a korai viselkedési problémák, a felszínes affektusok és a grandiózus önértékelés. Ezt nevezzük ma pszichopátiának, ami szűkebb halmaz, mint az antiszociális személyiségzavar, régebbi nevén szociopátia.

A szociopátia, vagy újabb nevén antiszociális személyiség kialakulását értelmező elméletek együttesen magyarázzák a személyiségzavar kialakulásában szerepet játszó háttértényezők. Ebben a biológiai faktorok egyértelműen szerepet játszanak, a genetikai meghatározottságot ikervizsgálatok bizonyítják. Tudjuk azt is, hogy ha a genetikus érzékenység mellett negatív környezeti tényezők hatnak, akkor azok együttesen vesznek részt az antiszociális vagy kriminális magatartás kialakulásában.

A gyermekek környezeti stresszorral (stresszt kiváltó tényezők összessége) szembeni érzékenységét több biológiai tényező befolyásolhatja. Ilyen lehet például a MAO-A enzim alacsony szintje. Ezen kívül az alacsonyabb 5-HIAA szinttel vagy figyelemhiányos hiperaktivitással rendelkező gyerekeknél is nagyobb a veszély. Néhány kutatás ugyan nem tesz különbséget a pszichopata és az antiszociális személyiség között, de egyre több adat támasztja alá a pszichopaták jellemző anatómiai és strukturális különbségeit is.

A gyermekkori fizikai bántalmazás és a szexuális abúzus előre jelezheti a felnőttkori antiszociális viselkedést, de nem szűkíthető le arra, hogy az áldozatból bűnelkövető lesz. Az szintén kiváltó ok lehet, ha a gyermeket a szülők nem tudják megnyugtatni, vagy nem kapnak tőlük olyan jellegű, érzelmileg színezett választ, amilyet szerettek volna. Az ilyen személyiségű emberek legtöbbször az átlagosnál jóval nagyobb mértékben voltak kitéve gyermekkorukban családi agressziónak, stressznek, konfliktusnak: gyakran szüleik ugyanolyan pszichopata karriert futottak be, mint később gyermekeik. Ezt azonban nem minden elmélet támasztja alá.

A szociopátia, más néven antiszociális személyiségzavar jellegzetes tünete a felületes báj, amelyet az érintettek fel is használnak annak érdekében, hogy elérjék céljaikat. Soha nem idegeskednek, megbízhatatlanok, hiányzik belőlük az őszinteség, a megbánás és a szégyenérzet. Jellemző rájuk a szociális normák szándékos megszegése, a gyenge ítélőképesség és a saját hibákból való tanulás hiánya. Ismertetőjelük lehet a kóros egocentrikusság és a szeretetképtelenség, előfordulhat öngyilkos kísérlet is, bár a tényleges tett általában elmarad. Tipikus jel az empátia teljes hiánya, a személytelen, unalmas szexuális élet, illetve a felelőtlenség.