Menü

Mi az az antiszociális személyiségzavar?

Nem csak az orvostudományban, hanem a hétköznapokban is gyakran ejtjük ki azt a kifejezést, hogy „antiszociális” – azonban az esetek zömében rosszul használjuk, hiszen sokan nem tudják, hogy mi az antiszociális jelentése a valóságban, mi az antiszociális személyiségzavar, és hogy milyen konkrét problémás esetek tartoznak ebbe a kategóriába.

Az antiszociális kifejezés használata rengeteg esetben hibásan történik: a hétköznapokban hajlamosak vagyunk így nevezni bárkit, aki elzárkózik társaitól, nem tud beilleszkedni, nem tud vagy nem akar kapcsolatot létesíteni a többi emberrel. Az orvostudományban és a pszichológiában az antiszociális fogalma ennél jóval konkrétabban kerül meghatározásra: amellett, hogy az antiszociális személy beilleszkedésre képtelen, másokkal szemben ártó szándékú személyekre használjuk ezt a jelzőt.

Fontos kiemelnünk, hogy nem csak a krimikből ismert szociopaták, pszichopaták lehetnek antiszociális személyek. Ha fényt szeretnénk deríteni arra, hogy ki az antiszociális ember, elég megvizsgálnunk a közvetlen környezetünket: rokonaink, ismerőseink viselkedésében is bőséggel találhatunk antiszociális vonásokat. Antiszociális viselkedésnek számít például a rosszindulatú pletykák terjesztése, a rokonok egymás elleni uszítása, a másokkal szembeni rossz szándékú szóhasználat vagy bármilyen negatív következményű tett is, például valaki tulajdonának a megrongálása – ezek mind összefüggenek a szociális, beilleszkedési problémákkal.

Antiszociális személyiségzavar

A modern pszichológiában antiszociális személyiségzavarnak vagy disszociális személyiségzavarnak nevezzük a társadalomba való beilleszkedés súlyos zavarát – mindez már egy-egy antiszociális tulajdonságon túlmutató, kóros állapotra utal. Általánosságban az antiszociális személyiségzavar jellemzői közé sorolják, hogy a beteg nem érez szeretetet, nem szorong (nem szenved) a tettei miatt és nem tanul a hibáiból sem, vagyis empátia hiányában képtelen a társadalom nagyrészéhez hasonlóan értékelni cselekedetei súlyát, következményeit. Az antiszociális személyiségzavar további alkategóriákra osztható, melyek a következők: amorális, aszociális, szociopata, pszichopata.

A személyiségzavar, habár sok esetben betegségként hivatkoznak rá, valójában a személyiség egy állandó komponense, egy tulajdonságunk a sok közül, ami rendszerint már gyermek- vagy serdülőkorban megmutatkozik. Ez a rendellenes állapot egy normál tulajdonság valamilyen szélsőséges megnyilvánulását takarja és állandó gondot okoz a „beteg” környezete számára, hiszen – kifejezetten az antiszociális személyiségzavar esetén – a többiek szenvedik meg a kárát. A probléma nem gyógyítható, azonban megfelelő terápia mellett kordában tartható.

Mivel az antiszociális személyiségzavar egy kifejezetten tág témakör, nehéz konkrétan meghatározni, hogy mik az antiszociális jelek, hiszen egy emberre jellemzőek lehetnek több, különféle mentális deviancia tulajdonságai is. A következő antiszociális tulajdonságok esetén minősíthető valaki antiszociális személyiségnek:

felelőtlen viselkedés, a társadalmi normák, szabályok, törvények teljes figyelmen kívül hagyása, mások bármiféle jogainak figyelmen kívül hagyása, eltiprása – éppen ezért nagy a bűncselekmény-elkövető hajlam is;

empátiahiány: az antiszociális személyiség képtelen átérezni mások helyzetét, fájdalmát, érzelmeit; mindig másokat hibáztat, ha valami rossz történik vele, sosem önmagában keresi a problémát;

magatartászavarok már gyerekkortól kezdve: engedetlenség, hazudozás, lopás, vandalizmus, addiktív szerhasználat, fizikai konfliktuskeresés, iskolakerülés, másokkal szembeni kegyetlenkedés stb.;

egyértelmű szociális problémák, a „normális” társadalomba való beilleszkedés képtelensége;

alacsony frusztrációtűrés: akár már minimális ingerlés hatására is bekövetkezhetnek agresszív megnyilvánulások, felindultságból elkövetett ártó szándékú tettek, kegyetlenkedések – gyakran a családon belül;

képtelenség a megbánásra, a bűntudatra: nem tudja átérezni, hogy rossz cselekedeteivel milyen mértékben ártott áldozatának, nem érdeklik az okozott károk, sokszor még egy börtönbüntetés sem képes az antiszociális embert jobb belátásra téríteni.

Milyen az antiszociális ember? Hogyan ismerjük fel?

Sokan azt gondolják, hogy egy antiszociális ember képtelen normális emberi kapcsolatokat létesíteni, a társadalomtól teljes elzárkózottságban él – azonban ez egyáltalán nem igaz! Az antiszociális személy könnyen létesít kapcsolatot másokkal, sokszor karizmatikus, akár népszerű, sikeres emberről van szó, azonban emberi kapcsolatai felszínesek, gyakrabban rövid ideig tartanak, csak az antiszociális személy érdekei vezérlik – például munkahelyen való előrejutás, anyagi javak szerzése, önmaga szórakoztatása.

A kamaszkori szorongás árnyékában

A kamaszkor az emberi élet egyik legintenzívebb és legváltozatosabb időszaka. Ebben az életszakaszban a fiatalok nemcsak testi változásokon mennek keresztül, hanem jelentős lelki és társas átalakulásokon is. A gyermekkorból a felnőttkor felé vezető út sok bizonytalansággal, kérdéssel és új kihívással jár. Ezek a változások gyakran szorongást idéznek elő, amely a serdülők mindennapi életének természetes része lehet. A kamaszkori szorongás azonban különböző formákban jelenhet meg, és hatással lehet a fiatalok tanulmányaira, kapcsolataira és önértékelésére is.

A magabiztosság láthatatlan jelei – apró szokások, amelyekkel könnyebben hatunk másokra

Sokan úgy gondolják, hogy a magabiztosság elsősorban a hangos megszólalásról vagy a határozott kijelentésekről szól. Valójában azonban gyakran a finom, szinte észrevehetetlen viselkedési minták azok, amelyek meghatározzák, hogyan látnak minket mások.

A harag – amit érdemes elmondani a gyerekeknek erről

A harag egy természetes reakció már kisgyermekkorban is, érdemes a gyerekeket ezzel kapcsolatban terelgetni, hogy jól tudják kezelni a dühüket.

Miért jó, ha nevetünk? – avagy a nevetés élettani és pszichés jelentősége

Egy teljesen hétköznapi jelenség, ha nevetünk, pedig nagy a jelentősége mind az egészségünkre, mind a pszichés állapotunkra nézve.

Hogyan kezeljük a tehetetlenséget krízishelyzetekben?

Egy közeli hozzátartozónk szenvedése gyakran erősebb érzelmi reakciókat vált ki, mint amire előzetesen számítunk. Betegség, gyász vagy elhúzódó élethelyzeti válság idején a támogató személy is komoly lelki terheléssel találkozik. Ilyenkor mindkét oldalon megjelenik a tehetetlenség érzése. Hogyan lehet ezt az állapotot kezelni, és miként maradhatunk együttérzőek úgy, hogy közben saját egyensúlyunkat is megőrizzük?