Közeleg a nyár vége – hogyan élvezd ki?

Bár a napközbeni hőmérsékleteken még nemigen látszik, mégis érezzük és tudjuk, hogy az augusztus beköszöntével a nyár vége is vészesen közeleg. Hogyan élvezhetjük ki hát azt a hátralévő kis időt, amíg még sokáig van világos, és velünk van a szabadság érzése, ami legközelebb ennyire erősen csak jövő tavasszal érint meg minket ismét? Bemutatom a saját ötleteimet.

Ma reggel, miután háromnegyed hatkor lefőztem a kávémat, megfőztem a kisfiam kakaóját, és negyed hétkor kihúztam a sötétítő függönyt. Feltűnt, hogy a nap már nem olyan magasról süt, mint eddig, és mintha a sugarai is sokkal sárgásabbak lennének, nem annyira világítanak, mint ezt megelőzően. Persze, lehet, hogy megint sivatagi por van a levegőben, és az okozta ezt a jelenséget, mégis eszembe juttatta, hogy vészesen közeleg a nyár vége. Sokszor érzem azt ilyenkor, hogy egész évben a nyarat várom, az pedig egy szempillantás alatt elszáll, majd jön a karácsony, és januártól kezdve túl sokáig tart a sötét tél, amikor kevesebbet tudunk kint játszani az udvaron, és a fák is kopárak.

Az idei nyarat sok szempontból is kifejezetten érdekesnek találom, így biztosan felkerül a fejben számon tartott „kedvenc nyaraim” listára. Imádom, hogy néha nagyon meleg van, és nehéz kitartani a forróságban, hogy szinte ki sem lehet dugni az orrunkat napközben, csak hajnalban vagy késő este. Mellette nagyon kedvelem a hűvösebb napokat – kivéve, amikor az egynapos kiránduláson végig esik az eső, és nincs nálunk megfelelő öltözék. Továbbá nagyon szeretem a rendszeres záporokat, zivatarokat, amik sokszor éjszaka törnek ránk. Megelégedéssel tölt el, hogy látom, milyen üde utána a szomjas növényzet a kertünkben és a természetben egyaránt. Peckesen állnak a paradicsomok levelei, a kukorica széle nem pöndörödik össze a forró napsütéstől. Mintha minden résztvevő kicsit leengedne, megnyugodna, és bennem is hasonló érzést kelt az időjárásnak e változása.

De hogyan is élvezem én a nyár végét?

Esténként, miután a kisfiam elaludt, igyekszem még időt tölteni a kertben – még ha sötétben is – és élvezem, hogy olykor már fázni kezdek, miután az egész napos rohanás után kicsit leülök és megnyugszom. Hiszen az éjszakák már nem olyan melegek, mint a nyár közepén. Élvezem látni, ahogy a paradicsomok ugrásszerű növekedésbe és érésbe kezdenek. Szinte roskadoznak a sok terméstől. Az esti öntözésnél nemcsak ők, de én is feltöltődöm. Annál nagyobb élmény, amikor a gyermekem szedi le az érett (és sokszor a még éretlen, zöld) termést a növényről, és boldogan harap bele a napérlelte, igazi gyümölcsbe.
Igyekszem sokat olvasni.

A szabadban a könyveket bújni, nyáron könnyű regényeket olvasni eltérő érzést ad, mint ősszel vagy télen egy forró itallal a sarokban kuckózva ugyanezt tenni.
Hagyok időt a pihenésre. Habár régen a nyár a munka évszaka volt, mára ez teljesen megfordult, ahogyan mi is eléggé elfordultunk a természettől. Napjainkban a nyár a pihenésé, a szabadságé. Ilyenkor engedjük el igazán magunkat az egész éves hajtás után. Olykor igyekszem csak ülni, a világot szemlélni, hallgatni a madárcsicsergést, az autók zaját, a csendet. Ami éppen adott. Hiszen télen ezt úgysem fogom megtenni.

Ma este, amikor kimegyek majd a kertbe öntözni, ismét megcsodálom, ahogyan a lenyugvó nap sugarai nyárutót idézve más színekben pompáznak.