Komposztálás kezdőknek

A komposztálás egy olyan biológiai folyamat, amely következtében a szerves hulladékból, melléktermékekből humusz képződik. Házi készítésű komposzt a legjobb, és a legtermészetesebb humuszforrás. Ez pedig nagyon fontos, hogy a talaj minél inkább termékeny maradjon.

Aki kertészkedésre adja a fejét, az biztos szembesül egy idő után azzal a problémával, hogy javítani kellene a talaj minőségén. Ilyenkor már a tettek mezejére lép a komposztálással kapcsolatban. De miért olyan jó ez nekünk? Legegyszerűbb módon így készíthetünk saját tápanyagforrást a kertünk számára, amellett, hogy a növényeink tápanyaghoz jutnak, a talajunk termékenységét is javítja. Ez pedig egy forintunkba se kerül számunkra. Tehát milyen jó biznisz ez. Továbbá sokat tehetünk a környezetünkért is, mivel háztartási hulladékot és a kertünkben keletkezett növényi szemetet is újra tudjuk hasznosítani.

Ráadásul ezek a maradékok nem kerülnek az amúgy is túlterhelt hulladéklerakókba, és nem is égetik el. Az égetéshez képest jóval kevesebb a komposztálás során termelődő szén-dioxid mennyisége, több szén kerül vissza a földbe, kevesebb szén-dioxid a levegőbe, tehát a komposztálással csökkentjük a levegőszennyezést és az üvegházhatású gázok mértékét is. Ha lakásban lakunk, akkor sem kell lemondanunk erről a tevékenységről. Már ott is megoldható.

A legtöbben örülnek a környezettudatosságnak, illetve, hogy nem kell bajlódni a szeméttel, de köszönik szépen, még se vágnak bele. Ennek oka, hogy sokan úgy gondolják, ez a tevékenység büdös. Tudniillik, ez nem más, mint rothadó növényi részek. De biztos így van? Ha betartjuk a szabályokat (karbantartjuk és azokat dobjuk rá, amiket szabad), akkor kicsit sem szagos. Ha vegyes anyagokból készül a komposztdomb, tehát faág, fanyesedék is kerül bele, akkor a szellőzése megfelelően működik majd, aminek következtében rothadásnak és nem rohadásnak indul meg majd a szervesanyag. A domb összetételét bármikor tudjuk módosítani, ha látjuk, hogy nem megfelelően képződik a végtermékünk.

Hogyan komposztáljunk? Első lépésként, meg kell határozzuk a komposztálás helyét. Legideálisabb választás egy félárnyékos, száraz, egyenes hely. Így a biohulladékunk nem szárad ki, nem áztatja víz, tehát a legjobb körülmények között képződhet. A komposztáló megépítéséhez, rengeteg leírást találhatunk az interneten. Kezdőként, nem is kell egy hiperszuper művészi alkotást készítenünk, válasszunk inkább egyszerű kivitelezések közül. Néhány darab karóból, lécből, fából pár óra alatt összedobhatunk egy próbadarabot. Ha pedig nem értünk a barkácsoláshoz, akkor se keseredjünk el, mivel beszerezhetünk már kész darabokat.

Mit tehetek a komposztba? Ez a leggyakoribb kérdés, amikor valaki elkezdi végezni ezt a tevékenységet. Szinte végtelen dolog közül választhatunk, de azért oda kell figyelni, mivel vannak olyan anyagok, melyek soha nem kerülhetnek bele.

Két kategóriába sorolhatjuk a különböző anyagokat: zöld és barna, ami azt jelenti, hogy nitrogénben gazdag és szénben gazdag A zöldekre az jellemző, hogy többnyire magas nitrogéntartalmúak, sok nedvességet tartalmaznak, gyorsan lebomlanak és hőt adnak a halomnak. Ugyan zöldnek nevezzük őket, gyakorlatilag minden növényi anyag ide tartozik. Érdekesség, hogy a kávézacc barna színű, de nitrogénben gazdag, ezért komposztálási célból a zöldek közé tartozik.

A barna, vagyis magas széntartalommal rendelkeznek a fa eredetű anyagok. Avar, szalma, faágak, tojáshéj, faforgács, papír stb. A zöld és barna növényi maradványok 3:1 aránya legyen. A megfelelő komposztáláshoz nagyon ügyeljünk az arányokra. Ha a gyűjtőnk büdös és nedves, akkor adjunk még hozzá a barna anyagokból és csökkentsük a zöldek mennyiségét. Ha a gyűjtőedényünk tartalma nem bomlik le, akkor adjunk hozzá még néhány zöldet, forgassuk át és már meg is van oldva a probléma.

Vegyünk pár példát a komposztálható anyagokra. Gyümölcs maradékok (csutkák, héjak, levelek), minden, amit nem használunk fel. A citrusfélék héja is belekerülhet, azonban a héjon található gombaölőszerek lassítják a lebontásukat, ezért nem ajánlott nagy mennyiségben a komposztba kerülésük. Konyhai zöldhulladék egy az egyben mehet a dombra. Kávézacc, tojáshéj, teafilter. Az utóbbival vigyázni kell, ugyanis, egy jelentős része műanyagból készül. Emiatt külön meg kell vizsgálni, hogy a komposztba csak kizárólag nem műanyagból készült teafilterek, tea maradványait tehetünk. Avar, gyomok, fahulladékok, szobanövények, sövény. Természetesen ezek, mind vegyszer és festék mentesen.

Tilos a biohulladékhoz adni, ami vegyszert tartalmaz, műanyagot, üveget, fémet,olajat, zsírt, főt ételmaradékot, nyers húst, cigarettacsikket, stb. Ezek nem bomlanak le. Tehát mielőtt az összetevőt a tárolóba helyeznénk, nézzünk utána, hogy újrahasznosítható-e ilyen módon a termék.

Ügyeljünk a komposzt nedvességtartalmára. Ne legyen túl vizes mivel, akkor rohadni fog, de túl száraz se,mert akkor szinte megállnak a folyamatok. A tevékenység hő kibocsájtással járó, ami nem egységesen történik a komposztunkban. Emiatt időszakosan át kell forgatni a komposztáló láda tartalmát. Illetve nincs másra szükségünk csak a türelmünkre. A jó komposzt közel 1 éves folyamat, de a diólevél esetében ez akár másfél év is lehet.

Nagyné Kohajda Wentholin Loretta