A megmondási kényszer létezik és ilyen hatással van az emberi kapcsolatokra

Van olyan ismerősöd, akinek folyamatos megmondási kényszere van, vagyis úton-útfélen embereket szembesít véleményével? Ugye, milyen fárasztó sokszor ezt hallgatni? A megmondási kényszer egy létező jelenség és sokszor nem egyszerű az élet egy ilyen ember oldalán.

„Én csak segíteni szeretnék!”

Azok az emberek, akik megmondási kényszerrel rendelkeznek, gyakran bújnak az „én csak jót akarok”, vagy „én csak segíteni szeretnék” mondatok mögé. A segítség mindig jól jön, de főleg akkor, ha valaki kéri. Máskülönben könnyen tűnhet tolakodónak a segítő fél. Vannak esetek, amikor tényleg jót akar az illető, miközben nem veszi észre magát, és ez előszobája rengeteg kellemetlen szituációnak.

No, de mikor érez valaki ennyi közlési kényszert?

Egy fokkal könnyíthetünk saját életünkön (főleg, ha egy közeli szerettünk lóg a nyakunkon folyamatosan), ha megpróbáljuk megérteni a másik oldalt. Sokszor ez az empatikus hozzáállás segít véget vetni a két fél között lévő feszültségnek. Érdemes megvizsgálnod, hogy vajon miért akar valaki folyamatosan kéretlen tanácsokkal ellátni, vagy csak számodra érdektelen véleményével bombázni. Talán nála nincs rendben valami és így próbálja elterelni figyelmét otthoni problémáiról.

Az elterelés egy jó trükk az agynak, mert amíg el van foglalva valamivel, kevésbé érez kényszert az igazán fontos dolgok megoldására.

Ez mind szép és jó, viszont ezzel a viselkedéssel nem csak magának árt az illető, de mások életében is komoly kellemetlenségeket okozhat. Az sem ritka eset, mikor valaki megmentőt játszik. Például úgy érzi, hogy valaki számára fontos személyt (ez lehet akár saját maga is) nem sikerült megmentenie. Ezért elhatározza, hogy mindenki mást megment a környezetében, ezzel is kompenzálva korábbi bukását.

Érzelmileg felfokozott helyzetekben nehéz elővenni az empatikus énünket, miközben leginkább az jönne ki a szánkon, hogy „miért szólsz bele folyamatosan az életembe?”, de egy jól ütemezett, együttérző mondat nem csak neked, de neki is sorsfordító lehet.

Mondd el, hogy köszönöd szépen a tanácsokat, véleményeket, de te pontosan tudod, hogy mi a jó számodra. Tedd hozzá, hogy még ha tévedsz is, szeretnéd a saját utadat járni. Lehet, hogy elsőre nem megy át az üzenet, de egy idő után nem tudnak a kedves, empatikus viselkedéssel mit kezdeni a megmondási kényszerrel küzdő emberek.

Magadra ismertél?

Természetesen attól még, hogy valakiben ennyi közlési kényszer él, nem jelenti, hogy rosszindulatú, tolakodó lenne az illető. Ne ijedj meg, ha esetleg magadra ismertél olvasás közben. Sokszor tényleg nagyfokú szeretet áll a háttérben. Vegyünk csak egy édesanyát, aki folyamatosan beleszól már felnőtt gyereke életébe úgy, hogy senki nem kérdezte. Nyilván ő is jót akar gyerekének, de lehet, hogy egyébként a gyerek semmit nem csinál rosszul, csak másképp éli az életét, mint azt édesanyja tenné.

Miután ez megtörtént, de a változtatás nem, érdemes bevetni a korábban említett kedves mondatokat és esetleg feltenni a kérdést, hogy miért érez az illető folyamatos közlési kényszert? Elsőre nem fogja érteni miről beszélsz, de egy idő után, többszöri szembesítés után, mindenkinek szembe kell néznie önmagával.

Abban az esetben, ha téged szembesítenek hasonlóval, próbálj meg felháborodás helyett inkább elgondolkozni, hogy miért érzed fontosságát mások folyamatos segítésének, megmentésének. Lehet, hogy most elsősorban nem ők várnák tőled a legnagyobb segítséget, hanem te, saját magadtól.