Menü
  • Elme és lélek
  • Partnerhez való túlzott ragaszkodás

Partnerhez való túlzott ragaszkodás

A partnerhez való túlzott ragaszkodás leggyakrabban a kapcsolat létrejötte után szokott nehézséget okozni. A párkapcsolat fejlődésének első szakaszát szimbiózisnak nevezzük.

Ekkor a pár érzelmeitől, vágyaitól fűtve szinte összeolvad, nem létezik „te” és „én”, csak a közös „mi”. Ilyenkor feltételek nélkül elfogadják a másikat, nincsenek egyéni különbségeik, az egymás iránti érzelmek elfedik őket. Ezt a differenciálódás szakasza követi, amikor előtérbe kerülnek az egyéni különbségek, az eltérő vélemények. Ezt a hétköznapi nyelvben összecsiszolódásnak nevezzük.

A partnerhez való túlzott ragaszkodás több okból is létrejöhet:

a pár két tagja eltérő szakaszban van; egyikük még a szimbiózisra vágyik, míg a másik differenciálódni, tudatos módon szeretné összehangolni a kapcsolatot,

a ragaszkodó fél nem szeretne kilépni a szimbiózisból, ahol feltétel nélkül elfogadják,

még nem alakult ki a feltétlen bizalom a másik felé, ezért csak a másik fél közelében tudja aggodalmát, bizonytalanságát enyhíteni,

attól való félelem, hogy elhagyják, ha érzelmileg távolabb kerülnek tőle,

rossz családi, koragyerekkori tapasztalatok az elfogadásról.

Azok a személyek, akik túlzottan ragaszkodnak partnerükhöz, sokszor úgy tudják enyhíteni az elhagyástól való félelmüket, ha mindig partnerük közelében vannak, vagy ha mégis távolabb kényszerülnek tőle, úgy érzik a másik ezt azzal a szándékkal teszi, hogy már nem szereti őket.

A túlzott összefonódás félelmet és ellenállást válthat ki a partnerből, mert attól tart elveszíti önmagát, saját céljait, vágyait. Ilyenkor a párkapcsolati működés úgy alakul, hogy a ragaszkodó fél egyre több időt akar tölteni párjával, aki ezt túlzottnak érzi, ezért a megpróbál eltávolodni (pl. baráti találkozások, gyakoribb családlátogatás…stb.). Ez azonban csak tovább növeli félelmét a ragaszkodó párnak, aki ettől még inkább közel akar maradni. Ez az ördögi kör aztán gyakran a kapcsolat ellehetetlenüléséhez és felbomlásához vezet.

A párterápia során legfőképpen a pár egyéni igényeinek felszínre segítése a cél úgy, hogy azt ne érezze sértésnek a másik fél. Ezek mentén legtöbbször előkerülnek olyan hiedelmek, amelyek befolyásolják az illető viselkedését, noha alaptalanok.

Amennyiben ezek a rejtett félelmek hosszú időn át irányítják a párkapcsolat működését, úgy az nehézkessé, görcsössé, feszültté válhat, míg végül a két fél elvárásával ér véget.

  • A rovat további cikkei

Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?

A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.

„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?

Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.

Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás

Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?

Zsarnok szülők: amikor a szeretetet túlzott kontroll váltja fel

A szülők elsődleges feladata, hogy biztonságot, szeretetet és útmutatást nyújtsanak gyermekük számára. Előfordulhat azonban, hogy a nevelés során a szabályok és az irányítás túlzott mértéket öltenek. Ilyenkor beszélhetünk zsarnoki vagy túlkontrolláló szülői viselkedésről. Ez nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy olyan nevelési stílus leírása, amelyben a szülő túlzott ellenőrzést gyakorol a gyermek felett, kevés teret hagyva az önállóságnak és a saját döntéseknek.

Dezorganizált kötődés: amikor egyszerre vágyunk a közelségre és félünk tőle

A dezorganizált kötődés az egyik legösszetettebb kötődési mintázat, amely jelentős hatással lehet az emberi kapcsolatokra és az érzelmi működésre. Jellemzője, hogy az érintett egyszerre vágyik a közelségre, biztonságra és szeretetre, ugyanakkor fél is az intimitástól, ezért viselkedése gyakran ellentmondásosnak tűnhet. Fontos hangsúlyozni, hogy a dezorganizált kötődés nem személyiségjegy vagy végleges állapot, hanem egy olyan kötődési minta, amely megfelelő önismerettel és szakmai segítséggel idővel változhat.