Menü

A színlátás zavarai

Tulajdonképpen a színvakság és a színtévesztés is azt jelenti, hogy az illető képtelen különbséget tenni adott színek között, azonban a színvakság minden színre vonatkozik, tehát egyfajta „fekete-fehér” képhez hasonló, amit a páciens lát, míg a színtévesztés egy-egy színpárra vonatkozik, mint például a piros-zöld vagy a kék-sárga színpár.

A színlátás zavarai mögött számos ok húzódhat meg, ám ezek szinte mind genetikai eredetűek, tehát öröklött tulajdonságról van szó. Előfordulhat persze, hogy valamilyen baleset, erős UV sugárzás vagy fizikális behatás eredményeképp sérül a szem, így pedig a színlátás. A színlátásért felelős gének egy része az X kromoszómán helyezkedik el, így a férfiak között nagyobb százalékban találunk színtévesztőket, mint a nők között, akiknek a kettő X kromoszómája közül, ha csak az egyik hordoz hibás gént a színlátással kapcsolatban, akkor sem befolyásolja a színek felismerését. Ezt a gént persze ettől függetlenül ő is tovább örökítheti, ami egy színtévesztő apával kombinálva színtévesztő lánygyermeket is eredményezhet. A férfiak nagyjából 8 százaléka, míg a nők nagyjából 2 százaléka színtévesztő.

A színlátási zavaroknak három fő típusát különböztetjük meg. Ezek a monokromázia, másnéven színvakság, a dikromázia, másnéven színtévesztés, valamint az anomáliás trikromázia, ami tulajdonképpen kevésbé érzékeny színlátást jelent.

A színtévesztés, vagyis a dikromázia is több altípusból áll, ezek közül az egyik a jól ismert piros-zöld színtévesztés. Azok tartoznak ide, akik protanópok, vagyis akiknél a piros szín észlelése sérült, illetve akik deuteranópok, azaz akiknél a zöld szín észlelése sérült. Ezek az emberek nem tudnak különbséget tenni a piros, a sárga, a narancssárga és a zöld színek között.

Egy másik, bár ritkább színtévesztési altípus a tritanópia, mely esetben a kék szín érzékelése sérült, így azok, akik ezt örökölték, a kék és a sárga színek között képtelenek különbséget tenni. Érdekesség, hogy a színtévesztés ezen formája nem nemhez kötött, illetve mindent piros és zöld árnyalatban látnak.

A monokromázia, vagyis a színvakság egy olyan állapot, amikor egyáltalán nem látunk színeket, kizárólag a fény erősségét érzékeljük. Ennek is két típusa ismert, az egyik a pálcika monokromázia, a másik pedig a csap monokromázia. Az előbbinél egyáltalán nincsenek működő csapsejtek a retinában, valamint a színvakság mellett a látásélesség is sérült. Az utóbbi eset az általános értelemben vett színvakság, mely esetben egyfajta csap található a retinában, tehát színeket egyáltalán nem érzékel az illető, azonban nappali fényviszonyok között a látás élessége ugyanolyan jó, mint egy egészséges ember esetében.

Talán nem gondolnánk, de a színtévesztés valójában akár előnyös is lehet. A színtévesztési próbák azt igazolták, hogy a színtévesztők más mintákat látnak ugyanabban a képben, mint azok, akik a színeket meg tudják különböztetni. Talán ennek köszönhető az, amit a második világháborúban felfedeztek: azok a légifelvételeket elemző csapatok, amelyek tagjai közt színtévesztő is szerepelt, több információt tudtak kinyerni a felvételekből.

Porfíria,  a test rejtett zavara

A porfíria egy ritka, de annál érdekesebb betegségcsoport, amely az emberi szervezet egyik alapvető működéséhez, a hemképzéshez kapcsolódik. A hem a vörösvértestek fontos alkotóeleme, amely az oxigén szállításáért felelős. Amikor ennek az anyagnak a képződése valamilyen enzimhiba miatt zavart szenved, különféle porfirinek halmozódnak fel a szervezetben, amelyek számos tünetet okozhatnak.

Végtagzsibbadás és B-vitaminhiány: az egyoldalú táplálkozás rejtett következményei

A végtagzsibbadás sokak számára ismerős, mégis gyakran félvállról vett tünet. Időszakos bizsergés, érzéketlenség vagy „hangyamászás” a kézben vagy lábban legtöbbször ártalmatlannak tűnik, azonban tartós fennállása komolyabb problémákra is utalhat.

Mire figyeljünk sampon választáskor?

Ahogy bőrünket, úgy hajunkat is illik tisztán tartanunk, de nem mindegy, hogy azt milyen samponnal tesszük.

Az emberi ökoszisztéma törékeny egyensúlya: A diszbiózis

Az emberi test nem egy elkülönült sziget, hanem egy bonyolult és nyüzsgő ökoszisztéma, ahol több billió mikroorganizmus él velünk szimbiózisban. Ennek a belső világnak, a mikrobiomnak a központja a bélrendszer, ahol a baktériumok, gombák és vírusok finom egyensúlya határozza meg nemcsak az emésztésünk hatékonyságát, hanem immunrendszerünk állapotát és mentális közérzetünket is.

Láz a sebben: Amikor a testünk vészharangja megszólal

A történelem során kevés dologtól rettegtek annyira a kórházak folyosóin, mint a sebláztól. Ez a kifejezés ma már talán régimódinak tűnik, de a mögötte rejlő biológiai háború ugyanolyan esélyekkel zajlik, mint évszázadokkal ezelőtt. A sebláz nem csupán egy megemelkedett testhőmérsékletet jelent; ez a szervezet utolsó védvonala a láthatatlan, mikroszkopikus betolakodók ellen, amelyek a bőrünkön keletkezett legkisebb rést is kihasználják a támadásra.