Egy bántalmazó kapcsolat árnyékában

A párkapcsolati erőszak az egyik legsúlyosabb probléma ma Magyarországon, és kívülállókban mindig felmerül a kérdés, hogy az áldozat vajon miért nem vette észre korábban, hogy valójában milyen az a kapcsolat, amelyben él.

Nem tudsz nélkülem élni? Menj el pszichológushoz!

Megvan az a hősszerelmes típus (többnyire férfi), aki grandiózus gesztusokkal és nagy szavakkal igyekszik elcsábítani? Ha odafigyelsz kicsit, a nyelv szépen kifejezi a szerelembe burkolt erőszakot: az ilyen ember meghódítja a másikat (a történelemben gyilkolással járó területszerzés), vagy az érzéseivel bombázza. Gyakori bántalmazó, narcisztikus karaktereknél, akik pár találkozás után azt hajtogatják, hogy tökéletes vagy (nem is ismer), össze kellene költöznötök (mire fel?), vagy hogy ő nem tud nélküled élni.

Ha valaki ilyet mondana nekem, nem a romantikus érzéseimet korbácsolná fel (ha már az agresszív kifejezéseknél tartunk), hanem rögtön arra gondolnék, hogy haver, ez súlyos probléma, szakemberhez kellene fordulnod, mert autonóm lényként nagyon törékeny vagy. Az életképtelenségig lemenő kölcsönös függés még a mély, elkötelezett emberi kapcsolatokban sem szerencsés, nemhogy pár hetes ismeretségek esetén.

Ha valaki azzal indítana, hogy rögtön megaláz, elveszi a pénzedet, felpofoz, eltilt a szeretteidtől, stb., valószínűleg hamar kihívnád rá a rendőrséget és többet az életben nem találkoznál vele. A párkapcsolati erőszakban pont az a nehéz, hogy az ilyen típusú viselkedésekre már csak jóval azután kerül sor, hogy az elkövető érzelmileg behálózta az áldozatát, gazdaságilag az uralma alá vonta, különböző manipulációs eszközökkel megfosztotta a józan ítélőképességétől. Ahhoz, hogy ezt elérje, olyan jelzéseket küld, amelyek egy részét megtévesztő módon szerelemként, szenvedélyként is lehet értelmezni.

Mereven elkülöníti a nemi szerepeket

Úgy gondolja, hogy a férfi feladata a család eltartása, a pénzkeresés, a nő viszont, még ha dolgozik is, azért jobban ért a gyerekekhez, így otthon a helye. A nemek közti egyenlőtlenségeket bagatellizálja, nem létezőnek tartja (hisz már a nők is szavazhatnak). A kényelmetlenségig menően udvarias, olyan dolgokat is szertartásosan megtesz a nő helyett, amikre a nő maga is képes volna (például kocsiajtó kinyitása). Hajlamos infantilizálni a partnerét, túlóvni, a nevében beszélni stb.

Térfoglaló

Sajnos ez sok olyan férfira is jellemző, akikből nem lesz bántalmazó. Egyfajta feljogosítottságérzést, előjogokra való vakságot mindenképp jelez ez a viselkedés. Rengeteg mindenben megnyilvánulhat. Lehet térbeli terjeszkedés, például amikor a másik folyton a székedre pakolja a kezét-lábát, elterpeszkedik az ülésen, kanapén, úgy, hogy neked nem jut hely, vagy szanaszét hagyja a cuccait. Beszélgetések során nem hagy szóhoz jutni, állandóan saját magáról vagy az őt érdeklő témákról löki a sódert, egyáltalán nem vagy csak ritkán tesz fel kérdéseket neked.

Kierőszakolja az intimitást. Ha a másiknak nincs kedve szexelni vele, teljesen megsértődik. Vigasztalhatatlan lesz, így legközelebb a partnere inkább belemegy a szexbe, csak ne legyen veszekedés miatta. Ha másra figyel a partner, az illető duzzogni kezd. Neki persze lehetnek halaszthatatlan teendői, bármennyit telefonálhat a társas együttlétek alatt, bármikor hívhat vendégeket, a másik viszont nem teheti meg ugyanezt, a teljes idejét, figyelmét neki kell szentelnie.

Kontrollál

A másik irányítása eleinte apróságokkal kezdődik. Milyen ruha van rajtad? Milyen ételeket eszel? Kinél van a távirányító? Ki vezeti az autót? Ha ezekben fel sem merül kölcsönösség, akkor könnyen átterjedhet az irányítás további területekre is. Például arra, hogy a partner kikkel találkozik, mire költi a pénzét, van-e szabadideje, dolgozhat-e stb. Az is intő jel, ha a bántalmazó váratlan helyzetekben felbukkan. Meglepetésnek, kedvességnek állítja be, hogy bejárkál a munkahelyedre, utánad megy a boltba vagy beköszön a szüleidhez. Ám ezek gyakran inkább szúrópróbaszerű ellenőrzések, csekkolja, hogy kivel vagy, mit csinálsz.

Ellentmondásokba keveredik

Előfordul, hogy nem tartja be az ígéreteit? Sőt, egyenesen letagadja, hogy valaha mondott volna ilyet? Különbség van a szavai és a tettei között? Teljesen máshogy viselkedik társaságban és akkor, ha kettesben vagytok? Semmiért nem vállal felelősséget, mindenért másokat hibáztat? Személyes sértésnek veszi, ha valamiről más a véleményed?

Ha ilyesmiket tapasztalsz, jó eséllyel vagy egy éretlen személyiségű emberrel van dolgod, vagy már most szándékos manipulációnak vagy kitéve. Ne hagyd, hogy összezavarjon, őrizd meg az ítélőképességedet!