Fehérrépa-nem csak a húslevesbe

A fehérrépa igazi európai csemege. Mifelénk a petrezselyem gyökere nélkül elképzelhetetlen a húsleves, nem létezik vadas mártás és még igen sok ételünk megkívánja ezt az alapzöldséget.

A fehérrépa viszonylag szép történelemmel bír, de nem alanyi jogon. A föld feletti bokrétájának - a petrezselyemnek - köszönhető szinte minden beszámoló, hiedelem, a gyökeret önmagáért csak pár száz éve szereti a világ.

Nagy valószínűséggel a vadpetrezselyem őshazája Szardínia szigete, illetve a Földközi-tenger dél-európai része lehetett. Annyi bizonyos, hogy az ókori Görögországban már ismert és igen hírhedt növény volt a petrezselyem, amelyet valamilyen oknál fogva a halállal kötöttek össze. Ha az ókori görögök valakinek a háta mögött halkan összesúgva azt mondták: „Hát ennek petrezselyemre lesz szüksége.”, akkor az illető már jó eséllyel fél lábbal a sírban volt. Rossz híre ellenére a petrezselyem gyógynövényként és afrodiziákumként is szerepelt az ókori görögök hétköznapjaiban.

A petrezselyem tányérra kerülése az ókori rómaiaknak köszönhető. Ők voltak azok, akik először bátorkodtak az ízéért használni ezt a gyógynövényt. Plinius már nem csak mint gyógynövényről számol be a petrezselyemről, hanem az ízét is méltatja, s megjegyzi, hogy a petrezselyem népszerű ízesítője szószoknak, leveseknek.

Angliában szintén ambivalens érzéseket tápláltak a petrezselyem iránt. Egyrészt itt is a halál metaforája volt (walesi petrezselyemnek nevezték az akasztófa kötelét), másrészt a Tudorok alatt a kopaszság elleni küzdelemben próbálják hasznát venni. A XVII. században Nicholas Culpepper angol botanikus, gyógynövényszakértő meg is emlékezik a petrezselyem jótékony tulajdonságairól, s egy évszázaddal később - a petrezselyem mellett - lassanként szóba kerül a petrezselyemgyökér is.

A fehérrépa C- és K-vitamint, rezet, jódot és vasat tartalmaz, viszonylag magas a nátrium, folsav, kálium, kalcium, foszfor, fehérje tartalma, valamint nagyobb mennyiségű rost is található benne. A fehérrépát emésztési zavarokra, puffadásra, görcsoldásra is használhatjuk. A fehérrépa és a petrezselyem is vízhajtó, vér- és májtisztító tulajdonságokkal bír. A szárított gyökeret és a növényből készített illóolajat az indiai ajurvédikus gyógyítás is használja.

Fehérrépa a konyhában

A fehérrépa vásárlásakor figyeljük oda, hogy csak friss, zöld levélzetű gyökeret válasszunk. Ha levél nélkül vesszük a répát, figyeljünk rá, hogy a zöldség ne legyen fonnyadt vagy puha, ne legyenek rajta barnulásra hajlamos foltok. Csak a halvány krémszínű, kemény, tömör húsú zöldséget vegyünk meg. Közepesnél nagyobbat ne válasszunk, mert fás lehet. Ha levélzettel együtt vesszük meg a répát és viszonylag hamar fel szeretnénk használni, akkor ne vágjuk le a leveleit. Ellenben ha hosszabb idő fog eltelni a felhasználásig, akkor érdemes a leveleket levágni, vízbe állítani, a répát pedig betenni a hűtőbe.

A fehérrépa fontos zöldsége a téli és tavaszi európai konyhának. A közép- és kelet-európai régióban szinte elképzelhetetlenek a levesek a fehérrépa nélkül. A répából azonban nem csak a levesbe tehetünk, hanem süthetjük, párolhatjuk, pürésíthetjük is. A megpárolt, majd összetört fehérrépa kis tejszínnel megbolondítva tökéletes köret, ha alaplével hígabbra vesszük, akkor már krémlevesként is megállja a helyét, sőt akár mártást is készíthetünk belőle. A fehérrépához jól passzol a krumpli, a sárgarépa, a formájában hasonló paszternák, a zeller, a cékla és hagyma is.

A levélzetét előszeretettel használja – az európain kívül – a közel-keleti, ázsiai és az amerikai konyha is. Általában saláták, levesek, szószok, húsok, raguk ízesítésére, dekorálására szolgál.