Menü

Kik a helikopter- és fűnyíró szülők?

A helikopter szülőség fogalmával talán már többen is találkozhattunk. A fűnyíró szülő tulajdonképpen ennek csak egy továbbfejlesztett változata, amely nemrégiben került be a köztudatba. Míg a helikopterszülőség csak egyfajta túlgondoskodást jelent, addig a fűnyíró szülők azon emberek, akik a gyerekük útja elöl szó szerint minden akadályt elhárítanak, akár mások kárára is. Az írásban arra kaphatunk választ, hogy mi motiválja ezen szülőket? Valamint, hogy hogyan árthatnak ezzel gyereküknek.

Mi a különbség a két típus között?

A helikopter szülők tulajdonképpen azon szülők, akik folyamatosan a gyermek mellett akarnak lenni, és egyfajta “túlgondoskodásba” esnek bele. Ezen szülők állandóan ellenőrzik a gyereküket a folyamatos jelenlétükkel és közbeavatkozásukkal. Egyértelmű, hogy a gyermekek problémáit különösen kiskorukban a szülőknek kell megoldani legyenek azok különböző adminisztratív dolgok, vagy éppen az iskolai házi feladat. Azonban a helikopter szülők minden problémát magukra vállalnak és teljesen tehermentesíteni akarják a gyermeküket. Ezáltal viszont a gyermekekben nem alakul ki egy megfelelő tenni akarás, vagy éppen stresszfaktor amikor el akarnak majd valamit érni az életben felnőttként.

A fűnyíró szülők pedig a helikopter szülők továbbfejlesztett változatát jelentik. Ők nemcsak, hogy folyamatos “túlgondoskodásba” esnek, hanem minden problémát, akár komoly konfliktusok árán is el akarnak tüntetni a gyermekük útjából. Ők azok akik képesek az osztályfőnököt hibáztatni ha valami sérelem éri a gyereküket, vagy éppen a gyermek háziorvosánál hangosan elégedetlenkedni ha sokat kell várni. Értelemszerűen ezen szülők csak a legjobbak akarják a gyermeküknek, azonban ezzel a fajta túlgondoskodással rengeteg ártanak önmaguknak, és adott esetben más embereknek is. Azzal, hogy a fűnyíró szülők egyfajta “tankként” akarják eltörölni a gyermekük útjából a felmerülő problémákat rengeteget ártanak a gyermekük jellemfejlődésében is. Számukra a legfontosabb, hogy a gyermekük elérje az általuk kitűzött célt, és ennek érdekében minden nehézséget megoldanak a gyerek helyett, akár még a gyerekkor után is.

Fűnyíró szülők, avagy helikopter szülők 2.0.

A fűnyíró szülő az, aki felhívja a tanárt akár este is ha úgy érzi, hogy igazságtalanság történt a gyerekével. Nem engedi, hogy a gyerekét bármilyen visszautasítás vagy kudarc érje, amivel csak azt éri el, hogy a gyereknek nem lesz érzelmi eszköztára arra, hogy hogyan kezelje az életben a negatív élményeket: magányt, unalmat vagy szorongást. Ha egyszerűen akarjuk értelmezni, akkor ezek az emberek azok, akik nem fogadnak el nemleges válaszokat senkitől sem az életben.

A fűnyíró szülő ha a gyereknek bármilyen problémája akad, akkor igyekszik gyorsan megoldani a helyzetet – gyakran még azelőtt, hogy a gyerek egyáltalán észlelné a problémát–. Míg például egy “helikopter szülő” csak egy erős irányt akar mutatni a gyermekének, addig a “fűnyíró szülő” igazából már mindent tökéletesre akar kialakítani a gyermekének kicsiként, és utána idősebb korában. Ezáltal sokszor nem alakul ki jó problémamegoldó készség a gyermekeknél. Valamint felnőttként ezek a gyermekek sokszor túlságosan is döntésképtelenek lesznek, egyfajta túlzott függés alakul ki bennük a szüleikhez.

Érdekesség, hogy a fűnyíró szülők (ahogy ez már valamelyest a kifejezésből is kitalálható) általában jómódú, vagy legalábbis stabil körülmények között élő emberek. Ezen szülők nagy része egyetemet végzett, és nyilván látja azt, hogy oktatással és tanulással lehet karriert építeni. Ők legtöbbször már egy jómódú és stabil környezetet alakítottak ki maguk köré, amelybe igazából már megtervezetten fognak gyermeket vállalni is. Emiatt viszont a szülők egy része a komoly konfliktushelyzeteket sem kerüli el, hogy biztosítsák a gyermekük számára mindig azt amit szeretnének.

A túlgondoskodás legnagyobb veszélye a passzivitás

A fűnyíró szülők gondoskodásának nem az a legnagyobb veszélye, hogy a gyermek elkényeztetett lesz. Hanem sokkal inkább az, hogy a gyermek nem tanulja meg azt, hogy hogyan kell egy-egy problémához felnőni, és elveszik belőlük a szorgalom és a kitartás valamilyen cél elérése érdekében. Ezen gyermekek sokszor csak passzívan, úgymond “nézőként” reagálnak egy-egy helyzetre. Felnőttként pedig sokszor döntésképtelenek lesznek, nem tudnak egy-egy helyzetben tényleges döntést hozni és folyamatosan csak háttérbe szorulnak a különböző interakciókban.

Valamint az ilyen gyermekek felnőttként is függni fognak a szülőktől. Legtöbbször ez a fajta gondoskodás nem szűnik meg a kamaszkor végére, hanem akár már akkor velük marad, mikor a gyerekük dolgozni kezd. Az anyukák ilyenkor is összekészítik a ruhájukat, főznek a családra, akár a munkahelyi dolgok elintézésében is segítenek, emellett viszont túlságosan is próbálják irányítani a már felnőtt gyerek mindennapjait.

Összességében a gyermekeknek tapasztalatra lenne szüksége, és a megfelelő egyensúly felismerése szülőként nagyon fontos, viszont nagyon nehéz is. Ugyanis a helikopter, vagy a fűnyíró szülőség nem egy pillanat alatt alakul ki, hanem egy sokkal hosszabb, akár évekig tartó folyamat eredménye. Ilyenkor a szülők folyamatosan kerülnek olyan helyzetbe, hogy mindent ők oldanak meg a gyermekük helyett. Emellett minden gyermek tapasztalás útján tanulja meg, hogy bizonyos dolgokért küzdeni, tenni kell. Viszont ez a folyamat manapság már egyre kevésbé érződik, ugyanis a szülők többsége mindent megad a gyermekeknek, és minden szülő arra törekszik, hogy a gyermekeinek a legjobb legyen. Azonban ha minden akadályt akár erővel is eltávolítunk a gyermekünk elől, akkor az a gyerek felnőttként könnyedén boldogtalanná és döntésképtelenné válhat.

Április 2. Az autizmus világnapja

Április 2-a világszerte az autizmus világnapja, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet az autizmus spektrumzavarral élő emberek helyzetére, elfogadására és támogatására. Ez a nap nemcsak az érintettekről szól, hanem a családtagokról, pedagógusokról és szakemberekről is, akik nap mint nap azon dolgoznak, hogy az autista emberek teljesebb életet élhessenek.

Amikor éjjel ugat a köhögés

Háromgyerekes anyukaként azt hittem, már minden gyerekbetegséget láttam. Aztán emlékszem egyik éjszaka a középső fiam furcsa, ugató köhögésre ébredt. Az a jellegzetes hang azonnal megijesztett. Akkor találkoztam először a kruppal – és azóta sajnos nem egyszer.

A nonverbális jelek pszichológiája a randevúkon

A párkeresés és az ismerkedés folyamatában gyakran hangoztatjuk, hogy az első benyomás döntő jelentőségű, ám azt kevesebben tudatosítják, hogy ez a benyomás ritkán a kimondott szavakon alapul. Bizonyos kontextusokban akár 90 százaléka is – nem verbális csatornákon zajlik. Egy randevún a testbeszéd, a tekintet iránya, a hangszín és a gesztusok egy olyan „néma nyelvet” beszélnek, amely gyakran sokkal őszintébb és árulkodóbb, mint bármilyen gondosan megfogalmazott, tudatosan kontrollált mondat.

Mit tehet a család, ha túlságosan érzékeny a gyerek?

Sok szülő tapasztalja, hogy gyermeke az átlagnál érzékenyebben reagál a világ történéseire. Egy hangos szó, egy kritika vagy akár egy apró kudarc is mély nyomot hagy benne. Fontos megérteni, hogy az érzékenység önmagában nem probléma, hanem egy veleszületett temperamentumjegy, amely megfelelő támogatással erősséggé is válhat.

Miért fontos a gyerekeknek az ebéd utáni alvás?

Három gyerek mellett az ember gyorsan megtanulja, hogy vannak dolgok, amik nem egyszerűen „hasznosak”, hanem konkrétan a túlélés zálogai. Nálunk az ebéd utáni alvás pontosan ilyen. Persze, mielőtt anyuka lettem, én is azok közé tartoztam, akik azt gondolták: ha egy gyerek nem akar aludni, hát nem alszik. A valóság viszont egészen mást mutatott.