Ezerféle, sokszínű és hétpecsétes titkainkról

Titkai mindenkinek vannak. Titkolhatunk egy kapcsolatot, hazugságot, valamilyen rosszul elsült anyagi kiadást, ezernyi döntést, meg megszámolni sem lehet, még mennyi mindent. A titkainkban felnőttként és gyerekként is egy közös van, a félelem attól, hogy kiderül és azáltal az emberek más szemmel néznek majd ránk, ítélkeznek felettünk, esetleg kiközösítenek.

Az bizonyos, hogy a titkok az emberi élet velejárói. A titkolózás hatással van a közérzetünkre és mindennapjainkra, emellett hatással van a mentális, lelki, de adott esetben a fizikai állapotunkra is. A legtöbb elmélet szerint egy ember egy pillanatban megközelítőleg egy tucatnyi titkot őriz, amelyek okai a legkülönfélébbek. Másrészt titkaink között is van különbség, van, ami csak vicces, kellemetlen. Azonban van olyan, amely egyértelműen negatív fényben tüntetne fel bennünket, adott esetben büntetést kapnánk érte.

Gyermekként, vagy tinédzserként sokszor a szülők elől titkolunk el valamit legyen az egy kapcsolat, dohányzás, vagy bármi egyéb. Ezek a titkok előbb-utóbb mindig kiderülnek, vagy bevallja az illető egy idő után, vagy elszólások következtében, rosszabb esetben pedig a szülő veszi észre, és leplezi le a titkot. Ha egy tinédzser nem beszélhet nyíltan a szüleinek a problémáiról, titkairól, akkor a titkolózás veszélyes is lehet. Könnyen eluralkodhatnak a negatív gondolatok, kialakulhat depresszió, és a titkok őrzése sokkal károsabb lehet, mint a titkok leleplezése.

A titkok mögött ott a rossz

Titkaink és általánosságban a titkok legtöbbször valami negatív dolgot akarnak elrejteni, legyen az személyes trauma, bántalmazás, családi problémák. Valamint olyan kisebb problémák, mint például a dohányzás, alkoholfogyasztás. Azonban titkaink mögött pozitív dolgok is állhatnak, elég csak arra gondolni mikor egy családtagnak akarunk születésnapi ajándékot venni és minden erővel azon vagyunk, hogy elrejtsük előle. Ezek a titkok pedig kapcsolatot is teremthetnek emberek között, befolyásolják a másik megítélését, valamint negatív érzelmeket is kiválthatnak egy kapcsolatban.

Az elszólástól való félelem

A titkok minden nap velünk vannak, ugyanis sok energiát ölünk abba, hogy ne felejtsük el őket, hiszen az az igazi titok, amire már mi magunk sem emlékszünk. Viszont leginkább azért fordítjuk rá az energiát, mert minden szavunkra és mondatunkra figyelnünk kell, nehogy rosszkor és rossz helyen elszóljuk magunkat. Ez pedig a mindennapi teendőket is megnehezíti. Kerülünk bizonyos témákat, szituációkat és embereket, ami idővel nemcsak gyanússá válhat, de a kapcsolatainkra és ezáltal az életminőségünkre is hatással lehet.

Hallgatni pedig sokszor nagyon nehéz, a hallgatást és az úgynevezett “inkább nem szólok semmit” érzést néha nagyon nehéz betartani. A titkok a csendbenmaradás szempontjából is az identitásunk egy részét képezik, ez pedig, ha sokáig sérül, akkor a mi személyiségünk is változik, vagy rosszabb esetben torzul.

A titkolózás nehézsége és igazi lényege, hogy egyedül rágódunk titkainkon. Ezek legtöbbször olyan cselekedetek, dolgok, amelyekről úgy gondoljuk, hogy ha kiderülnének, akkor mások kinevetnének, elítélnének, egyszóval lealacsonyítanánk vele önmagunkat. Ez legtöbbször egyre több és több negatív gondolatot szül, amelyek felerősíthetik az önutálatot, és úgy érezzük, hogy a helyzetünk kilátástalan, bizonytalanok vagyunk, nem tudjuk mitévők legyünk, és folyamatosan azon aggódunk, hogy ne bukjon ki belőlünk az, amiről hallgatni akarunk.

Egyszerre hallgatni és beszélni

Minél inkább nyomaszt valami, annál inkább szeretnék azt magunkból kibeszélni. Mindeközben a félelem attól, hogy leromboljuk az önmagunkról kialakított képet, mégis megakadályoz minket abban, hogy megosszuk másokkal a titkainkat. Ez az érdekes kettősség is megnehezíti a dolgunkat, mivel, ha a titkainkról van szó, egyszerre akarunk hallgatni és beszélni.

Persze leírhatjuk gondolatainkat egy egyszerű online dokumentumba, vagy a saját naplónkba. Ezáltal szinte már-már felruházunk egy tárgyat, valamilyen emberi tulajdonsággal, “akinek” vagy aminek elmondhatjuk titkainkat. Ez leginkább a gyermekekre jellemző, felnőttként fontosabb titkokat őriz(het) az ember, nyilván ezekről kevésbé szeretnének megnyílni akár írásban is.

A kultúra is befolyásol

Azt, hogy mennyit és miről titkolózunk, a minket körülvevő társadalom és kultúra is befolyásolja. Ha a bennünket körülvevő közegben nem szokás megosztani egymással az intimebb, féltett titkokat, akkor azon titkok, amelyeket szégyellünk, esetleg idegenkedünk elmondani örökké rejtve maradnak. Az pedig, hogy egy adott társadalom mit tart erkölcstelennek, szégyellnivalónak, miről nem beszélnek, országonként és közösségenként változik hiszen ez kultúránként változó. Az egyén szempontjából, akkor lehetne szabadon beszélni, ha a társadalom és a közösség olyan az egyén körül, amelyben szabadon lehet beszélni. Az érzelmek és titkok kifejezése viszont sokszor összekapcsolódik a szégyennel, gyengeséggel és kiszolgáltatottsággal, ezáltal még inkább szükség van a megértő és befogadó közegre.

Összességében titkaink mindig lesznek, és lesz olyan, amelyről senkinek sem akarunk beszélni, egy részéről pedig csak azoknak, akikben megbízunk. A titkolózás és a ki nem mondott gondolatok nagyobb kárt okozhatnak, mintha beszélünk a bennünket nyomasztó gondolatokról. Az egyén környezetében pedig mindig kell valaki, legyen az családtag, vagy barát, akiben megbízunk és akivel meg tudjuk osztani gondolatainkat, titkainkat.