Menü

Mi történt a szomszédi viszonnyal?

A szomszédi kapcsolatok abbamaradásának legfőbb oka az, hogy a modern világban az emberek a mobiltelefonnak, az internet kapcsolatoknak köszönhetően kényelmesebben elégíthetik ki kommunikációs igényeiket, tehát a jószomszédi viszony fenntartására nincs szükségük. Valamint a régebbi emberek bizonyos értelemben sokkal kevésbé voltak szűk látókörűek, mint manapság a szomszédi kapcsolatok terén vagyunk. A bizalmatlanság, az elutasítástól való félelem és a szükségtelenség ma már kevésbé sarkallja az embereket arra, hogy egyáltalán beszéljenek vagy legalább köszönjenek a szomszédoknak.

Bizonytalanok vagyunk afelől, hogy mit várhatunk a másiktól, ráadásul a városokban élők kényszerű közösségében igyekeznek embertársaiktól minél nagyobb fizikai és érzelmi távolságot tartani. A panellakásokban élő tömegeknek már nincs igénye és sokszor lehetősége sem arra, hogy beszélgessen a szomszédokkal. Köszönnek, ha valami fontosabb esemény lesz, mint például felújítás, buli és zene éjszaka, akkor jó esetben egyeztetnek egy fél percben egymással a felek, de több nem igazán történik.

Ha valaki kertes házban lakik ott a mindennapok több kommunikációt hozhatnak elő. Személyes példa volt, hogy egyeztetni kell a szomszéddal, ha felújítjuk a kerítést és esetleg át kell menni hozzájuk. Valamint ez fordítva is igaz, tehát a mi szomszédunk is elnézést kért mikor a kerítésben lévő fáknak áthullott a lombja hozzánk, de ebből sem volt komoly probléma. Egyszóval a feleknek tekintettel kell lenni a másikra, az alapvető és egymást érintő eseményekről egyeztetnek. Többségében azonban sem pozitív sem pedig negatív benyomást nem akarunk tenni a másik félre, tehát marad a semleges viszony fenntartása.

Milyen volt és mi várható?

A régi szomszédságok csere és nem üzleti alapon működtek, viszontszolgálat(ok)ra épültek, mégpedig a másik, mások szükségleteinek ismeretében. Tehát régebben a szomszédok jobban és szívesebben vittek egymásnak mondjuk süteményt, esetleg a felek meg is látogatták egymást és beszélgettek, a szomszéd gyerekek szívesebben játszottak egymással. Valamint sokszor ismerték is egymást és lehetett a szomszédtól segítséget kérni azzal kapcsolatban amihez értett.

Ma már az érzelmi tartalékainkat, figyelmünket a hozzátartozóinkra, a barátainkra fordítjuk, és a legtöbb olyan társadalmi szereptől tartózkodunk, amiben idegen ráadásul hozzánk közel lévő emberekkel kell találkozni. A most zajló társadalmi folyamatok – növekvő élettartam, az otthoni munkavégzés, vagy éppen a munkanélkülivé válás, a szociális ellátórendszerek működésének korlátai stb. – nem az elidegenedést, hanem az emberek új térbeli kapcsolati szükségleteit erősítik fel. Ez azért is fontos felismerés, mert például nálunk, de más országokban is az állam egyre nagyobb léptekkel hátrál ki a társadalmi gondoskodás területéről, ami az anyagilag, egészségileg vagy életkorilag kiszolgáltatott rétegek esetében életminőség-romlással, elmagányosodással járhat.

Mindebből az következik, hogy az emberek formális csatornákon keresztül kezdenek el ismerkedni és egyre inkább ezekhez ragaszkodnak. Tehát olyan emberekkel ismerkedünk, akikkel egy iskolába járunk, ugyanott dolgozunk vagy esetleg valamely más helyen vagyunk sokat együtt, de a lényeg, hogy egymás mindennapjainak részét képezzük. Másrészt mindezt a modern kori állam valamilyen formális úton hitelesíti és erősíti is. Emiatt a szomszédi viszony egyre inkább a formalitás, az alapvetően semleges, de “jó szomszédi kapcsolatok” fenntartására szűkül, mert manapság nagy általánosságban még kevésbé keressük a problémákat, mint korábban. Azonban a szomszédok helyett ott lesznek a barátaink, ismerőseink, akikkel az egyre fejlettebb internet hálózatnak és közösségi oldalaknak köszönhetően folyamatosan tarthatjuk a kapcsolatot, ami később megint problémákat okozhat.

Nehéz azt mondani, hogy a szomszédi viszonyok (be)szűkülése rossz lenne, mert ez egy társadalmi folyamat, amelynek megvannak az előnyei és hátrányai is. Lehet, hogy a jövőben néhány helyen mondjuk erősebbek lesznek a szomszédi kapcsolatok, de nagy általánosságban maradnak az alapvetően semleges, de jó szomszédi kapcsolatok, magamon is ezt érzem.

„Me-time” mini szokások – 10 perces énidő, ami csodákra képes

A mindennapok rohanásában olyan könnyen elfelejtjük, hogy mi is emberek vagyunk, nem csak feladatokat teljesítő gépek. Pedig néha elég 10 perc énidő, és mintha újraindítanánk a lelkünket.

Budapest rejtett kincsei

A fővárost sokan Európa egyik legszebb településeként ismerik. A legtöbb magyar számára is van egyfajta sajátos érzése a frekventált részeknek. A Parlament, a Lánchíd vagy a Halászbástya képei sorra bejárják az Instagramot és a Facebookot. Azonban mi van a kevésbé ismert helyekkel? Ugyanis a metropolisz tele van félreeső szegletekkel, elfeledett történetekkel és olyan zugokkal, amelyeket még az itt élők közül sem mindenki ismer.

Szüreti mulatságok Magyarországon – hagyomány, közösség és bor ünnepe

Az ősz beköszöntével, amikor a szőlőfürtök megérnek, és a természet színei aranyba, vörösbe és barnába öltöztetik a tájat, elérkezik a szüret ideje. Magyarországon a szőlő és a bor kultúrája évszázadokra nyúlik vissza, így a szüreti időszak nem csupán a termés betakarításáról szól, hanem a közösségek egyik legfontosabb ünnepe is.

Autó helyett bicikli és séta – új szemléletet hoz a Mobilitási Hét

A lakóhelyemen működő sportegyesület idén is aktívan bekapcsolódott az Európai Mobilitási Hét programsorozatába, amelyet szeptember 16. és 22. között rendeznek meg szerte Európában. Az esemény célja, hogy felhívja a figyelmet a környezetbarát, fenntartható közlekedési formákra – így természetesen a kerékpározásra is.

Az olvasás világnapját ünnepeljük!

Az UNESCO 1965-ben hirdette meg az Olvasás világnapját, felismerve, hogy a tanulás, a fejlődés és a társadalmi részvétel alapja az olvasni tudás. Az olvasás nemcsak tudást, hanem élményt is ad: történeteket, kultúrákat és emberi sorsokat tár fel, miközben fejleszti a kritikus gondolkodást és a kreativitást.