Menü

Ne rontsd el! - avagy a leggyakoribb futóhibák

Amelyeket mi tapasztaltabb, régebb óta futók mindannyian elkövettünk, vagy elkövetünk, ezért tudjuk. Tanácsainkkal talán más nem követi el ezeket a hibákat. Nézzük, melyek a leggyakoribb futóbakik.

Az egyik legnagyobb hiba, amit véthetünk, ha túlzott elvárásokat támasztunk önmagunkkal szemben, mindehhez rövid határidőt és olyan edzéstervet, ami nem személyünkre szabott. Mindenki más, ezért nem biztos, hogy az az edzésterv (pl. a netről) ami nekem jó, az neked is, vagy épp fordítva. Véreztem már el 3 hónapos maratonra felkészítő edzéstervvel nekem ugyanis 6 hónap kellett a felkészüléshez.

Bemelegítés-nyújtás hiánya. Egyenes út visz innen a sérülésekhez, nem szabad sajnálni rá az időt, tilos egyből futással vagy bármilyen mozgásformával kezdeni alapos (lehetőleg dinamikus) bemelegítés előtt és ugyanez érvényes a nyújtásra is. Az edzések végén alapos lenyújtás szükséges, aki ezt elmulasztja, s esetleg a bemelegítést is letudja harminc másodperc alatt, annak számolnia kell rövid időn belül húzódással, sérüléssel, ami sokszor csak nehezen és hosszú idő alatt jön helyre. (tapasztalatból tudom)

Nem megfelelő öltözet. Ezalatt nem azt értem, hogy nem a legújabb divat szerinti papagáj színű futószettben érkezünk, hanem azt, hogy túlöltözünk. A legjobb, ha a futás elején picit fázunk, majd 1-2 km után komfortosan érezzük magunkat, a túlöltözés és a sok réteg ruha nem jó választás. Gyakori hiba.

Csak futunk és kész. Én értem, hogy ha valaki futni szeret, más sportág nem érdekli, azonban az erősítő edzések fontosságára itt és most szeretném felhívni a figyelmet, a legjobb heti egyszer-kétszer beiktatni egy súlyzós, erősítő, konditermi edzést, esetleg jógát, a keresztedzés ugyanis nagyon jót tesz a testünknek, erősíti a vázat, az izomzatot, a törzset és a futóteljesítményünkre is jó hatással van.

Futócipőválasztás szín alapján. Egy futóismerősöm, a Levi például a „milyen futócipőt javasolsz?” kérdésre azonnal rávágja, hogy kéket. Nem viccelek, van, aki szín alapján vásárol futócipőt. Pedig a legfontosabb szempontok a lábáállás, futóstílus, talajfogás vizsgálata (amelyet a legjobb és nagy szakértelemmel rendelkező futóboltokban megnéznek ingyen) továbbá fontos opció, hogy talajon, terepen futunk-e, heti hányszor, készülünk e versenyre, milyen széles a lábfejünk és még egy sor fontos dolog, ami alapján a megfelelő cipő kiválasztása megkezdődik.

Túledzés. Gyakori hiba, sokan elkövetik, de érdekes módon leginkább a kezdők. Egyszerűen túltolják, elkapja őket a hév, egyre jobban megy, egyre többet akarnak, egyre jobban érzik magukban a „ritmust”, hatalmas mértékben növelik a távot, 5 km után egyből a 10-eket futják, majd rá két hétre a 15öt, egy félmaratont és már neveznek is a nagyobb távokra. Hiba. A fokozatosság és az arany középút itt is a szabály. Nem akarok hülyeséget mondani, de mintha az lenne a „szabály”, hogy a távot kéthetente 10%-kal ajánlott növelni. Akik hirtelen teszik ezt, nekik azt szoktam javasolni, hogy inkább a tempót növeljék, fussák le gyorsabban az azt 5 kmt, vagy keressenek egy szép nagy dombot. Kevésbé sérülésveszélyes.

Svédasztalnak tekintik a frissítőasztalt egy versenyen. Gyomorrontás a vége és a verseny feladása is esetenként. Alapszabály, hogy semmi újat nem próbálunk ki egy versenyen, se új cipőt, se új izotóniás italt, gélt, akármit, mert visszaüt. Csak a korábban jól bevált ételekre, ételekre és kiegészítőkre szabad hagyatkozni.

Vannak még futóhibák, amelyekkel a sort folytathatnám, de a leggyakoribbak azt hiszem a fent említettek, tudatossággal, óvatossággal, fokozatossággal, a táv tiszteletével elkerülhetőek. Csak okosan! Jó futást!

A karácsony üzenete a rohanó világban

A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.

Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében

A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat

Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít

Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”

Az ünnepi asztal csapdái

Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.

Kiegyensúlyozottság a karácsony előtti hetekben

Az év végi hajtás sokszor úgy ránt magával, mintha versenyt futnánk egy láthatatlan stopperrel. Pedig ezen időszaknak nem a rohanásról kellene szólni, hanem arról a csendes, mégis erős harmóniáról, amit mindenki meg tud teremteni magának, ha ráhangolódik az ünnepi időszakra. A kérdés az, hogyan tudunk közben egyensúlyban maradni önmagunkkal és a környezetünkkel.