Újrakezdés válás után

Bár a vidám válási szelfik mást akarnak elhitetni, a házasság felbomlását nem lehet fájdalom és sérülések nélkül megúszni. A válás azonban nemcsak kudarc, hanem egy jobb párkapcsolat lehetőségét is jelentheti.

A válás, az élettársi kapcsolat megszűnése veszteség, és - hasonlóképpen, mint a partner halálakor - meg kellene történnie a gyászmunkának.

- Ha azonnal új partnerhez kapcsolódunk, akkor ez elmarad - mutat rá a szakember -, hiszen egy új társ közelsége mindig színes, izgalmas napokat, intenzív élménygyűjtést jelent, ami elsodorja a gondolatokat. Nincs alkalom és nem jelenik meg az igény, hogy szembenézzünk azzal, milyen is volt a tönkrement házasság, kit miben terhel felelősség, milyen sérüléseket szereztem, mit kellett volna nekem és a volt társamnak másként csinálni.

Ha csak akkor merünk kilépni a menthetetlennek tartott kapcsolatból, amikor már láthatáron a következő partner, akkor a klinikai szakpszichológus szerint ez arról árulkodik, hogy nem hiszünk abban, hogy képesek lennénk a házasság felbomlását egyedül feldolgozni, holott egészséges ember számára ez egy viselhető teher.

- Létezik ennél is mélyebb ok, ami a válás utáni új, szoros párkapcsolat kialakulását meggátolja, de ez nem is az előző házasságban, hanem a származási családunkban tapasztaltakból eredhet. Például ha valaki évtizedeken át tehetetlen szemtanúja és elszenvedője volt apja agressziójának, és csak a férjhez menéssel tudott elmenekülni, vagy a családjában többnyire nők vették körül, mert a férfiak szinte csak gyereknemzéskor voltak jelen, akkor hajlamos lehet továbbvinni ezt a családi mintát, és ez gyakran alapvetőbb erőként munkál, mint a felnőttkori kapcsolatok.

Ezek az emberek gyakran élnek párkapcsolat nélkül vagy olyan kapcsolatban, amelyben társuk is megelégszik a lazább kapcsolattartással: nincs közös háztartásuk, hetente csak néhány alkalommal találkoznak, sokszor az egyik fél még házas is, így az együttlétek csak a romantikus órákra korlátozódnak. Ez lehet mindkettejüknek is kielégítő, ha nem érzik, hogy bármiről is lemaradnának.

Amikor megszűnik egy intim kapcsolatunk, életünk egy szakasza zárul le. A közös "mi" helyett újból csak az "én" van, de még ezer szállal kötődünk a másikhoz: érzelmileg, gondolatilag, anyagilag, az életvezetés terén, a kapcsolatrendszerünkben. Ezeket a szálakat kell elvágni, elvarrni, amennyire lehet, hogy idővel lehessen új társunk, ha szeretnénk. Ez nagy munka, amihez rengeteg felkavaró érzés tartozik. Fontos, hogy merjük megélni ezeket az érzéseket és a hozzátartozó gondolatokat, mert ez kell ahhoz, hogy elköszönjünk életünknek ettől a darabjától, és fontos élettapasztalatként felfogva tudjunk továbblépni.

Nem kell feltétlenül szakember vagy önsegítő csoport segítségét igénybe venni, egészen hétköznapi dolgok is megteremtik rá a lehetőséget: beszélgetések egy bizalmas baráttal, naplóírás vagy egy magányos séta, amikor szabadon kóborolhatnak a gondolataink. Akkor szokott problémássá válni a helyzet, ha az egyik partner egy idő után mégis szorosabb kapcsolatot szeretne, és van úgy, hogy egy pszichoterápiás folyamatban döbben rá a lazább kapcsolatokat előnyben részesítő fél, hogy bizony problémái vannak az intimitással, és ugyan életkora szerint középkorú vagy még idősebb, lélektani értelemben azonban még mindig nem vált le a származási családjáról, és ez gátja a mélyebb elköteleződésének. A bőréből természetesen senki sem tud kibújni, a másik emberhez kötődés milyensége mindig is az egészen kicsi korban átélteken fog alapulni, de a pszichoterápia során meg lehet tanulni, hogy a párkapcsolataiban merjünk bátrabban élni, másképp választani, és ha észrevesszük, hogy a gyerekkorból eredő érzéseink kezdik irányítani a viselkedésünket, akkor tudjuk kezelni.

Ha valaki a válás után újra a szoros elköteleződés vagy a házasságkötés mellett dönt, jó esetben azért teszi, mert átment egy keserves procedúrán, amiből levonta a következtetéseket, már nem ugyanaz az ember, mint aki az előző kapcsolatában volt, érettebb a személyisége, és bízik abban, hogy ha most újra nekifut, akkor jobban fogja csinálni, mint elsőre tette.