Terhességi toxémia

A terhességi toxémián (preeclampsia) az anya olyan megbetegedését értjük, mely kizárólag terhesség kapcsán jelentkezhet, a várandósság második felében alakulhat ki. A betegség súlyosbodása akár az anya és a magzat életét is veszélyeztetheti.

A terhességi toxémiának három alaptünete van: vizenyő, fehérjevizelés és magas vérnyomás. A tünetekhez vagy azok valamelyikéhez súlyos esetekben görcsroham és kóma is társulhat.

A kórkép egyik legrégebbi elnevezése a toxaemia, illetve a toxicosis (terhességi mérgezés). Mindkettő arra utal, hogy valamilyen toxin vagy toxinszerű anyag - mely a terhesség során keletkezik és kerül be az anya szervezetébe - váltja ki közvetlenül a megbetegedést, bár ezen elméletet nem sikerült alátámasztani, mivel ilyen méreganyagot nem tudtak kimutatni.

A terhességi toxémia a leggyakoribb anyai halálokok közé tartozik. A szülés körüli anyai halálozás három fő oka még manapság is a fertőzés (szepszis), a toxaemia és az elvérzés. Még inkább szembetűnő a toxaemia szerepe, ha figyelembe vesszük, hogy számos elvérzéses haláleset nemcsak a vérveszteség következménye; oka összetettebb, és a toxaemia miatt kialakult véralvadási zavaroknak van benne meghatározó szerepe.

A betegségnek nemcsak az anyai, hanem a szülés körüli megnövekedett magzati halálozásban is nagy jelentősége van. Magyarországon az összes szüléshez viszonyítva előfordulási gyakorisága 10 százalék körüli.

A terhességi toxémia okai

Sajnos a kutatások ellenére sem ismerjük pontosan a betegség közvetlen okát. Végső oka maga a terhesség. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy az anyai szervezet alkalmazkodásának - a terhesség okozta változásokkal szemben fellépő - zavara vagy hiánya lehet a magyarázat.

Három főbb kiváltó tényező határozható meg a toxaemia létrejöttében:

Az anya betegségei. Ilyenek a magasvérnyomás-betegség, az idült vesebetegségek, a cukorbetegség, vagy az általános érkárosodással járó betegségek. Ezekben az esetekben a toxaemia már "csak" rárakódik az előzetes betegségre, szervkárosodásra.

A környezeti hatások. Ide tartozik például a nem megfelelő táplálkozás (a túl egysíkú, nagymennyiségű, só-, fűszer- és zsírdús táplálék), a nagyfokú fizikai igénybevétel, a pihenés-, fekvés hiánya, a tartós álló-, vagy ülőmunka. A klímaviszonyok változásának, időjárási frontoknak, továbbá az idegrendszeri túlterhelésnek, pszichés traumáknak is nagy a jelentőségük, és mind a toxaemia kialakulását segítik elő.

A terhes méh és a méhlepény közötti kedvezőtlen vérkeringés. Egészséges terhesség esetén a méhlepény erei kitágult állapotban vannak, segítve ezzel a megfelelő vérátáramlást, míg a toxaemiás terhesekben ezek az erek összehúzódott állapotban találhatók. Régi tapasztalat, hogy az igen sok magzatvíz, ikerterhesség esetén gyakoribb a toxaemia előfordulása, amikor is a méhfal túlfeszülése rontja a vérkeringést. Olyan terheseknél is fokozott a kockázat, akiknek alapbetegsége (pl. cukorbetegség) miatt károsodhat a méhlepény érrendszere.

Hogyan kezelhető a betegség?

A három vezető tünet kezelése összetett. Igényel belgyógyászati, szükség esetén nephrológiai és nem utolsósorban szülészeti kezelést is.

Időben történő, gondos orvosi kezeléssel a tünetek kezelhetők, megakadályozva ezzel akár az anya, akár a magzat súlyos károsodását, nemritkán halálos szövődmény kialakulását. A toxémia igen sok terhes kismamát veszélyeztethet, de rendszeres terhesgondozással időben kiszűrhető és kezelhető betegségről van szó.

Szerző: Udvari Fanni