Mackónadrágos karácsony
- Dátum: 2020.12.18., 18:16
- Martinka Dia
- ad, adventi vásár, betlehem, búslakodik, csomagolás, doboz, elvesz, feszengés, forralt bor, gyerekek, idegbaj, járványhelyzet, karácsony, kényszerhelyzet, koronavírus, ok, rokonok, stressz, személyes, szeretet, szilveszter, tanít, technika., templom, ünnep, ünneplés, vacsora, videohívás, világjárvány
Meg kell hagyni különös-furcsa karácsony előtt állunk. Búslakodik az ember, mert nem lehet úgy és olyan formában a szeretteivel, ahogy máskor, nem mehetek el forralt bort inni egy adventi vásárba, nem tudok meghallgatni egy karácsonyi koncertet, nincs egy betlehemes játék a templomban, amin a gyerekek szerepelnek, nincs év végi ünneplés a kollegákkal, céges karácsonyi vacsi, nagy nevetések, ajándékok utáni egész napos rohangálás a plázák nyomorában…még az is hiányzik esküszöm! Ahogy egy igazi szilveszteri buli, vagy bál is. A koronavírus mindent elvesz.
Nem szabad hagynunk azonban, hogy a világjárvány a szeretet ünnepét is elvegye tőlünk!
Természetesen mindenki érdeke, hogy betartsuk a biztonsági előírásokat és ennek megfelelően találkozzunk családtagjainkkal, szeretteinkkel.
Az igazság az, hogy ha a panaszáradatom mögé nézek, azt látom, hogy - bár nyilván más az ünnep idén – mégis talán ez az év is tanítani akar nekünk valamit.
Nem hiszek a véletlenekben és az én személyes véleményem, hogy az életben minden okkal történik, hogy tanítson valamit.
Amit már elfelejtettünk. Talán értékelni a dolgokat, amelyeket eddig természetesnek vettünk, most láthatjuk, hogy nem az.
Talán a szeretteinket, akikkel eddig haragban voltunk, vagy a rokonainkat, akik eddig untattak a fecsegésükkel az ünnepi, össznépi evészeteken.
Talán eddig természetesnek tűnt a halom pénz, amit ajándékokra költöttünk minden évben, üres és személytelen tárgyak, gyors illatszercsomag akciósan és a nagynéni kipipálva…nem! Idén ez sincs. Lehet gondolkodni azon, mire tanít ez az időszak.
A személyes ajándékokra, amit ebben a bezártságban esetleg otthon magunk készítünk, csomagolunk, dobozolunk.
A kényszerhelyzet megfoszt minket olyan dolgoktól, mint a rokonhadjárat, de megtanít olyan dolgokra, hogy a szűk családdal otthon maradni, a szeretteinkkel kis létszámban, szűk körben körül ülni a fenyőt és az ünnepi asztalt.
Sokat elvesz, de sokat ad.
Elveszi a szilveszter pörgősségét, de ad meghitt estét a kanapén összebújva, a tévé előtt, együtt.
Elveszi az idegbajt, hogy új ruha kell, hogy fodrásznál se voltam még és hogy néz ki a körmöm, s beleférek-e szilveszterre abba a ruhába…elveszi a feszengést, a kapkodást és idegességet, de ad helyette egyszerű melegítős, papucsos-mamuszos otthonlétet, kényelmet. Mackónadrágos karácsonyt.
Elveszi a kényszert, hogy a zserbó szabályos legyen és a „bejglimismilyen”, de otthon nem mindegy, mi esszük meg.
Elveszi azt, hogy összevesszek a gyerekekkel, mert nem viselkednek, nem illedelmesek, nem szófogadóak, amikor kellene, nem vigyáznak a szép ruháikra, de ad is, mert otthon legyenek rosszak, elevenek, melegítőben, pólóban. Ki látja azt rajtunk kívül, már úgyse szólok rájuk, ha hajba kapnak, legyintek, s közlöm velük „csak ne öljétek meg egymást”...
Elveszi az idegbajt, hogy a férjem megint ideges, a nagyfiaim nem készülnek el időben, még a kocsiba is be kell kötni a babahordozót, s míg a pici üvölt, mert leizzadva „tuszakolom” kapálózó lábait a bundazsákba, a nagyok veszekednek, ki hova üljön a kocsiba, ahelyett, hogy az ajándékokat segítenének a csomagtartóba cipelni. És persze valami mindig otthon marad.
Elveszi az öleléseket, amit nem pótolhat egy videóhívás, de a nagyi mennyire örül, ha a technikának köszönhetően így is láthatja unokáit.
Akármilyen kihívások elé is állított bennünket ez az év a legfontosabb, hogy ne zárjuk be a szívünket. Ne mondjunk le a karácsonyról, díszítsünk, süssünk, csomagoljunk. Hívjuk fel szeretteinket gyakran és vigyázzunk magunkra és egymásra. Bízzunk abban, hogy jövőre visszatérhetünk a megszokott karácsonyunkhoz, addig viszont ebbőlé a helyzetből kell kihozni a legjobbat. Mindenkinek áldott ünnepeket és jó egészséget kívánok.
Martinka Dia
Túlélők a frontvonalon: amikor a szülők visszaszámolnak az iskolakezdésig

A nyár a gyerekeknek a szabadságról, a fagylaltról és a késő estig tartó játékokról szól – a szülőknek és nagyszülőknek viszont gyakran inkább egy maratoni túlélőtúrára hasonlít. Bár imádjuk a gyerekeinket és a nagyszülők is az unokákat meg a közös programokat, augusztus végére sok családban felhangzik a jól ismert mondat: „Mikor kezdődik már a suli?”
Allergia a házi kedvencre – hogyan őrizhető meg az otthon allergénmentesen?

Sok családban a házi kedvencek valódi családtagként élnek velünk, ám sajnos egyre többen küzdenek állatallergiával. Az allergiás tünetek – mint a tüsszögés, orrfolyás, szemviszketés, köhögés vagy akár asztmás rohamok – nemcsak kényelmetlenek, de hosszú távon komoly problémát is jelenthetnek.
Albérlet vagy saját lakás? – Mi éri meg jobban?

A magyar fiatalok többsége előbb-utóbb eljut arra a kérdésre, hogy a saját lakás vagy az albérlet a jobb választás. A válasz nem fekete-fehér, mert mindkét opciónak vannak előnyei és hátrányai is. Ráadásul ingatlant venni jelenleg, mint sokan tapasztaljuk, egyre nehezebb. Az árak magasak, a lakosság nagy része pedig a főváros felé orientálódik, miközben a vidéki területek egyre inkább elnéptelenednek.
Tsundoku – az olvasatlan könyvek művészete

Tsundoku – amikor a könyvek gyorsabban gyűlnek, mint ahogy olvasnánk őket? Igen valami ilyesmiről olvastam a neten a minap.
Strandetikett: néhány szabály, hogy ne legyünk a part réme

A strand a kikapcsolódás, a feltöltődés és a közösségi élmények helye. Azonban ahhoz, hogy mindenki jól érezze magát, nem árt betartani néhány alapvető illemszabályt. Ezek nem szigorú törvények, inkább olyan apró figyelmességek, amelyek megteremtik a békés és vidám hangulatot.