Igen, a harmadik is fiú…

Azt hiszem a terhesség várandósság (írjuk ezt a szebb szót) mindenképpen egy csodálatos másállapot, s ha szerény számításaim szerint kifelejtem a vele járó néhány kellemetlenséget, tényleg egy áldott időszak és nagyon szeretem, boldogan vártam már. Mert igen, az! A kellemetlenségek alatt pedig nemcsak hormonális, testi és hangulati változásokat értek, hanem néhány embert is.

Amikor tavasszal megtudtuk, hogy a harmadik babánk is kisfiú lesz, szinte elözönlöttek a totál lesajnáló vigasztalások, meg a jótanácsok, no meg az, hogy a negyedik biztosan kislány lenne. Köszi.

Akik volt már pocakos, tudja jól melyek azok a kérdések és kéretlen tanácsok, amelyektől az ember lánya bizony befonja a szemöldökét.

Tervezett gyerek vagy becsúszott? Aludj és pihenj sokat, később úgysem fogsz! Nem baj, majd a harmadik/negyedik lány/fiú lesz! Túl nagy a hasad! Milyen kicsi a hasad!

Ugye pihensz eleget? (Ezt a kérdést nem is értem 2 gyerkőc és munka mellett) Biztosan nem ikrek? Nem félsz a szüléstől? (és itt meg kell hallgatni minimum két szülési rémtörténetet)

Kívánod az uborkát lekvárral meg ilyenek? Elmesélem, én hogy szültem. (és tényleg elmeséli)

Egyél, úgyis kettő helyett eszel. (ha ikrek, akkor meg három meg négy helyett gondolom)

Megsimogathatom a hasad? (nem, de már simogatja) és akkor még az aranyeres, szexuális élettel kapcsolatos, szoptatással és minden más egyébbel kapcsolatos kérdésekre már nem is tértem ki.

Az emberek természetesen vagy sajnos kíváncsiak, minden érdekli őket, nem maradhat előttük titok, vagy intim téma semmi, s utcán, boltban, társaságban, szinte bárhol, a kényesebb kérdések kerülnek elő. Olykor jólesik az érdeklődés, de sokszor már „terhes” ez a dolog.

Persze, tudom, egy terhes nőre kíváncsiak az emberek, viszont a tolakodó kérdések előtt talán gondolja át az illető picit, hogy valóban illik feltenni a kérdéseket.

A „mikorra vagy kiírva?” „tudod, hogy fiú vagy lány?” és a „választottatok már nevet?” kérdésekre napi szinten tízszer válaszolunk legalább, a pocaksimogatás nem mindig és nem mindenkinek fér bele idegenektől, ölelgetni sem fontos minket és betegek sem vagyunk, hogy egész nap feküdjünk otthon a kedvetekért. Pláne, aki dolgozik és gyereket nevel, háztartást vezet. Köszönjük a sok érdeklődést, jól vagyunk. És pont.

Sajnos azonban hiába minden erőfeszítés, sokan elfelejtik, hogy ők is voltak várandósak, ugyanezekkel a kellemetlen kérdésekkel szembesülve nap, mint nap, mégis mindenkinek lesz egy kihagyhatatlan tanácsa arról, hogy mit csinálj, vagy mit ne csinálj, és mindenki késztetést érez, hogy el is mondja ezeket. Azt hiszem valami kedves, frappáns, poénos válasszal kell kitérni a kéretlen kérdezők és tanácsadók elől. Kitartást és jó egészséget kívánok kismamatársaimnak. És igen. Nálunk a harmadik is fiú…

Martinka Dia