Komfortzónák és tudattalan gátak
- Dátum: 2020.07.05., 23:32
- Varga Ágnes Kata
- bizalom, elme, érzelem, kényelem, komfort, komfortzóna, lélek, mindennapok, önbizalom, psziché, pszichológia, szabadidő, személyiség. énkép
„Most kiléptem a komfortzónámból” – hangzik el sokszor a szánkból, általában olyankor, mikor valami teljesen átlagos dolgot csinálunk. Mivel nem vagyunk egyformák, nem ugyanazok a tevékenységek töltenek el örömmel, vagy okoznak nehézséget. A nehézség pedig nem feltétlenül a képességeinkben vagy azok hiányában rejlik, hanem az attitűdünkben. A félelmeink, a korlátaink, a világnézeteink mind-mind meghatározóak arra nézve, hogy van-e affinitásunk valamihez, vagy pedig nincs. Ha nincs, akkor már a legegyszerűbb dolog is tűnhet hatalmas kihívásnak.
Komfortzónának azt az átlaghelyzetet nevezzük, amelyben a mindennapjaink során részt veszünk, és viszonylag kényelmesen érezzük benne magunkat, vagyis érzelmileg nem erőltet meg az ebben való mozgás. Nagyjából a mindennapos tevékenységeink tartoznak bele, illetve azok a nem megszokott dolgok, amelyeket örömmel csinálunk. Ez nem egy átléphetetlen határvonal, csupán egy olyan görbe, amelynek a kitérése nem túl nagy. Azonban vannak olyan tevékenységek, melyek jóval kívül helyezkednek ezen. Amelyeket nem nagy kedvvel, vagy egyenesen szorongva csinálunk. Legalábbis ezt gondoljuk róla.
Vannak, akiknek az idegenekkel való beszélgetés is egy nehezen elképzelhető dolog, ők egy tudattalan gát mögé helyezik magukat, s elhiszik, hogy csak hatalmas erőfeszítések árán küzdhetik át magukat rajta. De vannak olyanok is, akiknek szinte minden belül esik az ingerküszöbükön, és csak nagyon kevés dolog van, ami meghaladja a kényelemérzetüket. Nagyon nagy különbség van ilyen téren a félénk és introvertált, illetve a bevállalós, extrovertált emberek között. Ugyanis azok, akiknek eleve tágabb a komfortzónájuk, kicsit könnyebben is feszegetik a határaikat, mivel el is hiszik magukról, hogy mindent be tudnak vállalni. Azok pedig, akik kis dolgokban kevésbé hajlamosak engedni, nagyobb valószínűséggel beszélik le magukat olyan dolgokról, melyek esetlegesen nagyobb érzelmi kihívást jelentenek számukra. Valahol tehát a komfortzóna kérdése a bizalommal, és főképpen az önbizalommal van összefüggésben. Hogy mennyire hisszük el, hogy amibe éppen belevágunk, az végződhet jól is, és mennyire bízunk meg abban a személyben, aki ebben a tevékenységben mellettünk van.
Vannak olyanok, akik önállóan szinte soha nem lépnek át bizonyos határokon, mások kedvéért azonban akár vakon is belemennek érdekes helyzetekbe. Ez egyrészről bátor dolog, másrészről veszélyes is. Azonban, ha a megfelelő emberek útmutatását követjük, és csak az ésszerűség határain belül mozogva próbálunk ki új dolgokat, a komfortzónánkból való kilépésnek rengeteg pozitív hozadéka lehet.
Varga Ágnes Kata
Mentális nagytakarítás
Ahogy egy rendetlen lakásban nehéz megpihenni, úgy a kusza gondolatok között is nehezebb megtalálni a nyugalmat. A mentális rendrakás nem varázslat, hanem tudatos önismereti folyamat, amely segít kiszellőztetni a felesleges aggodalmakat, letenni a terheket és tisztábban látni önmagunkat.
Az érzelmi zsenik köztünk járnak – avagy miért nem elég az IQ a boldogsághoz
Képzeljék el, hogy van valaki, aki nem biztos, hogy ő a legokosabb a szobában, mégis mindenki szereti, vele könnyű beszélgetni, és valahogy mindig tudja, mit kell mondani. Ő az a típus, akinek nem esik nehezére kezelni a stresszt, empatikus, és nem omlik össze egy kritika hallatán sem.
Miért hálás az agyad, ha nyelveket tanulsz?
Sokan azt hiszik, hogy új nyelvet tanulni csak gyerekkorban érdemes, pedig az agyunk felnőttként is elképesztően rugalmas. A nyelvtanulás nemcsak új szavakat és kifejezéseket ad, hanem valódi agytornát is jelent – javítja a memóriát, fejleszti a koncentrációt, sőt, még boldogabbá is tehet.
Lelki egészség: ne csak testben, lélekben is fitten!
Október 10-e nem csak egy nap a naptárban, hanem a Lelki Egészség Világnapja, amikor kicsit megállhatunk, és átértékelhetjük, mennyire figyelünk a saját mentális jólétünkre.
Hogyan győzhetjük le a nyilvános beszédtől való félelmet?
A legtöbben nem vagyunk született szónokok. A prezentálás gondolata gyakran már önmagában is szorongást vált ki – remegő hang, kiszáradt torok és zakatoló szív jellemző ilyenkor. A magabiztos megszólalás nem veleszületett adottság, de gyakorlással és önismerettel fejleszthető képesség.