Lenyűgöző az intelligenciád – avagy milyen pozitív hatásai vannak a műveltségnek?

Irigykedem azokra, akik nevetni tudnak a vegyész-vicceken. Nincs annál üdítőbb, mint azáltal különlegesnek érezni magad, hogy értesz valamit, amit a nagy többség nem. Egy bizonyos körnek mindenki a részese: mindenki tud valami olyat, amiről sokaknak fogalma sincs. A lényeg az, hogy mindezt hogyan tálaljuk. Hogy elrejtjük-e mások előtt az intellektusunkat azért, hogy ne lógjunk ki a sorból, vagy esetleg kérkedni kezdünk az általunk nagynak vélt tudásunkkal. Egyik sem igazán jó megoldás.

Igen, sokszor az intelligencia és a műveltség torzítja a személyiséget. De mindez nem egy valódi tendencia, nem lehet általánosítani. Minden a visszajelzésektől függ. Általában, ha valakit sok hátrány ér az intellektusának túlzott fitogtatása miatt, az előbb-utóbb visszavesz belőle. Vagy nem is hoz szóba olyan témát, amely során kifejezésre juttathatná a tudását, vagy inkább csendben marad akkor is, ha más hozza szóba. Ezzel magának megspórol rengeteg energiát, azonban arra is predesztinálja magát, hogy a hamis személyiségével érvényesüljön. Valamiért olyan tévhitek keringenek, hogy a buta emberek élete könnyebb. Ilyen viszont nincs, mert: kit és mi alapján tekintünk butának? És mi alapján ítéljük meg, hogy valakinek könnyebb vagy nehezebb dolga van?

A tudás és az intelligencia, bár bizonyos skálákon valóban mérhető és akár számszerűsíthető is, mégsem tudjuk elég könnyen behatárolni. A tudás, a képesség, a műveltség nehezen válik el a személyiségtől. Senkit sem nézhetünk egy két lábon járó, két-három számjegyből álló intelligenciahányadosnak. Mindenki annyira lehet művelt, amennyire azzá kíván válni. Nem születünk együtt a világháborús események hátterének magyarázatával, nem a számelmélet alaptételének szavai lesznek az első szavaink, és nem tudjuk meg az óvodában, mi a különbség az induktív és a deduktív között. Mindezek tanult dolgok, ahogy az életünk során átélt és megszerzett érzelmi-értelmi funkcióink legnagyobb része is az. Aki érdeklődő, tudásra nyitott, kognitív fejlődésre vágyó személyiség, az birtokol valami olyan tulajdonságot, amit minden más téren igényességnek hívunk.

Ha van igényed arra, hogy tiszta és ápolt légy, a külsőd pontosan tükrözze az ízlésedet és az elvárásokat is, és magad körül rend legyen, akkor minden bizonnyal precíznek, igényesnek mondhatunk. Szomorúnak tartom, hogy a megnyilvánulásainkra, helyesírásunkra, megfogalmazásunkra, olvasottságunkra olykor nem vagyunk elég igényesek. Az értelmi és érzelmi intelligencia nem egyenlően fejlődik az embereknél, de akarata mindenkinek van. Mindenki vágyhat arra, hogy többet tudjon, jártasabb legyen bizonyos témákban, jobban ismerje a körülötte lévő világot, és ez általában a személyiségére pozitív hatással van. A tudásvágy érdeklődővé, nyitottabbá tesz minket, segít boldogulni a mindennapok egyszerűbb kérdéseiben, és segít példaképeket találni. Azok az emberek, akikben nagy a művelődésre való hajlam, idővel könnyebben tudnak tájékozódni a társaiknál, a gyakori olvasás által pedig inkluzívan fejlődik a nyelvérzékük és a helyesírásuk is. Minél több szót ismerünk, annál árnyaltabb lesz a gondolkodásunk, és sokrétűbben tudjuk kifejezni magunkat. A széleskörű ismeretek pedig elegendő társalgási témát szolgáltatnak, ami a szociális téren is pozitív hatásokat eredményez.

A műveltség és annak vágya tehát rengeteg pozitív hatással bír. Az viszont csak rajtunk és a mi ízlésünkön, szocializációnkon múlik, hogy mindehhez hogyan viszonyulunk. Megbecsüljük, értékeljük a tudást, vagy lenézzük, megbélyegezzük? Hagyjuk-e, hogy nagyképűvé tegyenek a többletinformációk, amelyekkel rendelkezünk, vagy megtanuljuk helyesen kezelni és megfelelő közegben átadni a tudásunkat? Hagyjuk, hogy a környezet befolyásolja a műveltségre való igényünket, vagy belülről jövő elvárások alapján szeretnénk felépíteni azt? A hozzáállásunk és az akaratunk alakítható. Ezt ne felejtsük el!

Varga Ágnes Kata