Ki választja igazából a párunkat?
- Dátum: 2020.04.30., 17:21
- Varga Ágnes Kata
A párválasztás kulcskérdés az ember életében. Legtöbb esetben nemcsak egyszer esünk át rajta, de olyan sokszor sem, hogy kész gyakorlatot, tervet vagy sémát alkalmazhassunk. Így tehát mindig minden eset más. Bár az emberben vagy egy természetes séma, afféle lista, amelynek a pontjain állandóan végighalad, ez általában nem válik tudatossá. Ha az ember tudatosan is vizsgálni kezdi párválasztási szokásait, olyasmikre bukkanhat rá, mint a közös tulajdonságok, közös célok, ezek ugyanis valahogy mindig erősebben dominálnak a többi körülménynél.

Amikor az ember belsőleg kezd elköteleződni valaki felé, akkor egy bizonyos szinten gondolatban elkezdi a környezetébe, a mindennapjaiba, az élete meghatározó eseményeibe és helyzeteibe illeszteni az illetőt. Ez azért fontos, mert minél több, egyébként átlagos és megszokott dolgot tud elképzelni vele, annál közelebb fogja érezni magához. Ám ezek az utópisztikus gondolatok ritkán valósulnak meg úgy, ahogyan azt elképzeltük. Mert a valóságban nemcsak két ember szándéka fontos egy ilyen helyzetben.
Mivel az emberek legnagyobb részének van közeli családja és baráti köre, ezért a családi és baráti körbe illeszthetőség az egyik legfontosabb szempont a párválasztáskor. Még akkor is figyelünk erre, ha konkrétan a szeretteink ezt nem igénylik. Ezért fordul elő gyakran, hogy már az ismerkedéskor aggályaink vannak olyan emberekkel szemben, akikről azt gyanítjuk, hogy nem valóak a családtagjaink társaságába, esetleg merőben ellentétes a személyiségük, vagy nem találnának közös témát. Ha a belső rostánkon mégis átjut valaki, az nem jelenti azt, hogy onnantól kezdve nem lesznek nehézségek az elfogadással. Ugyanis a gondolatainkban néha elfogadóbb a családunk, és gördülékenyebb a bemutatás, mint a valóságban. Sőt, sokszor a család fenntartásai csak az első találkozást követően jelentkeznek. A család ellenállása előlünk általában dacot vált ki először, de nincs az az erős lélek, amelyet ne lehetne megingatni a hosszú távú bizalmatlansággal.

A baráti körök összeegyeztetése nem tűnik olyan nehéznek, mint a családé. Hiszen a barátokkal nem muszáj mindig közösen összejárni, de a családot elkerülni nem lehetséges. Mégis szükségünk van egyfajta visszaigazolásra, hogy azok, akik a legközelebb állnak hozzánk, pedig nem családtagok, elfogadják és kedvelik azt, akit magunk mellé választunk.
Tehát a párválasztás ebből a szempontból is nehéz téma. Ha mindenki más véleményére adva, mindenki igényeinek megfelelve próbáljuk keresztülvinni, az igencsak lehetetlen helyzeteket tud eredményezni.
Varga Ágnes Kata
A szellemi alkony első sugarai: a korai demencia felismerése és jelentősége
A demencia nem egyetlen konkrét betegség, hanem egy tünetegyüttes, amely az agyi funkciók fokozatos és visszafordíthatatlan hanyatlását jelzi. Bár gyakran az időskor természetes velejárójának tekintik, a korai szakaszban jelentkező jelek felismerése sorsdöntő lehet a beteg életminőségének megőrzése szempontjából.
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.
Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?
Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.
Mi az a hatodik érzék? Létezik egyáltalán a megérzés?
Ki ne érezte volna már azt, vagy használta a kifejezést, hogy „van egy megérzésem”. Mi is az a hatodik érzék?
Április 2. Az autizmus világnapja
Április 2-a világszerte az autizmus világnapja, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet az autizmus spektrumzavarral élő emberek helyzetére, elfogadására és támogatására. Ez a nap nemcsak az érintettekről szól, hanem a családtagokról, pedagógusokról és szakemberekről is, akik nap mint nap azon dolgoznak, hogy az autista emberek teljesebb életet élhessenek.