Újra a szülőkkel lakni

Az otthon lakás szembesíti az embert egy csomó dologgal, hogy honnan jött, kitől mit örökölt, miért lett olyan, amilyen. Ezeken nem kell nagyon gondolkodni. Elég felvenni egy katonazöld nadrágot, egy türkizkék mackófelsőt, felhúzni a kertészkesztyűt, majd kint meglátni apukámat pontosan ugyanezekbe a színekbe öltözve gyomlálás közben.

A fiatal felnőttek önállósodása kitolódott. A húszas (akár harmincas) éveikben is szüleikkel élő személyeket számos, általában negatív felhangú kifejezéssel illetik. Ilyen például a „gyernőtt” vagy a „Mama Hotel lakója”. A 20-24 évesek körében 47 százalékról 71 százalékra, míg a 25-29 éves korosztályban 18 százalékrók 43 százalékra nőtt az érintettek aránya 1990 és 2011 között. Kialakult egy köztes életszakasz a kamaszkor és a felnőtté válás között, amit a szakirodalom többféleképpen is nevez (pl. fejlődő felnőttkor, félfelnőttkor, posztadoleszcencia)

Két vagy több ember együttélésében óhatatlanul adódnak véleménykülönbségek és konfliktusok, különösen akkor, ha az a helyzet, ami nálunk, azaz több erős egyéniség él egy fedél alatt. Egyszerű megoldásnak tűnik különköltözni, azonban, ha inkább azt az utat választjuk, hogy megpróbáljuk megérteni egymást, és alkalmazkodni egymáshoz, azáltal mindkét fél jelleme csiszolódni fog, és talán egy kicsit jobb (megértőbb, türelmesebb, nyitottabb) ember lesz. Persze ez csak akkor működhet, ha mindkét fél partner ebben, egyenrangú félként kezeli a másikat.

Miért kényszerül valaki arra, hogy 30 éves kora felett visszaköltözzön a szüleihez?

Van, akinek a párkapcsolata ment tönkre, van, aki nem hajlandó kifizetni a mostani albérletárakat, van, aki magányos édesanyját nem akarja egyedül hagyni vagy éppen beteg szüleinek segít, ezért lakik otthon. Egyáltalán nem érzi mindenki cikinek, hogy 30 éves kor felett újra a szüleikkel élnek, némelyikük kifejezetten élvezi a szülők társaságát, sok közös programot csinálnak együtt.

Milyen hatást gyakorol a szülőkkel való együttélés a fiatal felnőttekre?

A fiatal felnőttek legfontosabb előnynek az anyagi támogatást tekintik, valamint bizonyos otthoni eszközök elérhetőségét, amelyeket saját háztartásban nem engedhetnének meg maguknak. Sokakra mosnak, főznek, takarítanak, ez főként a férfiak számára mérvadó. De az együtt töltött minőségi idő is lényeges pozitívum, a társas és érzelmi támogatás szempontjából.

Amennyire kedvező lehet egy ilyen támogató és biztonságos élethelyzet, annyi konfliktust és frusztrációt is szül. A gyermeki viselkedésekbe és szerepekbe való belekényszerülés elfojthatja a személyiség fejlődését. Az érintettek gyakran nehézségekkel küzdenek a felnőtt szerep és énkép kialakításában. Az anyagi függés megélése még inkább súlyosbítja ezt a negatív hatást.

A szülők kísérletei a szabályok és határok betartatására sokszor indulatokat váltanak ki gyermekeikből, akik túlkontrollálónak tartják őket. Sokan a konfliktusok nyílt vállalásával próbálják megkülönböztetni magukat, kialakítani felnőtt státuszukat. Ez azonban folyamatos feszültséget okozhat közöttük.

A fiatal felnőttek szüleikkel való együttélésének tehát megvannak az előnyei minden fél számára, a viszonyok tisztázatlansága azonban tönkreteheti a családi kapcsolatokat. A sikeres és élvezetes együttéléshez elengedhetetlen a szerepek és kapcsolatok újratárgyalása, a szabályokban és feltételekben való közös megállapodás.

Szerző: Udvari Fanni