Menü

Önmagad ellensége vagy?

Honnan tudhatod, hogy te is ellensége vagy önmagadnak?

irreális önértékelés,
negatív énkép,
önszeretet és az önbizalom hiánya,
alacsony önbecsülés,
önérvényesítő képesség hiánya,
hiányzó ismeretek az önmenedzsment területéről,
korlátozó hibás gondolkodási sémák,
korlátozó hiedelmek,
rossz szokások,
negatív sorsminták,
célok hiánya

Amikor feladjuk a küzdelmet, meggyógyul a test, amit gyógyíthatatlannak nyilvánítottak.

Amikor feladjuk a küzdelmet, megoldódik a reménytelen helyzet.

Amikor feladjuk a küzdelmet, egy pillanat alatt összeáll a kép, és megértésre jut bennünk, amit akartunk érteni, és nem ment sehogyan sem.

Amikor feladjuk a küzdelmet, akkor részesei vagyunk az élet áradásának. Annak az életnek, ami mélyen belül minket is működtet, amitől a szívünk dobog, amitől a fű nő, amitől virágba borulnak a fák, és ami éneklésre készteti a madarakat.

A gondoskodás ellensége a szükségleteink kielégítésének elodázása akkorra, amikor majd „lesz” időnk. Talán észrevehetted már magadon, vagy másokon, hogy szeretünk a nyaralásra és a szabikra időzíteni minden gondoskodást. Csakhogy ilyenkor jó eséllyel a fáradalmak kipihenésére és a feltornyosult feladatok elvégzésre lesz csak energiánk. Nem szolgál minket a testünkkel és az elménk működésével kapcsolatos tudatlanságunk sem: sok idő el tud telni, mire igazán megérezzük a szerveztünkben lévő hiányokat. Ahogyan mindig mondom: a gondoskodás, a lassítás sosem lesz sürgősnek tűnő feladat, tudatosan kell odafigyelnünk arra, hogy valós időben megadjuk magunknak a teret és időt rájuk.

A gondoskodás hiánya a túlhajszoltságból ered.

“Amikor túlhajszoltak vagyunk, nem látjuk el magunkat úgy, ahogyan szükségünk lenne rá, nem foglalkozunk a szükségleteinkkel. Ilyenkor nem jutunk el vásárolni, kifogynak otthon a dolgok, nem főzünk, nem iszunk elég vizet napközben, nem ülünk le az asztalhoz nyugodtan enni, nem tudjuk lerakni a telefonunkat este, amikor pihenni kellene, nem is megyünk időben aludni, elhanyagoljuk a sportot, a családot, elhanyagoljuk a kinézetünket, az egészségünket – az olyan tevékenységeket és pillanatokat, amelyek segítenének a testi-lelki egyensúlyunk visszaállításában, hosszú távon a mindennapi egyensúly megtartásában.”

A gondoskodás magunkról tehát sokféleképpen megtörténhet, és egészen apró dolgok is jelenthetik. A slow tevékenységek tipikusan ebbe a kategóriába esnek, de hogy ne csak mindig a sétával, vagy a természetben való kirándulással jöjjek, lehet ez akár egy masszázs, egy arckezelés, egy jó étterem, egy ruhavásárlás is. A gondoskodás alapszükséglet az életünkben, jó kedvre derít, és segít a lassításban.

Szerző: Udvari Fanni

A harag – amit érdemes elmondani a gyerekeknek erről

A harag egy természetes reakció már kisgyermekkorban is, érdemes a gyerekeket ezzel kapcsolatban terelgetni, hogy jól tudják kezelni a dühüket.

Miért jó, ha nevetünk? – avagy a nevetés élettani és pszichés jelentősége

Egy teljesen hétköznapi jelenség, ha nevetünk, pedig nagy a jelentősége mind az egészségünkre, mind a pszichés állapotunkra nézve.

Hogyan kezeljük a tehetetlenséget krízishelyzetekben?

Egy közeli hozzátartozónk szenvedése gyakran erősebb érzelmi reakciókat vált ki, mint amire előzetesen számítunk. Betegség, gyász vagy elhúzódó élethelyzeti válság idején a támogató személy is komoly lelki terheléssel találkozik. Ilyenkor mindkét oldalon megjelenik a tehetetlenség érzése. Hogyan lehet ezt az állapotot kezelni, és miként maradhatunk együttérzőek úgy, hogy közben saját egyensúlyunkat is megőrizzük?

Miért érezhetjük magunkat kimerültnek tavasszal? – A szervezet alkalmazkodása az évszakváltáshoz

A tavasz sokak számára a megújulás időszaka: hosszabbak a nappalok, több a napfény, és a természet is újjáéled. Mégis gyakori tapasztalat, hogy március elején sokan inkább fáradtnak, nyugtalanabbnak vagy kimerültnek érzik magukat.

Hogyan segíthet az optimista gondolkodás a hosszabb és egészségesebb élethez

Sokan úgy vélik, hogy az optimizmus velünk született tulajdonság: van, aki mindig pozitívan látja a dolgokat, míg mások hajlamosak a pesszimizmusra. A pszichológiai kutatások azonban azt mutatják, hogy az optimista hozzáállás nem csupán genetikai adottság kérdése.