Menü

Szoktad mondani: „köszönöm”?

A hála érzése, a köszönetünk kifejezésre juttatása az év minden napján fontos, de az ünnepek közeledtével még nagyobb hangsúlyt kap, hiszen a szeretet a karácsony lényege, fontosabb, mint a trendi asztalterítő vagy modern gyertyatartó, vagy, hogy kinek díszesebb a háza a számtalan ragyogó fényfüzérrel adventkor. A hála kifejezése kiegyensúlyozottabbá, boldogabbá, egészségesebbé tesz, mert akit a körülötte lévő dolgok hálával töltenek el, pozitívabban szemléli a mindennapjait azoknál, akik ezt nem veszik észre, nem értékelik.

Ha eddig ez így ebben a formában még nem jutott eszünkbe, akkor a december kiváló alkalom arra, hogy felidézzük az elmúlt 12 hónap történéseit és azokat a dolgokat, eseményeket, pillanatokat, embereket, akikért és amikért hálásak lehetünk.

Nagyon hasznos dolog ezt egy papírra leírni és a listát többször is átolvasni. A teendő nagyon egyszerű: fogj egy tollat, és tölts azzal mindössze 10 percet, hogy leírd azokat a dolgokat, amelyekért az adott napon hálás vagy. A hálanaplót pszichológusok is alkalmazzák depressziós betegeiknél is, akiknél látványos javulást eredményez ez a roppant egyszerű módszer. Számos kutatás bizonyítja, hogy a hála érzése erősíti a szívet, csökkenti a vérnyomást, megelőzi a pánikrohamok kialakulását, csökkenti a depressziót, erősíti emberi kapcsolatainkat, javítja a munkavégzésünket, csökkenti a stresszt.

Mindig van olyan, amiért hálát adhatunk, a megbékélés másokkal pedig boldoggá tesz. Az ajándékokért is köszönetet mondhatunk, a szépen terített asztalért, a sok ételért, a ragyogó fenyőfáért, de sokkal fontosabb, hogy kik állnak a fa körül és kikkel töltjük a szentestét, minthogy milyen tárgyakkal gazdagodtunk, vagy mit ajándékoztunk, mennyit költöttünk.

Hálás lehet lenni a reggeli napsütésért, a karácsonyi havazásért, a hibáinkért, amikből tanultunk, az emberkért, akik barátságtalanok voltak velünk, mert lehetőséget kaptunk, hogy reakciónkkal segíthessünk rajtuk. A nevetésért, a barátokért, a kedves kollegákért, a jófej szomszédokért. A szüleinkét, nagyszüleinkért és gyerekeinkért, párunkért. Egy jó edzésért. A kedvenc dalunkért a rádióban. A hangulatos otthonunkért. A nehéz időkért, amik megerősítettek és azokért az emberekért, akik akkor mellettünk álltak. A munkánkért, a főnökeinkért.

A hála érzése tanulható, hiszen ehhez mindössze arra van szükség, hogy a figyelmünket minden egyes nap erre irányítsuk, s idővel eljuthatunk abba az állapotba, hogy másként szemléljük az életünket.

Ne felejtsd el megköszönni ezt is szenteste. Csak annyit mondj: „köszönöm”.

„Me-time” mini szokások – 10 perces énidő, ami csodákra képes

A mindennapok rohanásában olyan könnyen elfelejtjük, hogy mi is emberek vagyunk, nem csak feladatokat teljesítő gépek. Pedig néha elég 10 perc énidő, és mintha újraindítanánk a lelkünket.

Mennyire fontos a súly az ismerkedésnél?

Ez talán az egyik legfontosabb kérdés – és a válasz az, hogy nem, vagy legalábbis nem kellene. Az, hogy valaki ennyire konkrét számokhoz köti a vonzalmat, egyfajta filterezés, ami persze praktikus lehet egy ismerkedős oldalon vagy csoportban – de veszélyesen leszűkítheti a valódi kapcsolódások esélyét. A szerelem ugyanis legtöbbször nem mérhető centiben, kilóban, vagy bicepszméretben. Az első benyomás talán igen, de az érzelmi kötődés, a mély szeretet és a társas harmónia teljesen más síkon mozog.

Egy filléres csodaszer a konyhában – ez a szegfűszeg

Talán mindenki ismeri a szegfűszeget, főként a tél egyik illataként, pedig az apró kis fűszer egészségünk egyik őre lehet.

A biztonság illúziója: Mire fókuszáljunk a bizonytalan világban?

A mindennapok kiszámíthatatlansága óhatatlanul ránk telepszik. Egy járvány, egy hirtelen élethelyzet vagy éppen egy múltbéli esemény következménye elég ahhoz, hogy összeomoljon az a lét, amit addig megkérdőjelezhetetlennek hittünk. Munkahelyek, kapcsolatok és tervek hullhatnak szét egyik napról a másikra, és ilyenkor válik világossá, hogy sokszor nem valódi biztonságban, hanem annak illúziójában éltünk.

Generációk találkozása a munkahelyen

A modern multinacionális vállalatok sokszor válnak különböző életkorú személyek találkozóhelyévé. Ma már nem ritka, hogy egy irodában X, Y és Z generációs munkavállalók dolgoznak együtt, akik mindannyian más elvárásokkal, értékekkel és kommunikációs szokásokkal rendelkeznek. Ez a sokszínűség gazdagíthatja a szervezeti kultúrát, de komoly próbatételt is tartogathat a dolgozók részére.