Menü

Szoktad mondani: „köszönöm”?

A hála érzése, a köszönetünk kifejezésre juttatása az év minden napján fontos, de az ünnepek közeledtével még nagyobb hangsúlyt kap, hiszen a szeretet a karácsony lényege, fontosabb, mint a trendi asztalterítő vagy modern gyertyatartó, vagy, hogy kinek díszesebb a háza a számtalan ragyogó fényfüzérrel adventkor. A hála kifejezése kiegyensúlyozottabbá, boldogabbá, egészségesebbé tesz, mert akit a körülötte lévő dolgok hálával töltenek el, pozitívabban szemléli a mindennapjait azoknál, akik ezt nem veszik észre, nem értékelik.

Ha eddig ez így ebben a formában még nem jutott eszünkbe, akkor a december kiváló alkalom arra, hogy felidézzük az elmúlt 12 hónap történéseit és azokat a dolgokat, eseményeket, pillanatokat, embereket, akikért és amikért hálásak lehetünk.

Nagyon hasznos dolog ezt egy papírra leírni és a listát többször is átolvasni. A teendő nagyon egyszerű: fogj egy tollat, és tölts azzal mindössze 10 percet, hogy leírd azokat a dolgokat, amelyekért az adott napon hálás vagy. A hálanaplót pszichológusok is alkalmazzák depressziós betegeiknél is, akiknél látványos javulást eredményez ez a roppant egyszerű módszer. Számos kutatás bizonyítja, hogy a hála érzése erősíti a szívet, csökkenti a vérnyomást, megelőzi a pánikrohamok kialakulását, csökkenti a depressziót, erősíti emberi kapcsolatainkat, javítja a munkavégzésünket, csökkenti a stresszt.

Mindig van olyan, amiért hálát adhatunk, a megbékélés másokkal pedig boldoggá tesz. Az ajándékokért is köszönetet mondhatunk, a szépen terített asztalért, a sok ételért, a ragyogó fenyőfáért, de sokkal fontosabb, hogy kik állnak a fa körül és kikkel töltjük a szentestét, minthogy milyen tárgyakkal gazdagodtunk, vagy mit ajándékoztunk, mennyit költöttünk.

Hálás lehet lenni a reggeli napsütésért, a karácsonyi havazásért, a hibáinkért, amikből tanultunk, az emberkért, akik barátságtalanok voltak velünk, mert lehetőséget kaptunk, hogy reakciónkkal segíthessünk rajtuk. A nevetésért, a barátokért, a kedves kollegákért, a jófej szomszédokért. A szüleinkét, nagyszüleinkért és gyerekeinkért, párunkért. Egy jó edzésért. A kedvenc dalunkért a rádióban. A hangulatos otthonunkért. A nehéz időkért, amik megerősítettek és azokért az emberekért, akik akkor mellettünk álltak. A munkánkért, a főnökeinkért.

A hála érzése tanulható, hiszen ehhez mindössze arra van szükség, hogy a figyelmünket minden egyes nap erre irányítsuk, s idővel eljuthatunk abba az állapotba, hogy másként szemléljük az életünket.

Ne felejtsd el megköszönni ezt is szenteste. Csak annyit mondj: „köszönöm”.

A média és az étkezés

Napjainkban a média és a közösségi oldalak hatása az életünkre tagadhatatlanná vált. A zenei ízlésünk, az öltözködésünk, a stílusunk mind nagyban függ attól, amit a tévében vagy az internet világában tapasztalunk. Ez az étkezésünkre is vonatkozik, melyet impliciten és expliciten egyaránt befolyásol a virtuális világ.

Lámpaláz

Mindenki ismeri ezt az érzést, hiszen mindannyian voltunk már vizsgán, állásinterjún, szerepeltünk esetleg nyilvánosan, tartottunk előadást, mondtunk beszédet, voltunk szavalóversenyen. A lámpaláz normális és egészséges.

A társas magány árnyékában

A társas magány azt jelenti, hogy együtt vagyunk valakivel, mégis egyedül érezzük magunkat, magányosak vagyunk. Nincs elég kapcsolódás a felek között, így egy idő után egymás mellett élünk ugyan, de nem egymással.

Az evés rejtett pszichológiája

A fogyókúrázók többsége hamar szembesül azzal, hogy bár a súlycsökkenés negatív energiamérleg következménye, a siker mégsem ennek az egyszerű matematikai képletnek a megértésén múlik. Az ételekhez és az evéshez fűződő érzelmeink a legmeghatározóbbak.

A feladás lélektana

A feladás, a letargia és a depresszió az ország lakosságának több mint felét érinti. Valamiért a küzdelem divatját a ráhagyás divatja vette át. De mi ez a viselkedés? Egy védekező mechanizmus? Vagy csak a teljes apátia megnyilvánulása?