Joker – a káosz bohóca is volt ember

Adott Martin Scorsese két remek darabja az agyondíjazott Taxisofőr és a kissé méltatlanul eltűnt szatírája A komédia királya. Szintén ezt a 70-es évek vége, 80-as évek Amerikájának kiüresedett értékvesztett, átalakuló világát meséli el nagy tiszteletkörök közepette a Másnaposok rendezője Todd Philips. Még pedig egy képzeletbeli metropolisz, Gotham überőrült gonoszának, Jokernek az eredet történetén keresztül, amely helyenként zseniális, helyenként csapongó, de mély, bár nem biztos, hogy a várt szinten hagy nyomot bennünk. Ennek oka a túltolt marketing, amely okán minden DC rajongó várta az év filmjét, a Jokert. Azonban kijelenthető, hogy a mű főleg a felgyorsuló végjátékban több, mint remek kis szórakozás. Igazi filmes csemege. De Niro apró szerep betétje pedig csak hab a tortán.

Az igazat megvallva kis morbid hullámvasúttal van dolgunk, hiszen a mi mediatizált társadalmunk torz érzéketlensége által életre kelt bűn bohócának története igazi one man show Phoenixnek, aki látványosan bejelentkezett az Oscarért, bár inkább csak a jelölésre lesz elég az igyekezet. Miután a Joker filmként korán sem olyan egységes és simulékony, mint a rá felhúzott profi reklámkampány. Nagy suspense, feszültség nincs, hiszen Gotham elmebeteg főgonoszának történetével van dolgunk. Azonban a kis kamaradarabi díszletekkel meglepően jól sáfárkodik a mű. A filmzene választás kiváló, a kamera választást tanítani kéne és az egész egy szürreális hangulatot teremt, ahonnan a groteszk humor sem hiányozhat.

A pszichés lejtmenetből nincs hiány téveszmékben sem, de ezek valahogy remekül simulnak az egyébként meglepően egységes és botegyenes forgatókönyvbe. A várt akciók elmaradnak: ez bizony egy Scorsese szellemében levezényelt eredetmese egy bohócról, aki őrülten lett az, akinek lennie kellett. A sorsát csak önmaga egykori énjének elengedésével tudta elérni. Az aláfestő zene még egyszer kiemelve kiváló, a Chaplin-i betétek a helyükön vannak, akár csak a színészi játék. Rendben fiúk ,ez derék már-már művészfilmes munka volt, reméljük a jövőbeli DC filmek is az emberi psziché sötét bugyrai és nem az akció irányába mennek majd el. Kezdetnek ez is megtette. Várjuk a folytatást.