Menü
  • Ajánló
  • Joker – a káosz bohóca is volt ember

Joker – a káosz bohóca is volt ember

Adott Martin Scorsese két remek darabja az agyondíjazott Taxisofőr és a kissé méltatlanul eltűnt szatírája A komédia királya. Szintén ezt a 70-es évek vége, 80-as évek Amerikájának kiüresedett értékvesztett, átalakuló világát meséli el nagy tiszteletkörök közepette a Másnaposok rendezője Todd Philips. Még pedig egy képzeletbeli metropolisz, Gotham überőrült gonoszának, Jokernek az eredet történetén keresztül, amely helyenként zseniális, helyenként csapongó, de mély, bár nem biztos, hogy a várt szinten hagy nyomot bennünk. Ennek oka a túltolt marketing, amely okán minden DC rajongó várta az év filmjét, a Jokert. Azonban kijelenthető, hogy a mű főleg a felgyorsuló végjátékban több, mint remek kis szórakozás. Igazi filmes csemege. De Niro apró szerep betétje pedig csak hab a tortán.

Az igazat megvallva kis morbid hullámvasúttal van dolgunk, hiszen a mi mediatizált társadalmunk torz érzéketlensége által életre kelt bűn bohócának története igazi one man show Phoenixnek, aki látványosan bejelentkezett az Oscarért, bár inkább csak a jelölésre lesz elég az igyekezet. Miután a Joker filmként korán sem olyan egységes és simulékony, mint a rá felhúzott profi reklámkampány. Nagy suspense, feszültség nincs, hiszen Gotham elmebeteg főgonoszának történetével van dolgunk. Azonban a kis kamaradarabi díszletekkel meglepően jól sáfárkodik a mű. A filmzene választás kiváló, a kamera választást tanítani kéne és az egész egy szürreális hangulatot teremt, ahonnan a groteszk humor sem hiányozhat.

A pszichés lejtmenetből nincs hiány téveszmékben sem, de ezek valahogy remekül simulnak az egyébként meglepően egységes és botegyenes forgatókönyvbe. A várt akciók elmaradnak: ez bizony egy Scorsese szellemében levezényelt eredetmese egy bohócról, aki őrülten lett az, akinek lennie kellett. A sorsát csak önmaga egykori énjének elengedésével tudta elérni. Az aláfestő zene még egyszer kiemelve kiváló, a Chaplin-i betétek a helyükön vannak, akár csak a színészi játék. Rendben fiúk ,ez derék már-már művészfilmes munka volt, reméljük a jövőbeli DC filmek is az emberi psziché sötét bugyrai és nem az akció irányába mennek majd el. Kezdetnek ez is megtette. Várjuk a folytatást.

  • A rovat további cikkei

Könyvelő 2.: Lazább, humorosabb, de hű az eredetihez

Vannak olyan művek, amelyek azonnal ikonikusak lesznek, mert sikerül megragadniuk egy igazságérzetet, egy ösztönszintű vonzalmat, miközben még mondanivalóval is bírnak. 2016-ban A könyvelő pontosan ilyen volt. Zseniális alkotás akcióval, drámával, fekete humorral és igazságtétellel. Azonban mi történik, ha egy ikonikus film folytatódik? A könyvelő 2. vígjátékosabb, mint elődje, és tele van új gondolatokkal, amikről érdemes beszélni.

A dinók sosem halnak ki? A Jurassic Park és mutációi

Steven Spielberg Michael Crichton Jurassic Park című bestseller könyvéből 1993-ban filmtörténetet alkotott, komplett ajándéktárgy iparágak jövőjét alapozta meg hosszútávon. A dinoszauruszok tündöklése és vászonbéli hódítása mindig óriási siker. Íme hát a Jurassic Park és mutációinak szigorúan szubjektív listája paleontológus kezdőknek, haladóknak, de leginkább azoknak, akik, újra és újra szeretnek rácsodálkozni a CGI legújabb vívmányaira és a saját magukban szunnyadó felfedező, kalandvágyó kisgyerekre.

Generációk háborúja – Kritika

A II. világháború borzalmait ritkán látott nyíltsággal és mélységgel mutatja be a Generációk háborúja című német minisorozat, amely öt fiatal barát sorsán keresztül tárja fel a konfliktus emberi árát és a túlélés drámáját az 1941 és 1945 közötti évekből. Ráadásul a „vesztes nácik” szemszögéből láthatjuk az emberi lélek küzdelmeit egy olyan korban, amely örökre megváltoztatta Európát.

John Wick világa balettel újratöltve

A John Wick-filmek bűnös élvezetet jelentettek minden akciórajongónak. Ez a jelen állás szerint négy rész finom stílushullámzás volt a kaszkadőrök akcióorgiája, az extrém fegyverfetisizmus és a letisztult, maszkulin westernek botegyszerű dramaturgiája közt. Ennek oldalbordájából nőtt ki és szeretne méltó folytatás lenni a feminista párja, a Ballerina, amelyben Ana de Armas szövi újra és tovább a John Wick-moziuniverzum bérgyilkosokkal és titkos klánokkal teletűzdelt, videójátékszerű világát. A történet vajon megüti-e a szórakoztató elődök szintjét, és ez a törékeny, csinos nő eléggé meggyőző lesz-e gyilkológépszerepben? Ezekre kerestem a választ a moziban.

Tündék és ördögfiak nagyvásznon

Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?