Okok arra, hogy az egyedüllét jót tesz neked

Sokak rettegnek az egyedül töltött idő gondolatától. Bár a tartós magányról már kiderült, hogy több betegség, így a demencia kockázatát is megnöveli, az időnkénti egyedüllét számos egészségügyi előnnyel jár.

Korábbi kutatások is kimutatták már, hogy néhány magányos óra nem feltétlenül tesz rossz szolgálatot a mentális egészségnek, pontosabban mondva, pszichológusok megfigyelései utalnak rá, hogy bizonyos mennyiségig az egyedül töltött idő hosszú távon csökkentheti a depressziót, egyben javítja az érintettek empatikus képességét. Támogatja ugyanis a kreativitást, amely csökkenti a stresszt. Időnként mindenkinek szüksége van rá, hogy egy kicsit eltávolodjon mindenki mástól, ennek ellenére eddig nem sok kutatás dokumentálta az énidő kézzelfogható egészségügyi előnyeit.

Kellő mennyiségű magány rendkívül fontos a jól működő társadalmi élethez. Ez érdekes következtetéshez vezet: ahhoz, hogy a legtöbbet hozzuk ki a számunkra fontos emberekkel közösen eltöltött időből, az kell, hogy elegendő időt töltsünk távol tőlük. Bizonyos feladatok, gondolkodási folyamatok közben az egyedüllét sokkal hatékonyabb, és még a legtársasabb embereknek is fontos, hogy olykor időt szakítsanak önmagukra. Mindez amellett, hogy személyiségfejlesztő hatású, segíti a koncentrációt és a kreativitást.

Az egyedül töltött idő segíthet a hatékonyabb információtárolásban is, azaz fejleszti a memóriát. Egy professzora szerint hatékonyabban képzünk emlékeket, ha azt hisszük, hogy egyedül tapasztalunk meg valamit. Ha az élményt megosztjuk valakivel, az eredendően zavaró lehet, mert arra kényszerít bennünket, hogy energiát fordítsunk annak elképzelésére, min is megy keresztül a másik, és arra hogyan válaszoljunk. Már több alkalommal rámutattak a pszichológusok az egyterű irodák hatásaira. Az állandó zavaró tényezők kiiktatásával, némi privát szféra biztosításával rövidebb idő alatt több munka elvégezhető. Az egyterű irodákban dolgozók ráadásul gyakrabban küzdenek betegségekkel.

Segít az önismeretben/önmegvalósításban. A legtöbben nem önszántunkból leszünk magányosak, hanem így hozza az élet, de akadnak páran, akik szándékosan szeretnének egyedül lenni, többnyire azért, hogy kicsit jobban megismerjék önmagukat és megtisztuljanak az eddigi életük fájó emlékeitől.
Aki folyamatosan a magányt érzi, a múltban él. Az egyedüllét sokaknak azért fájdalmas, mert hiányzik valaki az életükből. Konkrétan saját maguk. Érzelmileg elsősorban másoktól függnek, miközben nincs meg az életükben az önelfogadás és az önmagukra való figyelés. Aki viszont már megbocsátott önmagának és békében van az életével, az a személy az egyedüllétet is pozitívan meg tudja élni. A magány fájdalma tehát arra ugyancsak jó lehet, hogy önmagamhoz visszatérjek.

„A magány a legáldáshozóbb állapot, amely az embert elérheti. A magány nem más, mint az alkotófolyamat kezdete. Mozgatóerő, mely az arctalan tömeg fölé emel, mely mássá tesz. Ez adja meg az élet savát és borsát. A kifelé forduló emberek sosem válnak igazán eme állapot részeseivé, mivel énjük, mely állandó figyelmet követel, nem engedi, hogy a magány hatalmába kerítse őket. Az életét a nyilvánosság előtt élő ember boldogtalan, ha elveszíti környezetének személye iránt tanúsított érdeklődését, kitaszítottá, reményvesztetté válik - és egyedül marad. Mégsem ismeri meg a magány felemelő érzetét. Aki befelé éli a világot, és engedi, hogy az elemek úgy borzolják végig idegeit, érzéseit és érzékeit, mint egy avatott kéz a hárfa húrjait, mindig többet lát a valóságból; képes lesz felfogni azokat az ingereket is, melyek iránt a többség érzéketlen marad, látni fog olyan dolgokat, melyek fölött a felületes szemlélő tekintete elsiklik.” (Gabriel García Márquez: Száz év magány)

A magány tehát rendkívül jó hatással lehet egészségünkre, ha megfelelő dózisban alkalmazzuk. A túl sok magány egyértelműen káros, de ami az egyik embernek túl sok, az a másiknak éppen elég. Rajtunk áll, hogy megtaláljuk a számunkra megfelelő adagot.

Szerző: Udvari Fanni